ZEN Filmklub, vol 4.: Shine a Light

  • 2012. november 22.

Snoblesse

A Rolling Stones Martin Scorsese szemével.


Nem csak a fél világ (az a fele, amely isteníti a Rolling Stonest és/vagy Martin Scorsesét) volt oda a Shine a Light című, Scorsese által elkövetett Stones-dokutól, de kritikusunk szavaiból is sütött az elragadtatás: „A jeles New York-i mester roppant erőteljes térélményt kreált az éppen városában zenélő csatalovak köré, a látvány nem csupán végtelenül dinamikus, hanem centripetális ereje is van – csak úgy szívnak a képek a színpad belseje, intim szögletei felé.” Munkatársunk hasonlóan jó véleménnyel volt a filmet kísérő lemezről is: „Keith Richards például olyan fakezű szólót kapirgál a Sympathy For The Devilben, mintha Pinokkiót hallgatnánk, amint éppen ismerkedik a hangszerrel a toscanai műhelyben. Mesébe illő, hogy ettől csak valahogy még prímább lesz az egész.” Nos, aki kíváncsi a mesébe illő vén csatalovakra, különösképp a „lepinokkiózott” Keith Richardsra, az ki ne hagyja a ZEN Filmklub soron következő kiadását, mert Scorsese dokumentumfilmjét vetítik. Méghozzá ingyen!

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.