Marjet Huiberts: Ádi, a kiskalóz

Ádi egy vitorláshajón él az apukájával és a többi kalózzal, Szikla Szilárddal, Faláb Jakabbal, Kacskakezű Karcsival, Néma Noéval és a többiekkel, csupa erős férfi, nő nincs köztük egy sem.

Az élet amúgy egészen normálisnak tűnik itt, Ádi problémái is egészen hétköznapinak mondhatók. Nehezen tanul meg például úszni, így az apukája egy horgászbot segítségével belelógatja a vízbe, és még egy versikével is ösztönzi. Nem lenne olyan hatásos a módszer, ha nem járna arra egy éhesnek tűnő cápa… Amikor nem ízlik Ádinak az étel, a kompánia némi altesti humorral vicceskedi el a teknősleves­evést, mire csak elfogy az ételből valamennyi. Amikor a kisfiú a távoli szigeten lakó anyját hiányolja, levelet ír neki, s palackpostára bízza. De amikor ő is, mint sokan mások az ő korában, szeretne egy háziállatot, a papája sem akar hallani se egy kismajomról, se kutyáról, de még macskáról sem. „Háziállat kéne, aki az én kincsem, / Háziállat kéne, valaki segítsen!” És jön is a segítség: a csapatból minden nap egy órára beáll valaki majomnak a gyerek kedvéért.

Öt kedves, verses betétekkel tűzdelt egyszerű kis történetből ismerhetjük meg e különös társaságot, akik így vagy úgy, de mindig a fiúcska segítségére sietnek. A 2 és 5 év közötti gyerekeknek ajánlott humoros kis történetek Sieb Posthuma illusztrációival lesznek teljesek. Egy egész világ ez, Ádi kicsit hasonlít is mindenkire. Nemcsak a kalóztársakra, de a halakra és a sirályokra is.