Olvasni muszáj

Tényleg Izland a világ közepe?

Sorköz

Igaz lenne, hogy az izlandiak fedezték fel Amerikát, és nélkülük nem történik meg a francia forradalom sem? Nem esküdnénk meg rá, pedig ezt állítja Egill Bjarnason könyve.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!

Könnyed, talán túlságosan is könnyed olvasmány az Izland történelmét sajátos szemszögből bemutató A megkerülhetetlen Izland. Az ötlet jópofa: mutasd meg úgy egy kis ország történelmét, mintha az lenne a világ közepe. Ezen a síkon mozogva igazán mókás lehetne egy "Megkerülhetetlen Szlovákia" vagy "Bosznia"-tematika is, már csak azért is, hátha a mi nézőpontunk is változik. De ugorjunk vissza északra.

A kötet nyilvánvalóan a külföldieknek, vagyis nem izlandiaknak szól, de hogy azon belül kiknek is, az számomra nem teljesen egyértelmű – persze nyolcmilliárd mínusz 350 ezer ember között biztos akad néhány olvasó. Aki jól ismeri Izlandot, annak valószínűleg túlságosan felszínes a szöveg, afféle bon mot gyűjtemény, aki pedig még sosem járt a szigeten, az meg nehezen talál kapcsolódási pontokat. Így marad a középszer:

aki bejárta már egyszer a kezdő izlandi kirándulás kötelező látnivalóit, annak aranybánya lehet a könyv. Jó indok egy következő utazáshoz.

 
Fotó: A szerző felvétele. 

A könyv valóban Izland történelmét veszi sorba a vikingek megjelenésétől egészen napjainkig. A vikingek és a börtön elől menekülő gyilkosok az első időszakban megalapították a világ első parlamentjét, aztán utazgattak, kereskedtek, majd halomra gyilkolták egymást, helyüket pedig a dán uralom vette át egészen 1944-ig. A lakosság derékhadát főként parasztok, nagyon szegény és tanulatlan emberek adták hosszú évszázadokon át. Közben felfedezték Amerikát, kirobbantották a francia forradalmat (na jó, még a szerző is elismeri, hogy csak majdnem), elősegítették Izrael állam megalakulását és a Holdraszállást. Hogy miként történt mindez, kiderül a könyvből.

A szöveg nagyon szórakoztató stílusú, egyáltalán nem tűnik mesterkéltnek, hogy tudniillik Izland maga tette lehetővé, a világ olyan legyen, amilyen. A szerző, aki civilben újságíró, egyfajta kedvesen ironikus távolságot tart a témától, ezáltal működik az egész koncepció: úgy ad át ismereteket, von le következtetéseket, hogy közben mindent, a saját munkásságát is idézőjelbe teszi.

 
A Hallgrimskirkja Reykjavíkban
Fotó: Unsplash (CC)

Ez a kellemes attitűd csak az utolsó fejezetnél halványul el. A szerző a jelenkor történelmét már nem tudja ugyanolyan távolságból szemlélni, a szöveg alapján kissé elfogult a kormányzat működését illetően. Ez nem visszatetsző, csak kissé elüt az első 240 oldaltól. Persze nyilván egyszerűbb a Grönlandot is felfedező 10. századi viking hajós, Vörös Erik halálos temperamentumáról anekdotázni (a szomszédai nem voltak hosszú életűek), mint a legújabb kori feminizmusról lazán cseverészni. Talán ki lehetett volna hagyni ezt az egész időszakot, hiszen így is ezeréves történelemről van szó, ám akkor kimaradt volna 2008 is, ami Izland számára óriási kataklizma volt. Szóval nincs jó megoldás.

Ki kell emelni a fordítás minőségét: Fejérvári Boldizsár mesteri munkát végzett. Pontosan eltalálta azt a vékony határvonalat, amikor az irónia, a ki- és beszólogatás hozzáad a tartalomhoz, de nem öncélú, nem mesterkélt. Tökéletesen értette és tudta, miről beszél Brajnason, nemcsak a szavak szintjén.

Egill Bjarnason: A megkerülhetetlen Izland. Figura Kiadó, Budapest, 2023, 266 oldal, 5199 Ft

Korábban egy másik, Izlanddal foglalkozó könyvről is írtunk az Olvasni muszáj sorozatban:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.