rés a présen

„Szcenográfiának nevezem”

  • rés a présen
  • 2021. április 28.

Sorköz

Juhász Tibor költő, íróval beszélgettünk

rés a présen: Ez nem az a környék című, 2015-ben megjelent első versesköteted a mélyszegénységről, a perifériáról tudósít. Miért fontos neked ez a téma?

Juhász Tibor: „Talán csak egyben egyeznek az egyes vidékek, melyeknek mélyében, mint kagylóban a gyöngy bújik meg a falu: a szegénységben, mely ha okaiban mindenütt másmilyen is, megjelenésében mindenütt ugyanaz.” Az idézet Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiájából való, amely arról a tájékról is érdemben szól, ahonnan én származom. Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy a kagyló és a gyöngy szerves viszonyához hasonló összefüggést láttam a tágabban értett lakóhelyem, azaz Nógrád megye, valamint a szegénység között. Nyelvet önmagam meghatározásához kerestem, de csak mostanában tudatosult bennem, hogy a másokról való beszédnek, a másokkal való foglalkozásnak volt a legnagyobb szerepe abban, hogy mostanra nagyjából sikerült földeríteni, hogy ki is vagyok én valójában. Jó ideje már kétlaki életet élek, amennyire a lehetőségeim engedik. Debrecen és Salgótarján között ingázom, és azt hiszem, ez a kétlakiság is csiszolt azon a nyelven, amelyet az Amire telikben használtam.

rap: Miért váltottál műnemet a második kötetre?

JT: Mert az első kötet megjelenése után egyszerűen nem tudtam verset írni. Megijedtem, befeszültem valamitől. Azt hiszem, sejtettem, hogy a könyv révén meg fog változni az éle­tem, hogy elindultam egy úton, de valójában anélkül tettem meg rajta az első lépéseket, hogy átgondoltam volna azokat. Mai fejjel azt mondhatom, hogy ez egy jó alkalom volt arra, hogy tisztázzam a világhoz fűződő viszonyomat, például abban a tekintetben is, hogy valójában mit is akarok én kezdeni ezzel az egésszel. Döntöttem, vissza akartam találni a költészethez, és ehhez a próza eszköztárát hívtam segítségül. Aztán persze világos lett a számomra, hogy e tárcák, novellák révén a nyelvvel való foglalkozásnak egy újabb szegmensét fedezem föl, vagyis mankóból céllá változott számomra a prózaírás. Amikor leülök írni, nem gondolkodom a műnemi különbségeken. Valahogy eldől, hogy mi lesz a munka végeredménye, műnemi szempontból csak utólag rendszerezem, csoportosítom az írásaimat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.