Elvégre nap mint nap hallhatjuk vezető politikusainktól: ők pontosan tudják, mit akar Soros (leginkább migránsokkal elárasztani és káoszba dönteni országunkat – mindeközben sem megfeledkezvén a magyar lelkek mérgezéséről).
A magyar származású kanadai szerző (1943-ban Szigethy Annaként született Budapesten) ennél sokkal mélyebben próbálja értelmezni Soros György motivációit, személyes találkozókon és a hosszú beszélgetések alapján kísérelve meg rekonstruálni cselekedeteinek mozgatórugóját. Munkatársaival (mindenekelőtt Aryeh Neierrel, a Nyílt Társadalom Alapítvány egykori vezetőjével) folytatott interjúi pedig hozzásegítették ahhoz, hogy bemutathassa, miként működik a világméretű „Soros-hálózat”.
Anna Porter házi feladata leginkább abban állt, hogy megértse és megértesse, hogyan kapcsolódik össze és hogyan épül egymásra Soros György három élete. A pénzét nagyszabású tranzakciókkal gyarapító milliárdos befektetőé, a jótékonykodó filantrópé és az ettől elválasztva kezelt, a nyílt társadalom elvén alapuló filozófiáját nemzetközi politikává fordító sajátos véleményvezéré, afféle értelmiségi közszereplőé.
| ||
Porter nagy erőkkel próbálja felfejteni és interpretálni Soros alapvető, saját bevallása szerint leginkább Karl Popper tudományfilozófus és az elméleti fizikus Werner Heisenberg gondolatai által inspirált filozófiai alaptételét, amit a nyílt társadalom eszménye mellett leginkább a reflexivitás gondolata jellemez (a megfigyelők egyben részei is a megfigyelt világnak, aktívan be is avatkoznak a működésébe, ami kizárja az objektív ítéletalkotást).
Porter idézi is Soros egyik előadását, amelyben úgy vélekedik, hogy a döntéseinkben szerephez jutó tévképzetek és félreértések hozzájárulnak azon események magyarázatához, amelyekben részt veszünk. Ez az – amúgy sokaktól kritizált vagy épp értetlenséggel fogadott – gondolat inspirálta Sorost, hogy az új pénzügyi rendszerek és eszközök iránti érzéketlen ortodoxiával vádolja a közgazdászokat és a piacokat felügyelő szerveket, egyben erőteljesebb állami beavatkozást sürgessen (miközben a pénzét jórészt, ahogy azt Porter is sűrűn emlegeti, a viszonylag szabályozatlan devizapiacokon, egy hedge fund vezetőjeként szerezte).
A könyv nagy része azonban nem a mérhetetlenül sikeres üzletemberről, a merész pénzügyi spekulációkról szól, hanem arról a folyamatról, ahogy a filantróp milliárdos egy olyan nemzetközi hálózat irányítója lesz, amelyet hét alapelv vezérel, amelyek egyben a nyílt társadalmak megvalósulásának alapfeltevései.
Ha csak felsoroljuk őket (rendszeres, szabad és igazságos választások, szabad és sokszínű média, a független igazságszolgáltatás által fenntartott jogállam, a kisebbségi jogok alkotmányos védelme, a tulajdonjogokat tiszteletben tartó és a hátrányos helyzetben lévőknek védőhálót biztosító piacgazdaság, elkötelezettség a konfliktusok békés rendezése mellett, a korrupciót megfékező törvények érvényesítése), és megpróbáljuk mindezzel összevetni a régiós, pláne az itthoni viszonyokat, inkább csak kacagni vagy sírni támad kedvünk.
Porter a kellő távolságtartás mellett ezért némi empátiával közelít Soros törekvéseihez, ugyanakkor kellően kritikusnak mutatkozik abban a tekintetben, hogy megvonja a Nyílt Társadalom Alapítvány(ok) és a megannyi, Soros támogatta civil szervezet sok évtizedes tevékenységének mérlegét. A szerző szigorúan ítél, ennek megfelelően régiónként, szinte országonként nézhetjük végig, mennyiben lépett előre a világ a nyílt társadalmak irányában.
Nos, a mérleg ebből a szempontból lesújtó: a Soros preferálta társadalmi változásokat megtorpedózták azok ellenfelei, az általa támogatott intézmények (így a súlyos háborús bűncselekmények, népirtások kivizsgálására rendeltetett bíróságok) is csak kis részben végezték el feladatukat, és még azok támogatását sem sikerült kivívniuk, akiknek szenvedéséért kárpótlást próbáltak nyújtani.
| ||
Több helyen megtapasztalhattuk azt a Soros emlegette szindrómát, mely szerint a korábbi üldözöttek maguk is üldözők lesznek (ebből a szempontból szomorú és kiábrándító Mianmar új vezetőjének, Aun Szan Szu Kjinek a sorsa). Porter diagnózisa szerint a liberális demokráciák defenzívába kerültek, s mind jobban terjednek az autoriter rezsimek.
Közben Soros és ellenségei által démonizált, „pókhálóként terjeszkedő” alapítványai, intézményei gyűlöletkampányok célpontjai lettek Kelet-Európában, Oroszországban, de személye és céljainak elutasítottsága magas Izraelben és az Egyesült Államokban is (ahol a szerző szerint alapítványai is egyoldalúan és elfogultan tevékenykednek – habár az amerikai politikai és emberi jogi viszonyok ismeretében ezzel a kritikával nem igazán lehet mit kezdeni).
A magyar kiadás kedvéért Porter még egy teljes fejezetet beillesztett, amely a Soros-ellenes magyar kampány utóbbi pár évének dühöngésével és a CEU elűzésével foglalkozik (a magyar olvasó itt kevés új ténnyel vagy értékeléssel szembesülhet) – az egyetem körüli botrány ahhoz is vezethet, hogy sokak számára Soros elvei és filozófiája egyetlen intézményben testesülnek meg (amit Porter értelmezése szerint a legkevésbé sem szeretett volna).
Könyve összességében izgalmas, némely tekintetben lehangoló (Soros ellenségeinek talán felvillanyozó) olvasmány – de csak ha maximalista módon, messzemenő elvárások mentén próbálunk mérleget vonni. Pedig a Soros-hálózat változatlanul optimista céljairól és a hibák és tévedések nyomán folyton korrigált módszereiről hallva ezért még mindig marad egy kis remény az olvasóban.
Fordította: Pétersz András, barecz & conrad books, 2019, 255 oldal, 3950 Ft
