Zsidóság és erotika

  • 2013. szeptember 9.

Snoblesse

Ungvári Tamás tart felvilágosító estet a témában.
false

Régi hibánk, hogy mindenről ugyanaz jut az eszünkbe, így Ungvári Tamás estjéről is, mely a zsidóság és az erotika ezerszálú kötődését tárgyazza. A cím láttán rögtön Philip Roth jutott az eszünkbe, aki A Portnoy-kór című regényével (ki ne emlékezne a májas jelenetre) szinte mindent elmondott (leírt), ami a zsidóság és az erotika (+ máj) témakörében elmondható, de a haladóknak persze a Sabbath színházát is érdemes elolvasni. Egyetlen mentségünk, hogy mindenről Roth jut az eszünkbe, hogy úgy tűnik, az amerikai írók többsége is így van ezzel. Elég csak ide vagy ide vagy ide klikkelni egy kiadós Roth-ozásért.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.