Toldi Klub: Geneva Jacuzzi + An:idea

  • 2013. október 10.

Snoblesse

Ariel Pink néhai zenésztársa szólóban, egy különösen szexi produkció keretében.
false

A mostanában már Jacuzzi vezetéknéven fellépő zenész egykoron Geneva Garvin néven született Los Angelesben: a kétezres évek elejétől barkácsolja saját szerzeményeit szintik és nyolcsávos szalagos felvevő segítségével. Eleinte különféle projektneveken (Double Penetration, Hot Pajamas, Sex Carpet) működött, majd 2004-től az igen biztató Bubonic Plague nevet viselő együttes frontembere. Ebben az időben már Ariel Pink zenekarában szintizik – születnek közös számaik is (vagy hét évet együtt is éltek). Geneva Jacuzzi néven 2010-ben jött ki első és máig az utolsó nagylemeze, a Lamaze, azóta is leginkább válogatásokon szerepel, mint például Veronica Vasicka és a Stones Throw kiadó Minimal Wave Tapes vol. 2 című lemezén, amelyen ő az egyetlen modern kori előadó (az öntörvényű művésznő eddig nagyjából 400, máig kiadatlan számot rakott össze).

Geneva Jacuzzi elsősorban talán nem is zenész, hanem videoművészbe ojtott, szintetizátorral megtámogatott kabarésztár. Dalai nyers, bizarr és kissé skizofrén szintiwave-kísérletek, fellépései a szó soros értelmében performanszok. 2011-ben indította útjára Dark Ages című projektjét, eleinte kétfelvonásos zenés darabként: ebben régi és új dalait gyúrta egy előadásba. Ezt mutatja be most Európában is – minden helyszínen kicsit más műsorral, Magyarországon először a Küss Mich szervező/dj csapat vendégeként, a Toldiban.

A Küss Mich másik vendége az estén An:idea, egy finoman dekadens, technofil berlini hölgy rideg eleganciával, aki alkotótársa, egy szintetizátor kíséretében lép a színpadra.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.