ZEN Filmklub, vol 4.: Shine a Light

  • 2012. november 22.

Snoblesse

A Rolling Stones Martin Scorsese szemével.


Nem csak a fél világ (az a fele, amely isteníti a Rolling Stonest és/vagy Martin Scorsesét) volt oda a Shine a Light című, Scorsese által elkövetett Stones-dokutól, de kritikusunk szavaiból is sütött az elragadtatás: „A jeles New York-i mester roppant erőteljes térélményt kreált az éppen városában zenélő csatalovak köré, a látvány nem csupán végtelenül dinamikus, hanem centripetális ereje is van – csak úgy szívnak a képek a színpad belseje, intim szögletei felé.” Munkatársunk hasonlóan jó véleménnyel volt a filmet kísérő lemezről is: „Keith Richards például olyan fakezű szólót kapirgál a Sympathy For The Devilben, mintha Pinokkiót hallgatnánk, amint éppen ismerkedik a hangszerrel a toscanai műhelyben. Mesébe illő, hogy ettől csak valahogy még prímább lesz az egész.” Nos, aki kíváncsi a mesébe illő vén csatalovakra, különösképp a „lepinokkiózott” Keith Richardsra, az ki ne hagyja a ZEN Filmklub soron következő kiadását, mert Scorsese dokumentumfilmjét vetítik. Méghozzá ingyen!

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.