„Amerikás magyar" – Kondor Vilmos új könyvéről

  • Svébis Bence
  • 2019. október 26.

Sorköz

Kondor Vilmos műfajt váltott – úgy hangzik ez, mint egy ballada nyitánya, és valóban, a vége eléggé tragikus. A krimi és kémtörténet után Kondor a bűnügyi irodalom újabb terepére lépett, ezúttal egy gengsztersztorit énekel meg régi hőse, a már sokszor – talán túl sokszor – elbúcsúztatott Gordon Zsigmond főszereplésével.

Miután a 2012-ben megjelent Budapest novemberben kapcsán Kondor azt nyilatkozta, hogy olyan helyzetbe hozta zsurnaliszta hősét, ahonnan már nincs tovább, tehát vége a Bűnös Budapest-ciklusnak, mégsem vágta le aranytojást tojó figuráját, és az egyik leg­ócskább eszközhöz, a prequelhez nyúlt. 2016-ban jött ki a Szélhámos Budapest, a Budapest noir előzményregénye, most pedig még messzebbre nyúlik vissza a történet: Gordon Zsigmond már sokat emlegetett amerikai múltját írta meg Kondor.

A szesztilalom kellős közepébe csattanunk, egy olyan világba, melyről Király Jenő velősen és világosan ekképp ír A film szimbolikájában: „Fritz Lang M című filmjében, mely a thriller előzménye, a bűnöző taszítja el magától a társadalmat. A klasszikus gengszterfilmben a prohibíció taszítja ki a társadalom egy részét a legalitás fedezékeiből. Az alkoholtilalom arra késztette a termelőket és forgalmazókat, hogy előremeneküljenek, megszervezzék az importot, és multinacionális érdekeltségeket képezzenek. Miután sokan kiléptek a szakmából, a maradék számára annál nagyobb üzletté vált, hatalmas tőkék képződtek, s befektetési érdekeik rákényszerítették a gengsztereket a politika, önvédelmi érdekeik pedig a rendőrség és jogszolgáltatás megvásárlására. Könnyíti az alvilág dolgát, hogy a közvélemény továbbra is a múlt hőseivel keveri a jövő antihőseit.”

Ezen a klisén Kondor sem képes túllépni, ahogy máson sem, így A budapesti gengszter valójában semmit, de semmit nem tud felmutatni azon túl, hogy halomra ismétli a gengsztertörténetek toposzait. Ezt a hibát, vagyis az alkalmazott zsáner közhelyeinek reflektálatlan felhasználását már a Bűnös Budapest-ciklus korábbi darabjaiban is elkövette, ám ott könnyű volt túllendülni rajta, hiszen az egészet hazai környezetbe helyezve tette izgalmassá. Itt azonban Amerikában járunk, egyetlen ismerősünk Gordon Zsigmond, és bár Kondor veszettül igyekszik bemutatni a korabeli Amerikát és annak alvilági rétegeit, már korántsem lesz olyan érdekes, mint Budapest volt, leginkább azért, mert ezt a miliőt túl sokszor láttuk a gengszterfilmekben. Holott még Al Caponét és az ő nevezetes letartóztatását is beveti, de hiába.

Pedig lett volna lehetőség ebben a könyvben, kapásból ott szendereg benne a migráció mint nagyon is aktuális téma, ám ezt Kondor néhány ironikus beszólással elintézi. Ráadásul azzal sem nagyon kezd semmit, hogy mégiscsak egy eredettörténetet olvasunk. Illetve mire kezdene, már késő. A karcsú történet – Gordon beépül egy bandába, hogy leleplező cikket írjon róluk, ám idővel kiderül, hogy itt valami jóval nagyobb dolog áll a háttérben – keservesen és lomhán csordogál, a rengeteg leírás pedig még inkább befékezi a cselekményt. Akad olyan oldal, amelynek a tetején elhangzik egy kérdés, és csak az alján érkezik rá válasz, közben Kondor olyan hosszan taglalja, mi zajlik a kettő közt, hogy amikor megkapjuk a választ, már el is felejtettük, mire reflektál. Gordon múltjából pedig igazából csak a történet végén kapunk pár rövid és erőltetetten helyzetbe hozott összefoglalót, mintha az író ekkor jött volna rá, hogy hoppá, előzménytörténetet ír, illene felvillantani valamit ebből is.

Libri, 2019, 436 oldal, 3699 Ft

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.