A tervek szerint tehát idén július 23. és augusztus 8. között lenne a második újkor olimpia a japán fővárosban (az elsőt 1964-ben rendezték). Szuga Josihide japán miniszterelnök újévi beszédében az indokoltnál talán derűlátóbban is beszélt a lehetőségekről, amikor büszkén jelentette, hogy az előkészületek rendületlenül folytatódnak. Éppenséggel mondhatta volna azt is, hogy az előkészületek lázasan folynak, hisz’ Japánban ekkor már egy hónapja stabilan emelkedett újra a napi megbetegedések száma. A beszédét követő két hétben pedig olyan drasztikusan nőtt a fertőzöttek száma, hogy az ország számos régiójában rendkívüli állapotot vezettek be. Japán első körben február 7-éig fel is függesztette a nem rezidens külföldi állampolgárok beutazását a világ összes országából, a másodikban pedig március 8-ig.
Kono Taro reformokért felelős államminiszter a rendkívüli állapot kiterjesztése után úgy fogalmazott, „a lehető legjobban fel kell készülnünk a játékokra, de máshogy is végződhet a dolog. Bármi megtörténhet, az olimpiai bizottságnak ki kell dolgoznia egy B és C tervet is.” Mori Josiro korábbi miniszterelnök, a szervezőbizottság elnöke szerint azonban az újabb halasztás „abszolút lehetetlen”. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke január 21-én szintén optimistán nyilatkozott. Szerinte „semmi okunk sincs azt feltételezni, hogy a játékokat ne nyitnánk meg július 23-án a tokiói Olimpiai Stadionban. Ezért nincs is B tervünk, teljesen elkötelezettek vagyunk az olimpiai játékok biztonságos és sikeres megrendezése mellett.”
Bach váteszi kinyilatkoztatásának másnapján viszont a Times egy meg nem nevezett japán politikusra hivatkozva azt állította, hogy idén biztosan nem lesz olimpia. Sőt, azt is hozzátette az illető, kormányának most az a feladata, hogy presztízsveszteség nélkül kihátráljon a szervezésből, és a világszintű együttérzést kihasználva megszerezhessék a 2032-es játékok lebonyolítási jogait. A japán kormány persze vehemensen tagadta a Times információit.
Amerika közbeszól
Több sem kellett Jimmy Patronis floridai politikusnak, hogy írjon egy gyors emailt Thomas Bachnak, melyben arról tájékoztatta a NOB-ot, hogy amennyiben Tokió kihátrál, Florida itt áll a vártán, s akár már holnap átvállalja rendezés terheit. Hat hónap alatt persze még senki nem szervezett olimpiát, ennyi idő egy nagyobbacska esküvőt is necces, de az is Florida ellen szól, hogy az államban eddig 26 ezer halálos áldozata volt a koronavírusnak, míg Japánban kevesebb mint 6000, így a nagylelkű felajánlás valószínűleg süket fülekre talál a NOB-nál.
Japán közben fut a pénze után, hisz már az olimpia büdzséje jócskán meghaladta az eredetileg tervezett 12,6 milliárd dolláros célkitűzést, ami önmagában persze nem túl meglepő. Az 1960-as évek óta megrendezett összes nyári olimpia túllépte a tervezett keretét, átlagosan az eredeti büdzsé 172 százalékát verik el az olimpiát szervező városok. Tokió azonban egy kormányzati ellenőrzési jelentés szerint már nagyjából kétszer annyit fektetett az előkészületekbe, mint tervezték – most járnak 27 milliárd dollárnál.
Ezzel a tokiói olimpia már így is minden idők legdrágább nyári játéka,
egy második halasztás pedig csak tovább égetné a milliárdokat.
Az olimpiák nem szoktak nyereségesek lenni. A modern olimpiák történetében mindössze háromszor fordult elő, hogy a szervező város profitált, a többi rosszul járt. A legjelentősebb kiadásokat az infrastruktúra fejlesztése, a stadionok és pályák építése jelenti, vagyis mindaz, amire Tokió már rengeteg pénzt elköltött. Ezzel szemben a bevételeket az országba érkező turisták, a jegyeladások és a közvetítési jogok hozzák, vagyis maga a verseny. Így nem nehéz átlátni, a szervezők miért ragaszkodnak ahhoz, hogy a játékokat akár nézők nélkül is megtartsák – erről a NOB márciusban tervez dönteni.
Addig oltogatnak
Az elköltött vagyonok ellenére a japán közvélemény túlnyomó többsége kifejezetten az olimpiarendezés ellen van: 77 százalékuk szerint vagy tovább kellene halasztani, vagy el kellene törölni az egészet. A 126 milliós Japánban legkorábban február végén kezdődhet az oltási program, így az is kétséges, hogy nyárra elérik-e a kellő átoltottságot. A bajokat tetézi, hogy
a japán a világ egyik legerősebben oltásellenes népe.
Ami pedig a sportolókat illeti, a NOB még novemberben kijelentette, nem kötelezi őket arra, hogy az olimpia előtt beoltassák magukat, viszont segíteni fognak nekik, hogy megkaphassák a védőoltást, ha szeretnék. Ez a kijelentés mindkét oldalról felvet kérdéseket; egyrészt arról, hogy mekkora kockázat több tízezer sportolót, edzőt, önkéntest, sőt, akár még nézőket is beengedni a még nem teljesen lecsillapodott világjárvány közben a világ egyik legsűrűbben lakott városába, másrészt pedig arról, hogy mennyire etikus dolog az élsportolókat előrébb sorolni az időseknél és veszélyeztetetteknél az oltási sorban.
Michael Phelps, a 23-szoros olimpiai bajnok úszó szerint a játékok megtartása abszurd gondolat. „Egyszerűen nem értem, hogy hogyan történhetne ez meg” – mondta. De akár lesz olimpia, akár nem lesz, pillanatnyilag az tűnik valószínűnek, hogy a végén senki nem nyer.
