Könyv

Az utolsó szalmaszálig

Bertók László: Együtt forog

Sorköz

E kötettel a kiadó a költő 85. születésnapjára, tavaly decemberre készült, de Bertók László szeptember 14-én elhunyt, az ünnepi kötetből így posztumusz megjelenés lett.

Ugyanakkor a könyv anyagát még Bertók állította össze, ő is véglegesítette, így az minden ízében a szerzői akarat hiteles hordozójának számít. Egy évvel korábban Térey János utolsó verseskötete, a Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba jelent meg hasonló körülmények között, csakhogy míg Térey tragikusan hirtelen halála mintegy a köteten kívüli tényként olvasódott rá a szerző életében lezárt kéziratra, addig Bertóknál a lesben álló halál az egyik legfontosabb köteten belüli téma és motívum. Akár búcsúkötetként is olvashatjuk az Együtt forogot, amelyben az élettől, önmagától és a költészettől távolodó szerző rendezi el lírai végakaratát. Bertók halála után rátekintve a kötet anyagára, már-már az tűnik elképzelhetetlennek, hogy ugyanezeken a szövegeken keresztül köszönteni is lehetett volna őt. Márpedig lehetett volna, ami ezúttal is a vers és a versolvasás kiszámíthatatlanságára hívja fel a figyelmünket.

Az anyag tehát még a szerző megkívánta szigorú struktúrába rendezve jöhetett ki; egy töredékben maradt, fésületlen Bertók-kötet lehetősége az életmű logikájával és belső dinamikájával ellentétesnek is tűnne. Aki ezt a nagy formátumú, mégis majdnem az észrevehetetlenségig önmegtartóztató lírát követte az elmúlt évtizedekben, azt is pontosan látja, hogy mennyire erőteljesen előkészített pozícióba érkezett az Együtt forog 243 kétsorosa. És nemcsak a közvetlen előzménynek számító 2015-ös Firkák a szalmaszálra című gyűjteményre kell gondolnunk (jelen kötet alcíme Firkák a szalmaszálra 2), hanem az azt egy évvel megelőző Ott mi vanra, a 2004-es Háromkákra, az 1995-ös Három az ötödiken. 243 szonett című kötetre, sőt, A kettészakadt villamos című 1987-es kötet Magyar epigrammák ciklusára is. Bertók mondhatni, semmit sem bízott a véletlenre, ami egyfelől talán szerzői alkati kérdés is, másfelől azonban, és most talán ez az érdekesebb, ennek a jelentős lírának a belső logikájából, azaz magából a befelé figyelésből, a költői, emberi én atommagja körüli megállíthatatlan keringésből következik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.