"Kertész ellene ment a már létező lágerirodalom hagyományainak"

A Kertész Imre élete és halálai könyv szerzőjével, a Napszállta forgatókönyvírójával, Clara Royerval beszélgettünk.

MN: A kertészi életút leitmotívuma kettős élete volt, egy titkos és egy nyilvános. Bepillantást nyerhettél a titkosba is, a személyes tabukba. Tervezed, hogy valamilyen formában megjelenteted?

CR: Kertész írói szempontból értette a kettős életet, a személyes vonatkozások pedig nem tartoznak a nyilvánosságra. Lehet, hogy majd regényt írok belőle, vagy archívumba helyezem, ami a halálom után hozzáférhető lesz. Van azért néhány rész, ami publikálható lenne, például az, hogyan jutott el a Kaddis… megírásához, milyen szerepe volt benne a nőnek, akit éppen akkor szeretett.

Clara Royer

Fotó: Bankó Gábor

 

Az egyik kérdésem, hogy mikor látta először a tengert, felidézett Kertészben egy különleges gyerekkori emléket. Filmélményekről is szót ejtettünk, A bagdadi tolvajt éppen aznap szerette volna megnézni, amikor a németek bevonultak Magyarországra. A következő héten már csak német filmeket játszottak a mozikban. Mindezeket nem írtam bele a könyvbe, mert nem akartam az életét anekdotafüzérre redukálni.

(...)

MN: Az élete eseményei mögé nézve más megvilágításba kerültek számodra a művei?

CR: Kertésznek hozzám hasonlóan komoly fenntartásai voltak az életrajzokkal, Goethéét például parodizálja is A kudarcban.

Clara Royer: Kertész Imre élete és halálai

Fotó: Magvető

 

A Kertész Imre élete és halálai nem klasszikus életrajz, amely a születéssel kezdődik, hanem ellenkezőleg, az első halálával, amikor muzulmán lett. A lágerben a vegetatív állapotban lévőket nevezték muzulmánnak. Ez volt a Sorstalanság munkacíme. Ezt a címet adtam a könyvem első fejezetének is. Érdekelt, hogy az élete mennyiben tekinthető a művei nyersanyagának, de elsősorban az foglalkoztatott, hogy ezt az életmű értelmezéséhez használjam. Remélem, sikerült megmutatni, hogyan transzformálta az élményeit fikcióvá. (...)

Amikor a Sorstalanságot elemeztem, megdöbbentett, hogy Kertész mennyire ellene ment a már létező lágerirodalom hagyományainak. Nem lágerregényt akart írni a kiűzetés a paradicsomból narratívájával. Izgalmas látni, hogy Kertész megközelítése mennyire ellentétes Semprúnével. Kertész szembement azzal, hogy utólagosan „ártatlannak” vagy Semprúnhöz hasonlóan „hősöknek” nevezze a deportáltakat. Radikálisan ellentétes nézőpontot képviselt például az őt megelőző magyar zsidó származású írónemzedékkel is, amelynek identitásmegszállottságát magam is kutattam. Kertész elvetette az identitás kérdését. „(…) egyetlen identitásom van, az írásbeli identitás” – írja a Valaki másban.

A teljes interjút a Magyar Narancs friss számában találja.

Ne feledje e héten is megvásárolni a Magyar Narancsot, csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.