Sorköz

Már a szerző első kötete, A mezsgyén (1993) is interjúkat tartalmazott, aztán váltott át a beszélgetőkönyvekre; ez a hetedik.

Hiába írta alá rengeteg értelmiségi az ezt célzó petíciót.

Frank O’Hara kis kötete John Ashbery Ön­arc­kép konvex tükörben című könyvével egy időben jelent meg, így az olvasók számára egyszerre vált elérhetővé az önironikusan New York Schoolnak nevezett, múlt század közepi alkotói alakulat két költője.

Bálint Lea: Kiáltás

Legtöbben az íróportréiról ismerik. Megörökítette a szigligeti Alkotóház mára már nem létező világát, majd a szombathelyi Weöres Sándor Színházban lelt otthonra. A Képpel/írott/színház című albumának második, bővített kiadásáról beszélgettünk, és arról, hogy lehet-e közelebb hozni egy-egy képpel a teljes személyiséget.

Mi közünk van Dániához?

Amíg a szerző időskori filmjei mögött mentsvárként ott tornyosul az életmű, s a Hannah és nővérei emléke minden Abszurd alakot megszépít, az alleni memoárirodalom egyelőre egy könyvből áll, így nem lehet azt mondani, hogy volt ez már jobb is.

Vannak helyzetek, amikor a kíváncsiság mindent elsöprő erővel kerekedik felül az illemen.

Amilyen sokféle értelme van a „durva” szónak az élő magyar nyelvben, legyen olyan dús értelme most esztétikailag. Mert ami szépség, érték és értelem gyanánt fölrémlik ezekből a novellákból és a címadó nagy elbeszélésből, az bizony durva.

A magyar szociológia fenegyereke több évtizednyi kutatással a háta mögött most a tudományos önéletrajzát adta közre.

Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent címmel jelent meg Gát János Reigl Judittal folytatott beszélgetéseiből írt könyve, amelyet a világhírű festő utolsó rajzaival illusztrált. Ez adta az alkalmat, hogy Reigl New York-i galeristájával és jó barátjával a nemrég elhunyt művészre emlékezzünk.