„Szerettem nézegetni Csukás Istvánról a fotókat is"

Sorköz

Karafiáth Orsolya írása a közelmúltból.

Az első szerelmeim egyike pont úgy nézett ki, mint a Süsü, a sárkányból a jó királyfi. Nem véletlenül: ő volt az ideálom. Élőben (és főleg visszatekintve) persze kicsit nevetséges az a frizura, közepes ízlésre vall, de legalább annyi kislány volt szerelmes ebbe a mesefigurába, mint ahány fiú Leia hercegnőbe.

A Süsüt a mai napig nem unom. Változhattam rengeteget, változtak az ideáljaim is, de még mindig megragad a mese ötletessége, sajátos humora, ami gyermekre, felnőttre egyaránt hatással van. Már kamasz voltam, mikor a királyfi iránti rajongás elcsitult bennem, és onnantól a zsoldosok lettek a kedvenceim. Talán azért is, mert sosem szerettem dolgozni, és a fülemben maradt a büszke rigmus: „Mi vagyunk a zsoldosok, kezünk sose dolgozott! Kardot, lándzsát hordozott, ruhánk mégse foltozott!” Persze, sziklakő ágyra nem vágytam soha…

false

 

Fotó: Horváth László

És ugyebár a Süsü csak egy mese a temérdekből! Generációk nőttek és nőnek fel a Pom Pom meséin. Nekem megvan a Pom Pom szakácskönyve is, annak idején abból (nem) tanultam meg főzni. Nagyon egyszerű receptek vannak benne, és mint minden kezdőknek szóló szakácskönyvnél, a lényeg itt is a tálaláson van. Ha elém kerül egy jó erőleves, óhatatlanul beugrik a könyvecske azon illusztrációja, ahol is a gőzölgő tányér felett  egy békebeli, csíkos tornatrikós, bajszos figura feszíti be az izmait. De a legjobb az egészben, hogy Pom Pom számít arra, hogy a kis tanítványok (Picúr és mi) elrontjuk a főztünket, és ezért az egyszerűbb szendvicskrémek irányába tereli a figyelmünket…
Mirr-Murr, a kandúr, Vakáció a halott utcában, Utazás a szempillám mögött, Csicsóka és a moszkítók, Oriza-Triznyák, A nagy ho-ho horgász, A legkisebb Ugrifüles, A nagy ho-ho horgászverseny, Mirr-Murr, Oriza Triznyák és a többiek a főbb kedvenceim. És az Űrhajó az Orrbolygóról. Azt szinte rongyosra olvastam és szagolgattam: talán emlékszünk, az volt A Szagos Könyv! Kis korongok voltak benne beillatosítva (akkoriban még nem voltak tele ilyesmivel a magazinok), hatalmas szenzáció volt, mindenkinek megvolt a suliban. Van egy illat, a narancsos, ami azóta sem ment ki az orromból. Rongyosra kapargattuk őket, és keresem azóta is azokat a bizarr – és utólag arra tippelek – geil és mesterséges szagkompozíciókat parfümben, szappanban, illóolajban, de nemigen találok is olyat, ami akár csak megközelítené. Olyan ez, mint a gyerekkori olvasmányok emléke: semmi felül nem írhatja őket. Bár Csukásban az (is) a jó, hogy felnőttként és újraolvasva is legalább is annyira kedves és szórakoztató.

Szerettem nézegetni Csukásról a fotókat is, valahogy olyan nagybácsit képzeltem el magamnak, mint amilyen ő lehet. 2005-ben volt aztán egy szóárverés a Merlin Színházban, és akkor úgy éreztem, ő valóban a képzeletbeli nagybácsim lett. Ezen ugyanis írók kedvenc szavaira lehetett licitálni (a szót fehér, A/4-es papírra vetették, és alatta ott állt a költő/író aláírása). Nos, Csukás István kedvenc szava a „karfiol”. Én nyertem meg a licitet, nem engedtem volna át másnak, óvodától kezdve (és ugye Csukás munkáival akkor ismerkedtem meg) a Karfiol volt a gúnynevem, és ez volt apa beceneve is. A képet a konyhába kiakasztva őrzőm, a már emlegetett szakácskönyv ott virít a közelében. Én meg amúgy is olyan vagyok, mint Gombóc Artúr, ha édességekről van szó, tehát teljes a kép…

Ez az írás eredetileg Karafiáth Orsolya Magyar Narancs blogján, a KOmpletten jelent meg 2012. augusztus 24-én.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."