Sok nő egyedül marad az anyaság feladataival

Sorköz

Alig jelenik meg a költészetben, mit jelent anyának lenni a modern korban. Kállay Eszter versei érzékenyen és őszintén szólnak ezekről a tapasztalatokról. 

A szerző első kötete Kéz a levegőben címmel jelent meg négy éve, szintén a Magvető kiadónál, és a szakma rögtön új hangként ünnepelte, a vállára vette a szerzőt. Az új kötet, a Vérehulló fecskefű a várandósság, az anyaság témájával foglalkozik. A könyv bemutatóján Mosza Diána irodalmár kérdezte a szerzőt a versek születésének és megírásának körülményeiről, hiszen az első és legevidensebb kérdés egy kisgyermekes anyukával kapcsolatban, hogy mikor van ideje alkotni. Akinek van gyereke, annak a válasz ismerős lehet: nagyjából a lopott időkre tippeltünk mi is. Mint megtudtuk, az is sokszor külön kérés formájában hangzik el az apukához, hogy az ember egyáltalán el tudjon menni tusolni.

 
Kállay Eszter: Vérehulló fecskefű

Az édesanyák életét és önmagukhoz való visszatalálását millió dolog nehezíti. Kállay Eszter először csak a várandósságról szeretett volna írni, de ahogy telt-múlt az idő, az élet „behozta” a többi témát is. A felolvasott versekben és a beszélgetés alatt is szóba került, hogy mi mindent projektálnak az emberek a nőre, ha éppen várandós. Mint személy, teljesen eltűnik, csak a pocakos test marad, amiről mindenkinek más jut eszébe. Szóba került a várandós és a szülő nők infantilizálása is, nemcsak a bánásmód kapcsán, hanem abból a szempontból is, hogy a magyar kórházi protokoll figyelmen kívül hagyja a nőt, mint autonóm személyt, így nem dönthet a saját testéről, a szülés módjáról, a beavatkozások milyenségéről és mennyiségéről, egyáltalán semmiről. Itt említették meg az anyasággal és a várandóssággal foglalkozó Ablak a Világra tevékenységét, amely összegyűjti és a honlapján statisztikák formájában közzé is teszi az anyák kórházi tapasztalatait, hogy például hol, milyen gyakorisággal indítanak meg szülést burokrepesztéssel, adnak oxitocint, végeznek gátmetszést, és milyen gyakran lesz császármetszés a szülés végkimenetele. 

Ritkán találkozunk olyan irodalmi alkotással, ami az anyaság kérdését járja körbe. Egy-két vers felolvasása után egyértelművé vált, hogy a szerző lehengerlő őszinteséggel nyúlt hozzá ehhez a kényes témához. Az anyává válás folyamata és egyes állomásai annyira fájdalmasak és olyan óriási, elementáris változásokkal járnak – nem véletlenül hívja a pszichológia normatív krízisnek –, hogy az anyák sokszor egyedül maradnak benne, segítség nélkül. Szó esett még a játszótéri beszélgetésekről, ahol minden anyuka a legjobb formáját akarja mutatni, és elindul egyfajta hiábavaló, káros versengés egymással és valamifajta öntudatlan ítélkezés a másik felett.

Ilyenkor jó, ha ott van a polcon ez a kötet, mert legalább megnyugodhatunk, hogy valószínűleg a világ összes anyája küzd valamilyen nehézséggel. Mindezt a költészet finom szűrőjén keresztül kapjuk meg, vagyis taglóz le minket a valóság véres látványa, hanem a lelkünkkel fog történni valami, ami által közelebb kerülhetünk valódi önmagunkhoz, amit a várandósság és anyaság korai időszaka alatt hajlamosak vagyunk elfelejteni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.