Könyv

Prosperitás és hanyatlás: miből lesz a válság?

Kövér György: A növekedés terhe. Krízisek – Csődök – Ciklusok

Sorköz

A 2008-as gazdasági válság sokak figyelmét irányította a krízisek történetének tanulmányozására. Habár a kutatókat – a történettudomány természetének megfelelően – nem feltétlenül a hasznosítható tapasztalatok vezették. Az egymást követő válságok ugyanis rendre újabb szempontokat vetnek fel, nem csupán a közgazdászok, de a gazdaság- és társadalomtörténészek számára is, s azok megkönnyíthetik a múltbéli válságok új szempontok szerinti értelmezését.

Kövér György, a kiváló történész (a laikus olvasók számára is sok izgalmat rejtő könyvek szerzője) az 1970-es évektől tanulmányozta a válságok természetét. Az 1873-as nagy krach anatómiájáról született, még 1986-ban megjelent kis könyve máig mérföldkő a válságok magyar szakirodalmában.

2012-től öt éven át a Magyar Tudományos Akadémia és az ELTE Válságtörténeti Kutatócsoportjának tagjaként figyelme ismét a krízisek természete felé fordult, és mint a kutatómunka gyümölcseként megjelent tanulmánykötete bizonyítja, a krízistörténeti kutatásnak egyaránt tárgya a válságok történetének tudományos recepciója, a válságról való gondolkodásnak, a depresszióból való kilábalás elméleti megfontolásainak és koroktól függően változó praktikáinak analízise.

Emellett természetesen magában foglalja az egyes válságok természetének, működésének, keletkezésének, lecsengésének vizsgálatát is. E remek, gondo­l­at­ébresztő kötet fejezeteit olvasva könnyen megfogalmazódik bennünk a következtetés:

nincs két egyforma természetű krízis!

És ez nem csupán a tanulságok mechanikus felhasználását nehezíti (az állítólag rendre okosabb utókor számára), de bonyolultabbá teszi a mélyebb okokat és a rejtett mechanizmusokat vizsgáló történész feladatát is.

A válságok fogalomtörténetét feltáró, az ezzel kapcsolatos kifejezések jelentésrétegeit, szemantikai finomságait szétszálazó kutatómunka eredményeként számot kell vetni azzal is, mennyire mélyen ivódott be a gazdasági krízishelyzetek leírásába az orvosi szaknyelv: a gazdaság lázas állapotától a szétpattanó buborékokon át a depresszióig vagy éppen az ebben a kontextusban is használt lábadozásig.

Kövér György történész

Kövér György történész

Fotó: MTI/Soós Lajos

A válsággal kapcsolatban szokás ciklusokat emlegetni (hogy egy újabb, orvosi-biológiai szempontból is megterhelt kifejezést említsünk), ám az már korántsem olyan egyértelmű, hogy a gazdaság ciklikus változásai milyen időszakaszt ölelnek át. Kövér a kontextust vázoló bevezető tanulmányt követően régi kutatásait folytatva maga is a hosszúhullámú (50–60 éves) üzleti ciklusok elemzését szolgáló Kondratyev-féle elmélet születéséről és hatástörténetéről szóló írással indít.

A szovjet-orosz közgazdász máig frissnek ható gondolatai segítenek megérteni, miért nem követik egymást azonos forgatókönyv szerint a rövidebb (és rendre kisebb-nagyobb válságokba torkolló) üzleti ciklusok. A szerző ezt követően számos klasszikus és többnyire nem csak a Monarchia magyar felét érintő válság analízisét nyújtja. Ezek ismét jó példát nyújtanak arra, miként kapcsolódnak össze különböző természetű krízisek, és hogy a figyelmeztető előzmények hogyan előlegeznek meg elkövetkező válságokat.

A látszólag különböző gyökerű krízisek összefonódása sem kevésbé tanulságos: az 1873-as válsággal szinte egy időben

újabb gyilkos kolerajárvány indult útjára,

ami immár népegészségügyi, sőt bizonyos mértékig demográfiai válsághelyzetet teremtett (és ennek már ismét akadtak közvetlen gazdasági vonatkozásai). Az 1860-as évek példáján pedig látjuk, hogyan vezetnek akkor még rövid távúnak tűnő klímaingadozások, átmeneti száraz periódusok népélelmezési válsághelyzethez – nem függetlenül attól, hogyan alakítottak lokális hiányokat az elszabaduló árak, és hogyan próbálja ezt az ínséghelyzetet enyhíteni a közigazgatás, az állami adminisztráció és az abszolutizmus évei után újra erőre kapó civil társadalom.

false

 

Fotó: Osiris

Az 1869-es kis válság meg éppen azért került a szerző célkeresztjébe, mert ebből a lokális krízisből jobban megérthető a négy évvel később kirobbanó és az egész világon átsöprő gazdasági-pénzügyi válság genezise (a kiindulópont megint csak a Monarchia lehetett), másrészt előzményként is jól modellezhető a szerepe.

A kötet egyik kulcstanulmánya éppen azt vizsgálja, hogyan jelennek meg a kortársak visszaemlékezéseiben a növekedés és a hanyatlás, a prosperitás, illetve a krach, valamint a konkrétan és átvitt értelemben vett ínség emlékei. Kövér fontos tanulságként jegyzi meg, hogy míg az 1873-as (kolerával és ínséggel súlyosbított válság) mindenkinek az elevenébe vágott, így hihetetlenül élesek és képszerűek a róla szóló beszámolók, addig az 1913-as, hatásaiban nem kevésbé komoly gazdasági válság úgyszólván nyom nélkül hullott ki az emlékezetből (nem függetlenül persze a világháború kitörésétől).

Joseph Schumpeter, a kiváló osztrák (később amerikai) közgazdász a maga klasszikus munkájában bonmot-ként már megfogalmazta a krízistörténeti kutatások legfőbb tanulságát: a válság egyetlen oka a prosperitás. Ám az már esetről esetre külön történet, hogy a mindig egyedi jegyekkel bíró gazdasági felvirágzás hogyan szüli meg az őt törvényszerűen követő, ám rendre máshogy jelentkező válságot. A maga nemében ez is egyfajta rejtvény, aminek izgalmát az olvasó is át tudja érezni, amikor a kötet írásait lapozgatja.

Osiris, 2018, 312 oldal, 3980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.