Margaret Atwood a Narancsnak: Az Egyesült Államokban be-betiltják a Szolgálólányt

Sorköz

A világhírű íróval a modern diktatúrák bukásáról, a könyvégetésekről, az '56-os magyarokról és egy jelentős pofonról is beszélgettünk. Exkluzív interjú!

Életművének magyarországi kiadása folyamatban van, most épp a Macskaszem jelent meg. Margaret Atwooddal Trump Amerikájáról, Dylan Nobel-díjáról, a kanadaiság előnyeiről, a szolgálólányos tüntetésekről beszélgettünk, s arról, hogyan hatott a koronavírus-járvány a hasonló témájú MaddAddam-trilógiájának eladásaira. Az interjút Köves Gábor készítette,a  teljes szöveg a nyomtatott Magyar Narancs csütörtökön megjelenő legfrissebb számában olvasható. Ízelítő:

Magyar Narancs: A Szolgálólány sorozatváltozatában feltűnik egy pillanatra. És rögtön lekever egy nagyot a főszereplőnek. Milyen érzés volt a hatalmat gyakorló „Nénik” egyikeként felpofozni a leghíresebb regényalakját?

Margaret Atwood:  A leghíresebb regényalakom egyre csak felém fordult, és azt hajtogatta, hogy nagyobbat keverjek le neki. Hiába ellenkeztem, hogy az fájni fog, ő csak erősködött, hogy gyerünk, üssél! Utólag azért hangeffekteket is raktak hozzá, hogy még nagyobbnak hasson az a pofon.

MN: A gileádi elnyomók közül Lydia néninek jó esélye van a leghevesebb utálatnak örvendő szereplő címére.

MA: Az embereket lenyűgözi az alakja, ezért is lett ő az egyik narrátora a Testamentumoknak. Kifejezetten érdekelnek azok az emberek, akik ilyen-olyan okból belülről akarják lebontani a rendszert, legyen az autoriter vagy totalitárius rezsim. Számtalan példát tudnék mondani. A kettős ügynökök közül, akik pénzért vagy ideológiai okokból álltak a rendszer szolgálatába, engem azok érdekelnek, akiket az ideológia vezérelt.

false

 

Fotó: MTI

MN: A regény fogadtatásához szorosan kapcsolódik, hogy előszeretettel tiltják be az iskolákban. Mikor tiltották be utoljára?

MA: Ön szerint nyomon követem a betiltások sorát? Az Egyesült Államokban be-betiltják a Szolgálólányt, nem is kevésszer, de azért nagy különbség van a teljes betiltás és aközött, hogy nem tanítják az iskolákban. A kettő nem ugyanaz. A betiltás a könyvégetésnek felel meg, hogy nyoma se maradjon.

MN: Volt, hogy elégették valamelyik könyvét?

MA: Valószínűleg előfordult. De mint mondtam, nem követem az efféle eseményeket.

A teljes interjút elolvashatják a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban, vagy online, ha előfizetnek a lapra digitálisan!



Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.