„Rendeztem már hurrikánt, földrengést, megrendeztem a saját születésem”

  • - legát -
  • 2021. április 30.

Sorköz

Tudta ön, hogy Fellini rádiójátékokat is írt?

Azt gondolnánk a nagy olasz rendezőről, hogy már bölcsődés korában rendezői székben ült etetőszék helyett, mivel még ennél is elképzelhetetlenebb, hogy valaha ő is volt fiatal. Ráadásul egy firenzei vicclapnál indult a karrierje, aztán Rómában lett jogászhallgató, de csak kerülte az egyetemet. Diáksága csupán arra kellett, hogy megússza a katonaságot, ami az 1930-as évek végén különösen életrevaló célkitűzés volt. Újságíró lett, dolgozott vicclapnál és rendőrségi tudósítóként, ekkor írta első filmes tárgyú cikkeit. Írás- rajzkészségével, kreatív ötleteivel egyre több mentora akadt a film és a színház világából, s nekik köszönhetően 1940-től sikerült a RAI-nál, az olasz állami rádió bedolgozóvá válnia. Rádiójátékokat írt három éven át, és még sok időnek kellett eltelnie, hogy első filmjét megrendezze, hát még hogy világhírűvé váljon.

Persze e rádiójátékok tényéről mindenki tudott, de mivel ezeket a 15-45 perces műveket nem rögzítették hangszalagra, és csak egyszer adták elő, senki nem gondolta, hogy valaha előkerülnek. Mégis ez történt az 1990-es évek közepén:

a RAI archívumában véletlenül megtalálták vagy egy tucat Fellini-rádiójáték szövegkönyvét, jó néhányat műsorra is tűztek; nemcsak Olaszországban, de nálunk is: legutóbb 2015-ben, az Akarsz velem álmodni? címűt Bodrogi Gyulával és Lux Ádámmal.

Persze az nem megy ki a fejünkből, hogy a rádiójátékok felfedezése kellemetlenné is válhatott volna, hiszen ezekért a művekért Mussolini idején Mussolini rádiója fizetett, ám a huszonéves Fellini semmi olyat nem írt le, amiért kollaboránsnak nevezhetnénk. Azt viszont elmondhatjuk, hogy már ezekben az ifjúkori próbálkozásokban is tetten érthető ez-az a későbbi zseni érzékenységéből, lírájából, humorából. Sőt a Hetedik ráadás című darab főszereplője, a „Rendező” mintha látná a jövőt. „Rendeztem már hurrikánt, földrengést, megrendeztem a saját születésem – ezt hatszor egymás után, mert nem voltam elégedett a saját alakításommal” – mondja.

A most megjelent Akarsz velem álmodni? című kötet Fellini rajongóinak tanulságos olvasmány, de a kedves, szeretettel megírt 12 írást azoknak is ajánlhatjuk, akik még csak most ismerkednek a rendező halhatatlan filmjeivel.

Fordította: Papp Gábor Zsigmond

Corvina, 2021; 232 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.