Az élet amúgy egészen normálisnak tűnik itt, Ádi problémái is egészen hétköznapinak mondhatók. Nehezen tanul meg például úszni, így az apukája egy horgászbot segítségével belelógatja a vízbe, és még egy versikével is ösztönzi. Nem lenne olyan hatásos a módszer, ha nem járna arra egy éhesnek tűnő cápa… Amikor nem ízlik Ádinak az étel, a kompánia némi altesti humorral vicceskedi el a teknőslevesevést, mire csak elfogy az ételből valamennyi. Amikor a kisfiú a távoli szigeten lakó anyját hiányolja, levelet ír neki, s palackpostára bízza. De amikor ő is, mint sokan mások az ő korában, szeretne egy háziállatot, a papája sem akar hallani se egy kismajomról, se kutyáról, de még macskáról sem. „Háziállat kéne, aki az én kincsem, / Háziállat kéne, valaki segítsen!” És jön is a segítség: a csapatból minden nap egy órára beáll valaki majomnak a gyerek kedvéért.
Öt kedves, verses betétekkel tűzdelt egyszerű kis történetből ismerhetjük meg e különös társaságot, akik így vagy úgy, de mindig a fiúcska segítségére sietnek. A 2 és 5 év közötti gyerekeknek ajánlott humoros kis történetek Sieb Posthuma illusztrációival lesznek teljesek. Egy egész világ ez, Ádi kicsit hasonlít is mindenkire. Nemcsak a kalóztársakra, de a halakra és a sirályokra is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
