poeta.doc

A végén kezdi

Sorköz

Hangay Niki: – szintetikus eper –

Hangay Niki: – szintetikus eper –

 

újjá kéne születni mint feledékeny főnix

hamut köpködve

újragyúrni valamit egymás testéből

becsukott szemmel

arccal a lángok felé

repülni egészen a legvégéig.

meg kéne tanulni

bal kézzel leírni a történetünket.

lepattogzott körömlakknak kéne lenni vagy

szintetikus eperíznek

rózsaszínnek és haszontalannak

néha meg

emészthetetlenül idegennek.

meg kéne számolni a halott csillagokat

amik a fénysebesség hibájából

még mindig látszanak éjjelente.

nem kéne félni attól sem hogy

túl kicsik vagyunk

hogy nem érjük el a holdat

nem látjuk meghalni az utolsó gorillát

és már rég nem leszünk mikor

a sarkkört borító jégsapka megsemmisülésének

következtében megszűnik

létezni az ember és

nem marad utána más csak

– épp mint a szintetikus eperíz –

halvány édesség az univerzum szájában.

*

Hangay Niki pályakezdő költő. A pályakezdők olyanok, mint a távoli korszakok elfelejtett alkotói, egy Walafrid Strabo vagy egy Gembloux-i Sigebert a középkor évszázadaiból: az ember szerencsés esetben néhány versüket olvasta, de mást nemigen tud róluk. Úgy tűnik, Hangay Niki eddig csak az ÚjNautilus oldalán publikált néhányszor. Legújabb, még kiadatlan verseit egy barátomtól kaptam meg. (Keresztesi Józseftől, akinek tíz-tizenöt éve e hasábokon megjelent verselemzései jelentik a rovat közvetlen előzményét.)

A 2018-ban megjelent Templomromok alapötlete, hogy a szerelmek alatt régészeti rétegekként húzódnak meg a korábbi kapcsolatok emlékei. Ennek a korai versnek a legfőbb erénye, hogy bevezetésként szolgál a saját befejezéséhez. A lírai én álmában kiássa a régi szerelmeket, és hagyja elröpülni őket. Az ezután következő mondat – „éljenek csak valahol az időbe ragadva” – nem nagyon ad hozzá az addigiakhoz, inkább kicsit végiggondolatlannak tűnik: nem világos, hogy mit jelent ez – hogyan élnek ragadva? Főképp mert az utána következő „megérdemlik” nem tűnik ironikusnak. De a befejezés szép: „ha feltámad a szél, majd / szétszórja hálámat a világban, amiért / én bolyonghatok titokzatos templomod folyosóin”.
A váratlanul előkerült második személy, a jelenlegi szerelem, de különösen az alliteráció, a szavak hossza, a két kivétellel csupa mély hangrendű magánhangzó valami különös súlyt ad a kijelentésnek.

Egy friss vers (– az első emeleti automatában 100 ft a vaníliás kávé –) már nem ilyen direkten szól a szerelemről, sőt, a rántotthús-illat, a folyamatos jövő idő, a telefonszámla, a leadott kilók és a vaníliás kávé leltárba szedése láttán az olvasó nem is igen gondol arra, hogy szerelmes verssel lenne dolga. Aztán az „úgy teszel mintha nem forgatnád fel az éle­tem / épp csak eltűnsz belőle” az egészet átértelmezi (utólag értelemmel ruházza fel), illetve sajátos perspektívába helyezi a vers elején álló „belenémulok” szót is. Az addig meglehetősen prózai vers befejezése remek, komplex kép: „a mondataim szilánkosak mintha / a torkomban törnének szét / próbáld meg kitalálni mit akartam / mondani mielőtt téglákat köhögtem fel / és magamba falaztalak”.

Az első szó: „elnémulok”. Ebből lesznek a végén a „szilánkos mondatok”, amelyek fájdalmat – fájdalomérzést és fájdalomokozást – idéznek fel. És töredékességet: úgy kell kitalálni, mit jelentenek. A téglák felköhögése következetesen fejleszti tovább a szilánkos mondatok képzetét, jószerével véget is érhetne itt a vers. Ismerünk ilyen zárlatokat az egy generációval idősebbek költészetéből, de Hangay Niki nem gyönyörködik a kimerevített manierista képben, hanem továbbgondolja, és az utolsó sorral még egy emeletet húz a vers építményére; nem elvarrja a szálakat, hanem egy újabb mozzanat révén új dimenzióval teszi igazán komplexszé a képet.

A – szintetikus eper – váratlan és széttartó képekkel indul: a címben megjelenő eper megidézte természetesség úgy áll ellentétben a „szintetikus” jelzővel, hogy eközben mégis megfelel mindennapi tapasztalatainknak, tehát nem klasszikus oxymoron, mint a mondjuk a „jeges lángolás”. A „feledékeny főnix” képe remek: végül is a reinkarnációt az emlékezet elvesztésével szoktuk elképzelni, miért ne születhetne újjá a főnix is kifejlett testtel, de csibememóriával. És ha poraiból születik újjá, akkor hamut kell köpködnie: a bizarr kép voltaképpen realisztikus.

A lángok teremtik meg az átjárást a szexualitás szenvedélyes jelenete felé, amelyeket a következő néhány sor hétköznapisága ellenpontoz. Itt mintha értelmes, de nem egészen használható dolgok jelennének meg: a bal kéz (amely nyilván egy jobbkezes ember bal keze), a lepattogzott körömlakk, a „szintetikus eper­íz” – és csakugyan, ezek látszólag megfelelőnek, de végül is haszontalannak vagy idegennek bizonyulnak, különösen a szerelmi szenvedélyből történő újjászületés képei után.

Innen a csillagok felé fordul a vers objektívje, ami a korábbi idők szerelmi költészetében nem ritkaság, de ahhoz, hogy ma komolyan lehessen venni, a költőnek muszáj kitalálnia valamit, ami radikálisan elhatárolja a képet a giccstől. Így lesznek ezek a csillagok halottak. Igaz, ez még mindig lehetne giccses, de a költő jó érzékkel kezd a fénysebességen spekulálni: a távoli csillagok talán már évmilliókkal ezelőtt ki­aludtak, csak a látvány még nem ért ide hozzánk.

Ez a tapasztalat a megfosztottság, a kicsiség tudatát idézi fel a lírai énben, amit azonban lehetetlen tragikusan átélni: azon, hogy nem érjük el a holdat, régi költők még merenghettek, de a gorillák kihalásánál, főleg az emberiség megsemmisülésénél már aligha kíván bárki is asszisztálni. A rendkívül személyes tónusban induló vers a természeti, sőt egyetemes katasztrófát poszthumán perspektívából nézve tulajdonképpen leszámol az érzelmekkel – és közben még csak egy könnycseppet sem ejt. Globális perspektívának sötét, de költői indulásnak ragyogó.

 

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.