Miután a 2012-ben megjelent Budapest novemberben kapcsán Kondor azt nyilatkozta, hogy olyan helyzetbe hozta zsurnaliszta hősét, ahonnan már nincs tovább, tehát vége a Bűnös Budapest-ciklusnak, mégsem vágta le aranytojást tojó figuráját, és az egyik legócskább eszközhöz, a prequelhez nyúlt. 2016-ban jött ki a Szélhámos Budapest, a Budapest noir előzményregénye, most pedig még messzebbre nyúlik vissza a történet: Gordon Zsigmond már sokat emlegetett amerikai múltját írta meg Kondor.
A szesztilalom kellős közepébe csattanunk, egy olyan világba, melyről Király Jenő velősen és világosan ekképp ír A film szimbolikájában: „Fritz Lang M című filmjében, mely a thriller előzménye, a bűnöző taszítja el magától a társadalmat. A klasszikus gengszterfilmben a prohibíció taszítja ki a társadalom egy részét a legalitás fedezékeiből. Az alkoholtilalom arra késztette a termelőket és forgalmazókat, hogy előremeneküljenek, megszervezzék az importot, és multinacionális érdekeltségeket képezzenek. Miután sokan kiléptek a szakmából, a maradék számára annál nagyobb üzletté vált, hatalmas tőkék képződtek, s befektetési érdekeik rákényszerítették a gengsztereket a politika, önvédelmi érdekeik pedig a rendőrség és jogszolgáltatás megvásárlására. Könnyíti az alvilág dolgát, hogy a közvélemény továbbra is a múlt hőseivel keveri a jövő antihőseit.”
Ezen a klisén Kondor sem képes túllépni, ahogy máson sem, így A budapesti gengszter valójában semmit, de semmit nem tud felmutatni azon túl, hogy halomra ismétli a gengsztertörténetek toposzait. Ezt a hibát, vagyis az alkalmazott zsáner közhelyeinek reflektálatlan felhasználását már a Bűnös Budapest-ciklus korábbi darabjaiban is elkövette, ám ott könnyű volt túllendülni rajta, hiszen az egészet hazai környezetbe helyezve tette izgalmassá. Itt azonban Amerikában járunk, egyetlen ismerősünk Gordon Zsigmond, és bár Kondor veszettül igyekszik bemutatni a korabeli Amerikát és annak alvilági rétegeit, már korántsem lesz olyan érdekes, mint Budapest volt, leginkább azért, mert ezt a miliőt túl sokszor láttuk a gengszterfilmekben. Holott még Al Caponét és az ő nevezetes letartóztatását is beveti, de hiába.
Pedig lett volna lehetőség ebben a könyvben, kapásból ott szendereg benne a migráció mint nagyon is aktuális téma, ám ezt Kondor néhány ironikus beszólással elintézi. Ráadásul azzal sem nagyon kezd semmit, hogy mégiscsak egy eredettörténetet olvasunk. Illetve mire kezdene, már késő. A karcsú történet – Gordon beépül egy bandába, hogy leleplező cikket írjon róluk, ám idővel kiderül, hogy itt valami jóval nagyobb dolog áll a háttérben – keservesen és lomhán csordogál, a rengeteg leírás pedig még inkább befékezi a cselekményt. Akad olyan oldal, amelynek a tetején elhangzik egy kérdés, és csak az alján érkezik rá válasz, közben Kondor olyan hosszan taglalja, mi zajlik a kettő közt, hogy amikor megkapjuk a választ, már el is felejtettük, mire reflektál. Gordon múltjából pedig igazából csak a történet végén kapunk pár rövid és erőltetetten helyzetbe hozott összefoglalót, mintha az író ekkor jött volna rá, hogy hoppá, előzménytörténetet ír, illene felvillantani valamit ebből is.
Libri, 2019, 436 oldal, 3699 Ft
