Könyv

Gwenda Bond: Stranger Things – Gyanakvó elmék

  • - svébis -
  • 2019. szeptember 1.

Sorköz

Jaj, ne már…! Az ember azt hinné, ha valamit, akkor a Stranger Thingset nehezebben érik utol a kultikus státus kínos pillanatai.

Jaj, ne már…! Az ember azt hinné, ha valamit, akkor a Stranger Thingset nehezebben érik utol a kultikus státus kínos pillanatai. A legkülönfélébb relikviák még érthetők, hiszen ki ne vágyna egy Tótágasba is forgatható Lego-házra, egy Hawkins középsulis pulcsira vagy éppen egy Tizi-fejű ketchupkupakra, amelynek az orrán jön ki a piros szósz. Na de a történethez, ahhoz mégse kéne hozzányúlni!

Pedig most pont ez történt: az ifjúsági regényeket és Lois Lane-történeteket is jegyző Gwenda Bond egy előzménysztorival rukkolt elő. Sosem értettem igazán a prequeleket, hiszen nem véletlenül kezdődik az eredeti történet ott, ahol, esetünkben 1983 novemberében. Bond regénye ’69-ben indul, és a sorozatban apuként emlegetett Martin Brenner, valamint Tizi édesanyja, Terry Ives és a nyolcas számú kísérleti alany, a második évadból ismerős Kai állnak a középpontban. De van itt még holdraszállás és vietnami háború, valamint a kor édességei és képregényei, csak egyvalami nincs: hangulat, pedig ez az egyik legelemibb összetevője a szériának. Igazából tétje sincs nagyon, hiszen tudjuk, hová fog kifutni ez az egész, új információ pedig nem igazán akad benne, amiről viszont lerántja a leplet, az izgalmasabb volt addig, amíg csak sejtettük.

Mindezen sajnos az igénytelen fordítás sem segít, hemzseg a magyartalan, sőt, nemegyszer érthetetlen mondatoktól, és csak gyanítani lehet, mit írhatott eredetileg a szerző. Mondjuk, valószínűleg az se sokkal jobb.

Fordította: Stier Ágnes. Cartaphilus, 2019, 368 oldal, 3999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?