magyarnarancs.hu: Hogyan kerültetek ebbe a munkába?
Nagy Gabriella: Az első évtől kurátora vagyok az Irodalom Éjszakájának, feladatom kiválasztani az intézetektől érkező szövegekből azokat, amik el fognak hangozni. Szubjektív válogatás tehát, amelyben arra törekszem, hogy a város különleges tereivel párbeszédre lépjen az adott mű, hogy a világhírű írók mellett rejtett kincseket, addig ismeretlen szerzőket is találjak, és hogy az európai vagy más földrészen élő (izraeli, dél-koreai vagy japán) írók művei az aktuális hívószóra (szigetek, vészkijárat, titok, családi fészek, szerelem és most a lábnyomok) minél sokszínűbben reflektáljanak. Az Irodalom Éjszakája a nagy találkozások napja, amikor a világ különböző kultúrái együtt gondolkodnak, éreznek és lélegeznek,
ilyenkor mi sem egy kicsi, vaskerítéssel körbevett ország vagyunk, hanem egy nagyobb közösség része, hasonló örömökkel és problémákkal, mert ugyanúgy szeretünk, fájunk, harcolunk, és gyötör meg minket a történelem, talán csak mintha itt, közép-keleten egy kicsit lassabban és nehezebben dolgoznánk fel a traumáinkat.
Adéla Gálova: Az Irodalom Éjszakája prágai mintán alapszik, a mi hálózatunknak, a Cseh Centrumoknak a rendezvénye. Ott 2006-ban valósult meg először, azóta olyan nagyra nőtt, hogy a központi rendezvény mellett sok cseh város könyvtára is bekapcsolódott. A recept szerint különleges helyszíneken felolvasásokat szerveznek, híres színészek olvasnak fel a kortárs irodalomból válogatott részleteket. Az adott ország nyelvén, tehát Prágában csehül, itt pedig magyarul. Magyarországon is bővül már az Irodalom Éjszakája, Debrecenben ötödszörre, Veszprémben először rendezzük meg.
magyarnarancs.hu: Milyen fesztivál az Irodalom Éjszakája?
AG: Esélyt ad az egészen ismeretlen írók népszerűsítésére. Előfordult már, hogy egy kiadó azért látott neki egy egész mű lefordításának, mert részletében elhangzott a fesztiválon, az intézet megrendelésére készült fordításban.
NG: Fontos irodalmi rendezvény, amelyen a hozzám hasonló ősirodalomárok is felfedezhetnek valami újat. Hogy egy példát mondjak: az Irodalom Éjszakájának köszönhetem, hogy megismerhettem a finn Rosa Liksomot. Hanyatt estem, annyira különösen jó volt, levegős, más, izgalmas.
magyarnarancs.hu: Meséljetek az idei rendezvényről!
AG: Idén június 7-étől 9-ig az Állatkertben lesz az Irodalom Éjszakája, ugyanis tavaly nagyon hangulatos eseményünk volt a margitszigeti kisállatkertben. Minden este 19 órától nyolc egymást követő, egyenként húszperces felolvasás veszi kezdetét. Témául a „lábnyomokat” választottuk, ami illik az Állatkerthez is, de inkább utakra gondoltunk, lenyomatra. Huszonhét intézet vesz részt, ilyen sokan még nem voltunk – Ukrajna tavaly vett részt először, a másik új résztvevő pedig a Skandináv Ház, egy izlandi szöveggel.
Az utóbbi három évben igyekeztünk akadálymentesíteni az Irodalom Éjszakáját. Minden nap több helyszínen is jeltolmács fordítja a felolvasást. Tavaly audio guide-ot biztosítottunk, hogy a vakok és gyengén látók is biztonságosan eljuthassanak egyik felolvasási helyszíntől a másikig. Mivel Magyarországon sajnos kevés a hasonló kezdeményezés, ezért nem szokta még meg az érintett csoport, hogy van ilyen lehetőség, nehezen érjük el őket.
magyarnarancs.hu: Milyen közös témái vannak a megszólaló szövegeknek?
NG: A legfontosabb mindig, hogy megszólítsák a közönséget, tudjanak a nézők a saját életükre reflektálni. Ezért jó, hogy az utóbbi években egyre több a friss, megjelenés előtt álló írás, amelyek közül nem egy a nagy aktuális témákat dolgozza fel, a kirekesztés, a rasszizmus, a bántalmazás, a biológiai és társadalmi nem, a háború, a járvány, a bezártság vagy az egyenlőtlenség témáit.
Szinte mindig fájóan sok a múltat feldolgozó munka, legyen szó a holokauszt vagy a szovjet munkatáborok okozta, máig nem gyógyuló sebekről. Idén ilyen a bolgár Dobromir Bajcsev Az agyagkirálya vagy a finn Petra Rautiainen Hamuba rajzolt földje. De van itt a fájdalomtól álomtalan, kreditjeit számolgató férfi a kórházban, a cseh Karel Veselýtől, egy ház mögötti barlangot megélhetési alapon turista-kegyhelynek berendező család, az észt Tauno Vachtertől, egy tönkrement párizsi lemezboltos, akin mindenki a halott rocksztár utolsó hangfelvételét keresi, a francia Virginie Despentes-től és több monológ. Az öngyilkosé a halál után, ez az izraeli Etkar Keret írása, egy aragóniai falu egyetlen lakójának monológja életének utolsó éjszakáján a spanyol Julio Llamazarestől és egy éjjeliőr, aki a babfejtésről értekezik, a lengyel Wieslaw Mysliwskitől. Az újonnan bekapcsolódott Skandináv Ház jóvoltából Einar Már Guðmundsson A mindenség angyalai regényéből hallható majd egy pompás részlet, melyből megtudhatjuk, mi történik, amikor az ápoltakat egy barátjuk temetésére kiengedik az elmegyógyintézetből. Idén a legerősebbeknek a dél-koreai és angol szerzőket éreztem, utóbbiak közül Max Portertől választottam, A bánat egy tollas állat című könyvéből. A magyar szerzők közül Bánki Éva írása lesz hallható.
magyarnarancs.hu: Hogy kell egy ilyen eseménysorozatot megszervezni?
AG: A szentháromságot a színház, a helyszínek és a kulturális intézetek rajzolják ki. Lassan kifutunk a budapesti színházakból egyébként. A kulturális intézetek alatt az EUNIC magyar klaszterére gondolok, amely budapesti kulturális intézeteknek és nagykövetségek kulturális osztályainak szolgál ernyőszervezetül. A fővárostól anyagi támogatást kapunk, idén a Budapest150 támogatásával is gazdagabbak vagyunk. Tavaly nagyjából négymillió forint támogatást kaptunk, idén is ennyit tudunk szerezni. De a főváros nem az egyetlen támogatója a rendezvénynek, a költségvetés másik része a jelenlévő intézetektől származik.
magyarnarancs.hu: Hogyan pozícionáljatok az Irodalom Éjszakáját a többi könyves eseményhez képest?
AG: Csak néhány éve lakom itt, de úgy látom, hogy a szakmának szóló rendezvényekhez képest az Irodalom Éjszakája a helyszínek vonzereje és a sztárszínészek miatt inkább népszerűsít és szórakoztat. A kulcsszó az élvezet. A résztvevő művészek színházi eszközökhöz is nyúlnak, tavaly egy színésznő egy operabetétet is bejátszott olvasás közben.
magyarnarancs.hu: Amikor Bartók Imre visszautasította a Térey-ösztöndíjat, a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium először visszavonta a szereplését a rendezvényen. Megromlott a viszonyuk az intézettel.
NG: Annak idején a külügy Külföldi Magyar Intézetek és Évadok Főosztálya nem kért fel szakmai szervezeteket, hogy segítsenek a választásban, hanem rám testálták a három jelölt kiválasztását, akik közül én Bartók Imre mellett döntöttem. Amikor megérkezett hozzájuk a hír, úgymond „megváltozott a koncepciójuk”. Akkoriban kavart vihart a Térey-ösztöndíj, amit Bartók Imre többedmagával visszautasított, és nagy valószínűséggel egy ügybuzgó vezető úgy gondolta, gondot okozhat, ha az ő választásukként könyvelik el. Kínos lépés volt, és aránytalan. Hát mekkora nyilvánosságot kap egyetlen író szövege az Irodalom Éjszakáján? Azóta felállt a Petőfi Irodalmi, majd Kulturális Ügynökség, így már ők jelölnek. Engem meg csak az érdekel, hogy jó szövegeket küldenek-e vagy sem.
magyarnarancs.hu: Hogyan fog fejlődni a fesztivál?
NG: Új helyszínként szívesen választanék elhagyott erőművet vagy víztározót, ahova nem juthatnék be más módon.
AG: Az is szép lenne, ha még több városba terjeszkedne a rendezvény. Idén körülbelül két héttel a budapesti után lesz a szintúgy háromnapos Irodalom Éjszakája Debrecenben, és ősszel Veszprémben, az utóbbinak még nem véglegesítettük a dátumát.
