„A nyolcvanas években is voltak önkéntes rendőrök, munkásőrök, ugyanúgy masíroztak százezrek május elsején, és ugyanúgy tíz évet kellett egy Trabantra várni, de ez az évtized (azon belül is az első és a második fele) teljesen más volt, mint az addigiak: már nem a zsarnoki, nem is a jóléti, hanem a rothadó szocializmus korszaka. A Kieselbach Galériában látható Pokoli aranykor című kiállítás és a megnyitóra időzített azonos című könyv elsősorban ezt az állapotot tárja fel” – írtuk 2017 végén.
De mindjárt hozzá is tettük, hogy e megállapítás csak hozadéka a Bp. Szabó György grafikus-zenész és Szőnyei Tamás kollégánk underground zenekaros plakátgyűjteményéből született nagyszabású projektnek.
| ||
Noha az ezredforduló után többször is láthattunk efféle plakátokat a hazai kiállítótermekben, a Pokoli aranykor nemcsak a teljességre törekvése miatt vált rendhagyóvá, hanem azért is, mert a megjelent kötet jóval több volt a kiállítási katalógusnál. Ugyanis nemcsak a művészet területét érintette, igyekezett a korszakról képbe hozni az olvasót még titkosszolgálati jelentésekkel is. A csaknem négyszáz oldalas, Rieder Gábor által szerkesztett kötetbe több mint hatszáz plakát került, az átfogó, reprezentatív munkát visszaemlékezések, tanulmányok, interjúk, valamint korabeli fotók tették teljessé.
Ezen szerzői, szerkesztői és kiadói igényességet 2018-ban Szép Magyar Könyv-díjjal és az MTA Opus Mirabile-díjával ismerték el, de az sem véletlen, hogy a Pokoli aranykor viszonylag magas ára ellenére
nagyon hamar elfogyott.
Most azonban mindenki számára hozzáférhetővé vált – a Kieselbach Galéria honlapján ugyanis olvasható, sőt lapozgatható online változatban.
Amint azt Szőnyei Tamástól megtudtuk, a könyvet nem egy az egyben adoptálták az internetre, vannak benne némi javítások, változások, újdonságok. „A megjelenés után vigasztaltak ugyan, hogy nincs könyv hiba nélkül, pláne közel 400 oldalon, de ezzel együtt bántott, hogy ebben is maradtak. Apróságok, amik a legtöbbeknek fel se tűnnek, de engem bosszantottak. Összecserélődtek képaláírások, hiba csúszott pár dátumba, nem jeleztük, hogy valójában elmaradt koncertet hirdetett egy-egy plakát. A legkínosabb az volt, hogy az egyik – ráadásul pont az egyik kedvencem – alá másnak a nevét írtuk, mint aki tervezte, és ezt akkor nem vettük észre" – mondta a szerző, hozzátéve, hogy jelentkeztek néhányan, a könyvbe került plakátok tervezői közül, így újabb szerzői információkkal gazdagodhatott a kiadvány.
„Az ilyen jelzéseknek őszintén örültem. Nem véletlenül írtuk oda az eredeti kiadás elejére, hogy az esetleges hiányosságokat a beérkezett információknak megfelelően pótoljuk. Erre nyújtott alkalmat az online kiadás, amely a pontosítások és kiegészítések miatt forráskiadványként használhatóbb” – mondta Szőnyei, aki már 2018 őszén hozzálátott, hogy „friss szemmel, alaposan” újraolvassa az egészet, összevetve a plakátokat a róluk szóló leírásokkal, hogy minden stimmel-e. Újra „nyomozni” – értsd: ismerősöknél kérdezősködni – kezdett hiányzó tervezői adatok iránt.
„Az ismertető szövegek egy részét kiegészítettem, részben olyan információkkal, amelyeknek eleve szerepelniük kellett volna, részben a megjelenés óta történt fontosabb eseményekkel. Így legalább említés szintjén bekerült néhány kiállítás, például a Kiscelli Múzeumé a Fekete Lyukról, a Ludwig Múzeumé Király Tamásról, Sóskuti Tibor festményeié az Art+Text Galériában, és néhány haláleset, például Nagy Gyuláé a Fekete Lyukból, Hegedüs Péteré (Peter Ogi) a Spionsból vagy Magyar Péteré az Európa Kiadóból, aki szegény ott volt még a megnyitón. Csövekkel az orrában, a járdaszegélyen ülve lapozgatta” – emlékezett vissza a szerző.
„Örültem, hogy néhány plakátról végre kiderült, hogy ki tervezte. Mert sokszor nincsenek aláírva, vagy csak olyan szignóval, becenévvel, ami a közeli környezetén kívül ismeretlen. Persze így is maradtak fehér foltok. Azt gondolom, sokat segíthetett volna ilyen kérdésekben Hevesi István, aki annak idején az Almássy téren szervezett koncerteket, de őt nem sikerült elérnünk. Gerhes Gábor pedig most, az online kiadás megjelenése után szólt, hogy a 286. oldalon lévő plakát is az övé. Attól tartok, ennek a melónak sose lesz vége a részemről…" – tette hozzá.
Az újabb kiadásban bekerültek további plakátok – például az az Etap együttesé 1985-ből –, vagy például olyan relikviák, mint egy jelvény Király Tamástól, illetve egy Fekete Lyuk-belépő, ám legfőbb változást mégsem ezek jelentik. „Összeállítottam a névmutatót: így keresni is lehet a plakátokon és fotókon szereplő együttesek és előadók, illetve az írásokban előforduló nevek szerint, a plakátok tervezői és a fotók készítői, továbbá a koncertek helyszínei szerint. Ez a könyv forrásértékét növeli, akárcsak az, hogy itt közöljük a nyomtatott kiadásban gyufacímke méretben megjelent plakátok adatait is” – árulta el Szőnyei Tamás.
Ráadásul az online kiadás legvégére egy angol nyelvű összefoglaló is került, ami segíthet abban, hogy ezt a magas színvonalú grafikai anyagot Magyarországon túl is megismertethessék.
