Kedves Olvasónk! A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket.
A magyar származású Dr. Edith Eva Eger, miután megmenekült a koncentrációs táborból, Amerikában járt egyetemre pszichológia szakra, ma pedig klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában. Emellett amerikai katonáknak segít a poszttraumás stressz legyőzésében.
Csodálatos életpálya, amelyet őrületes, elképzelhetetlenül szélsőséges helyzetek szegélyeznek,
de Eger, mintha sohasem tért volna el az életálmától, hogy balerina, tornász és olimpikon legyen, bravúrosan és mondhatni kecsesen lendül át a borzalmakon, mintha csak a felemás korláton hajtott volna végre egy szédületes tornamutatványt.
Auschwitzban a hírhedt náci orvos, Josef Mengele egy vekni kenyeret dobott oda neki jutalmul, miután kérésére eltáncolta neki a Kék Duna-keringőt. Mégsem vált Hitler és a nácik áldozatává, mert úgy döntött, hogy meghagyja magának a választás szabadságát, akármilyen körülmények közé kerüljön is.
A haláltáborból való megmenekülése után őt is elborította a túlélők bűntudata, az emlékbetörések és az áldozattudat. A holokauszt megsemmisített mindent, ami addigi életében volt, vagy lehetett volna. Megsemmisítette a szerelmét Erikkel, akinek a szavai végigkísérték a koncentrációs táborokban, és segítettek neki abban, hogy mintegy kilépjen a valóságból és megmentse a lelkét. „Soha nem felejtem el a szemedet. Soha nem felejtem el a kezeidet” – mondogatta magában Erik szavait, ha elviselhetetlenül nehéz helyzetbe került. Megsemmisítette azt is, hogy olimpikon lehessen, hiszen még a háború előtt kirakták az olimpiai csapatból a származása miatt. Később, Amerikában, már családanyaként sírva fakadt a televízió képernyője előtt, amikor meglátta Keleti Ágnest versenyezni. „Azt nézni, amint Keleti színre lép, olyan, mintha a másik felemet, a másik énemet figyelném. Azt az énemet, amelyik nem járta meg Auschwitzot” - mondta életének egy örökre elveszett részéről, amelyet érezhetően máig őriz magában.
Mintha A döntés című könyv végig ezt az elveszett életet gyászolná, ennek állítana emléket, csakhogy Eger úgy él egy másik életet, olyan rendhagyóan állít emléket, hogy megalkotja önmaga nagyszabású és jelentőségteljes élő szobrát, demonstrálva ezzel a döntés hatalmát és praxisának megkérdőjelezhetetlenül sikeres voltát. Nem csoda, hogy könyvei és segítő tevékenysége az egész világon ismertté tették, hiszen nemcsak író, klinikai pszichológus és az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadója, hanem ikonikus személyiség, akinek a képe tüllfátyolként borul a holokausztra. Persze nem akar feledtetni semmit, hanem inkább erővé transzformálni azt, ami meg akarta ölni, be akarta szennyezni a lelkét, és örökre el akarta pusztítani benne a létezés örömének képességét.
A kötet négy részből áll. Először megismerhetjük Edith holokauszttörténetét, végigvezet bennünket az összes fontos eseményen és döntésen, amelyek végül hazavezették. Elmeséli, hogyan megy feleségül Éger Bélához a kassai városházán tizenkilenc évesen, hogy sosem fejezi be a középiskolát, és amikor várandós lesz, az orvos azt mondja neki, túl gyenge a gyerekszüléshez. Mégis úgy dönt, hogy megtartja a gyereket. Aztán a történelem újra közbeszól: lefoglalják férje vállalkozását, a vagyonukat megpróbálják átjuttatni Izraelbe, ők pedig Bécsbe menekülnek. Béla Izraelbe akar menni, Edith Amerikába. Az utolsó éjszaka dönt, és bejelenti férjének, hogy ő és a gyerek mindenképpen Amerikába mennek. Éger Béla az utolsó pillanatban csatlakozik hozzájuk vagyonát hátrahagyva, így kezdenek új életet közösen Amerikában.
A további részek magánéleti válságokról, pszichológussá válásáról, a múlt árnyainak megzabolázásáról és saját traumáinak feldolgozásáról szólnak. Beleleshetünk kicsit a pácienseivel folytatott ülések metódusába is, és olyan életvezetési tanácsokkal is ellát, amelyekért méltán hálásak lehetünk. Imponáló és magával ragadó az az őszinteség, amivel megkínál minket; mint egy családi vacsorán, ahol az ismerős ételek mellé ízlés és fantázia társul, és a háziasszony meleg, mindent tudó mosolya tölt el bennünket békével és a felismerés sejtelmével. Mert ez az asszony tud valamit, ezt végig érezni lehet. A pácienseivel való ülések leírásánál pedig aztérezhetjük, hogy hozzá bizony szívesen beülnénk egy terápiás beszélgetésre, még akkor is, ha nincs semmi bajunk.
Egy fejezet különösen megragadott a könyv olvasása közben, a Különben Hitler győz című. Egert meghívják Berchtesgadenbe, hogy elmesélje a történetét, de a háború vége óta nem tért vissza Németországba. Saját megfogalmazása szerint egy olyan döntés tornyosul előtte, amely nagy befolyással lesz a gyerekeire, és ettől függ, milyen fajta sebet fognak majd hordozni magukban. Lánya által értesül olyan esetről is, hogy voltak, akik visszatértek Auschwitzba, de úgy felkavarta őket a hely, hogy hazatértek ugyan, de mindketten szívrohamot kaptak és meghaltak. Eger itt meséli el, hogy még 53 évesen is rátörhet egy-egy emlékbetörés, ha szirénát hall vagy megpillant egy szögesdrótkerítést. Először úgy dönt, nem fogadja el a meghívást, de férje azt mondja neki, hogyha nem megy el Németországba, Hitler nyerte meg a háborút, ő győzőtt. Azért, mert egyszerűbb másvalakire hárítani a felelősséget, mint saját magunkért felelősséget vállalni.
„Mindaddig, amíg a libikóka másik oldalára oda tudom ültetni Hitlert, Mengelét, vagy a veszteségeim nyomán tátongó űrt, valahogyan mindig igazolást nyerek majd, addig mindig lesz kifogásom” – írja.
Azt hiszem, mindannyiunk számára nehéz felvállalni a felelősséget a saját életünkért és döntéseinkért ahelyett, hogy másokra vagy a múltra mutogatnánk. Edith Eva Eger élettörténete biztosíték arra, hogy az ember akkor is képes rá, ha olyan mély traumákat hordoz, mint a haláltáborok rémségei. Pusztán a története által is bátorít minket arra, hogy fogadjuk el, dönteni lehet és kell is, és rajtunk múlik, hogy milyen életet építünk magunknak.
Edith Eva Eger: A döntés. Fordította: Farkas Nóra. Open Books, 2022, 420 oldal, 4999 Ft
Edith Eva Egerrel korábban interjút készítettünk, a beszélgetés itt olvasható:
