Kedves Olvasónk!
A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!
Könnyed, talán túlságosan is könnyed olvasmány az Izland történelmét sajátos szemszögből bemutató A megkerülhetetlen Izland. Az ötlet jópofa: mutasd meg úgy egy kis ország történelmét, mintha az lenne a világ közepe. Ezen a síkon mozogva igazán mókás lehetne egy "Megkerülhetetlen Szlovákia" vagy "Bosznia"-tematika is, már csak azért is, hátha a mi nézőpontunk is változik. De ugorjunk vissza északra.
A kötet nyilvánvalóan a külföldieknek, vagyis nem izlandiaknak szól, de hogy azon belül kiknek is, az számomra nem teljesen egyértelmű – persze nyolcmilliárd mínusz 350 ezer ember között biztos akad néhány olvasó. Aki jól ismeri Izlandot, annak valószínűleg túlságosan felszínes a szöveg, afféle bon mot gyűjtemény, aki pedig még sosem járt a szigeten, az meg nehezen talál kapcsolódási pontokat. Így marad a középszer:
aki bejárta már egyszer a kezdő izlandi kirándulás kötelező látnivalóit, annak aranybánya lehet a könyv. Jó indok egy következő utazáshoz.
A könyv valóban Izland történelmét veszi sorba a vikingek megjelenésétől egészen napjainkig. A vikingek és a börtön elől menekülő gyilkosok az első időszakban megalapították a világ első parlamentjét, aztán utazgattak, kereskedtek, majd halomra gyilkolták egymást, helyüket pedig a dán uralom vette át egészen 1944-ig. A lakosság derékhadát főként parasztok, nagyon szegény és tanulatlan emberek adták hosszú évszázadokon át. Közben felfedezték Amerikát, kirobbantották a francia forradalmat (na jó, még a szerző is elismeri, hogy csak majdnem), elősegítették Izrael állam megalakulását és a Holdraszállást. Hogy miként történt mindez, kiderül a könyvből.
A szöveg nagyon szórakoztató stílusú, egyáltalán nem tűnik mesterkéltnek, hogy tudniillik Izland maga tette lehetővé, a világ olyan legyen, amilyen. A szerző, aki civilben újságíró, egyfajta kedvesen ironikus távolságot tart a témától, ezáltal működik az egész koncepció: úgy ad át ismereteket, von le következtetéseket, hogy közben mindent, a saját munkásságát is idézőjelbe teszi.
Ez a kellemes attitűd csak az utolsó fejezetnél halványul el. A szerző a jelenkor történelmét már nem tudja ugyanolyan távolságból szemlélni, a szöveg alapján kissé elfogult a kormányzat működését illetően. Ez nem visszatetsző, csak kissé elüt az első 240 oldaltól. Persze nyilván egyszerűbb a Grönlandot is felfedező 10. századi viking hajós, Vörös Erik halálos temperamentumáról anekdotázni (a szomszédai nem voltak hosszú életűek), mint a legújabb kori feminizmusról lazán cseverészni. Talán ki lehetett volna hagyni ezt az egész időszakot, hiszen így is ezeréves történelemről van szó, ám akkor kimaradt volna 2008 is, ami Izland számára óriási kataklizma volt. Szóval nincs jó megoldás.
Ki kell emelni a fordítás minőségét: Fejérvári Boldizsár mesteri munkát végzett. Pontosan eltalálta azt a vékony határvonalat, amikor az irónia, a ki- és beszólogatás hozzáad a tartalomhoz, de nem öncélú, nem mesterkélt. Tökéletesen értette és tudta, miről beszél Brajnason, nemcsak a szavak szintjén.
Egill Bjarnason: A megkerülhetetlen Izland. Figura Kiadó, Budapest, 2023, 266 oldal, 5199 Ft
Korábban egy másik, Izlanddal foglalkozó könyvről is írtunk az Olvasni muszáj sorozatban:
