Született július 4-én

  • 2015. május 7.

Snoblesse

Tom Cruise makes war not love.
false

A Hollywoodi filmtörténelem sorozatban ezúttal Oliver Stone Vietnam-trilógiájának középső darabját, a Szakasz és az Ég és Föld közé eső  Született július 4-ént nyomják – ez az a film, ami sokakat ráébresztett a Tom Cruise-ban lakozó színészre. De most nem az ő, hanem a rendező, Oliver Stone – maga is vietnami veterán – idevágó szavai (a teljes interjú itt) következnek:

false

magyarnarancs.hu: Tekinthetjük művészi alkotópályáját kísérletnek arra, hogy feloldozást találjon a lelkiismereti teherre: katonaként embereket ölt?

Oliver Stone: Szerintem ez behatároló értelmezése lenne a munkásságomnak. Vietnami élményeim kétségtelenül nagyban formálták az egyéniségemet, de a Vietnam előtti és utáni tapasztalataim szintén fontosak, hiszen láthattam a társadalom változásait Amerikában, ami módosította világképemet. Konzervatívnak születtem, ilyennek nevelt apám. Apám Nixon-párti volt, én idővel Kennedy-rajongójává váltam. Ezért vagyok roppant büszke az első két elnökfilmemre (Nixon, JFK), ifjúságom két pólusát testesítik meg. Mindig úgy láttam, a művész szerepe az, hogy összeterelje a törzset: A szakasz esetében a vietnami veteránokat akartam összehozni. A szakasz ’86-ban rátapintott valami kollektív idegre. Tizenhárom évvel azután, hogy véget ért a háború, a film létrehozott egyfajta szimpátiát az amerikai népben a vietnami veteránok iránt, miután éveken át az ment, hogy akinek Vietnam-szindrómája van, az nyavalygó semmirekellő és nem hazafi!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.