A nyolcvanas évek hazai underground plakátjain a világ szeme

  • L.T.
  • 2020. szeptember 19.

Sorköz

Az egyik legtekintélyesebb képzőművészeti portál méltatja a Pokoli Aranykort.

Nemrég számoltunk be arról, hogy hozzáférhetővé vált a nyolcvanas évek hazai underground zenekarainak plakátjait bemutató Pokoli aranykor című album online változata. A Kieselbach Galéria honlapjára idén nyáron feltöltött anyagban az eredetihez képest pontosítások, kiegészítések vannak, és helyet kapott egy névmutató is.

false

Újabb „fejezet” a könyv történetében, hogy a Pokoli aranykorra a nemzetközi képzőművészeti sajtó is felfigyelt: a napokban az egyik legtekintélyesebb szakmai portál, az ArtDaily.com mutatta be.

A recenzióban ismertetik a könyv megjelenésének előzményeit, megemlékeznek a Bp. Szabó György grafikus-zenész és Szőnyei Tamás kollégánk plakátgyűjteményéből rendezett 2017-es kiállításról, illetve arról, hogy a kiállítással párhuzamosan megjelent könyvet 2018-ban a Szép Magyar Könyv-díjjal és az MTA Opus Mirabile-díjával ismerték el. Szó esik az akkori hazai underground színtér nemzetközi vonatkozásairól is, a szerző a Bizottság holland és francia sikerei, a Kampec Dolores Pere Ubu-vel közös turnéja mellett az Európa Kiadó Glastonbury-i és a Kontroll Csoport New York-i fellépéseit említi, valamint azt, hogy a Vágtázó Halottkémek első lemezét Jello Biafra és a Dead Kennedys kiadója, az Alternative Tentacles adta ki. Megemlítik, hogy Bp. Szabó György, Wahorn András és Kisstamás László plakátjait a New York-i Museum of Modern Arts is bemutatta, illetve hogy a korabeli plakáttervezők között van Sőth Sándor, a Spenót együttes egykori basszusgitárosa (ő játszotta Pierre-t a Megáll az idő című filmben), az 1994-ben Oscar-díjat nyert Schwarzfahrer című német rövidfilm gyártásvezetője, illetve Röhrig Géza, a Saul fia főszereplője, aki valaha a Huckleberry zenekar énekese volt.

Borítókép: Gasner János Sziámi plakátja 1986-ból; a könyv címlapja Soós György ETA-plakátjának felhasználásával készült Vécsy Attila fotója alapján.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.