"Ez nem olyan buli, amit egy-szerűen abbahagysz" - mondja a félszemű Endi a buszon. Amikor kiszúrja, hogy egyfolytában a rossz szemét bámulom, büszkén jelenti ki: "Kaptam egy sallert, és minden elszürkült körülöttem. Na, így ment a retinám világ körüli útra, s nem is jön vissza többé, legalábbis az orvosok szerint. Ahová megyünk, ott nem látsz tolószékes brazil fiúkat, akiket azért hoztak át Európába, hogy növeljék egy profi bokszoló győzelmeinek a számát."
A KSI Jégszínház bejárata előtt nagy csoport gyűlt össze: heves cigarettázás közben nemcsak a rokonok és hozzátartozók, de az edzők és a játékosok is itt beszélik ki az éppen aktuális meccs tanulságait. Amikor kiderül, hogy a sajtótól jöttünk, dr. Laczkó János, a Budapesti Amatőr Boksz Szövetség elnöke könnyes szemmel kezdi el szorongatni a kezünket, a felső szinten található irodájába vezet, felajánl egy sajtóreferensi állást, mely "karitatív jellegű" lenne, majd a magyar boksz sanyarú sorsáról kezd beszélni. A Fővárosi Önkormányzat "morzsái" mellett akad ugyan néhány szponzor, de a pénzük sohasem elég, holott Budapest több kerületében is szükség lenne rendes edzőkre, termekre, felszerelésre. Laczkó szerint ugyanis a boksz több, mint egy sport, hiszen - ahogy fogalmaz - ezzel tényleg meg lehet fogni a balhés srácokat. "Nézz körül. A versenyzők és a közönség fele roma származású. Ahelyett, hogy az utcán keverednének bajba, az edzőtermekben vezetik le a feszültséget."
Mindez annak ellenére igaz, hogy a profik világába csak ritkán lehet innen bekerülni, hiszen ahhoz, hogy egy komoly menedzser felfigyeljen valakire, annak legalább egy bajnoki címmel rendelkeznie kell, a legszerencsésebb pedig, ha a bokszoló olimpiai érmes lesz. Az olimpiára viszont csak úgy lehet eljutni, ha valaki az összes kiemelt versenyen és a magyar bajnokságon is feltűnően jó eredményt nyújt. Persze az olimpiai érem sem garantálja, hogy a menedzserek nem csak friss húst keresnek saját bajnokaiknak, ha ajánlatot tesznek. Főállásban bokszolni szinte lehetetlen ezen a szinten. Laczkó szerint, ha betartják a szabályokat, használják a fejvédőt, a komolyabb sérülések is elkerülhetők. Ehhez Endi csak annyit tesz hozzá, hogy ha az edzéseken is viselt volna fejvédőt, ma is látna mindkét szemére.
Odabent fesztiválhangulat fogad. A ring körül úgy kétszáz ember üvöltve, sikoltozva vagy épp légbokszolva próbál tanácsokat osztani. Hátul viszont már a következő meccs résztvevői készülődnek. A délután folyamán ötven mérkőzést láthatunk, a négymenetes összecsapások alatt ritka a kiütés - de van rá példa. "Látod, itt komoly veréseket is kapnak emberek - mondja Endi. - Valakinek eltörik az orra, vagy úgy feldagad a szeme, hogy napokig nem lát. De senki sem haragszik senkire."
"A jó bokszolót a hidegvér teszi - mondja Gazdag Ferenc edző, aki a Rákóczi tér mellett üzemelteti klubját. - Ha ugyanis a meccs alatt egy pillanatra elveszíti a fejét, az ellenfél győzött. Nem keménység kérdése a dolog, nem is a nemeké. Gyakran van olyan, hogy egy női bokszoló (lásd "Gyenge nő vagyok!" című keretes írásunkat) sokkal higgadtabban látja át, mi történik a bunyó alatt, mint bármelyik férfi társa. Mindez csak a koncentráció kérdése."
Végignézünk néhány meccset, a résztvevők mindegyike egyetért abban, hogy a boksz az elme sportja. "Tudod, ha valaki rendszeresen jár az edzésekre, az gyorsan megtanulja, hány kiló, mert elkerülhetetlen, hogy kapjon néhány tisztességes pofont. Mire valaki odáig jut, hogy a szorítóban bunyózhasson, addigra jó pár hónapot 'iskolázott' az edzővel, rengeteg erőnléti gyakorlatot végzett, s még ez sem garantálja, hogy eredményes lesz a ringben" - jegyzi meg valaki, az újdonsült bajnok viszont csak arra kíváncsi, hogy tetszett-e a bunyója. Amikor viszont arról érdeklődünk, hol lesz a győztes meccs utáni "ötödik menet", vigyorogni kezd: "Viccelsz? Haza kell mennem, este én vigyázok a testvéremre."
"Gyenge nő vagyok!"
A női bokszolók száma megszaporodott az utóbbi években, több edző is állítja, hogy mostanában inkább a női ligában "történnek a dolgok". Tlovecki Krisztina orvoslátogató, Budapesten él. Tavaly részt vett az Indiában megrendezett világbajnokságon, igaz, érmet nem szerzett, mindjárt az első körben a győztessel sorsolták ki. Évek óta bokszol, a magyar bajnokság egyik esélyesének tartják. Arra a kérdésre, hogy miért kezdett bokszolni, csak annyit mond: "Ez állt kézhez." Szerinte a magyar női mezőny nemzetközi szinten is jelentős (hiszen van egy háromszoros Európa-bajnokunk és egy világbajnokunk Kovács Marcsi, illetve Duca Anita személyében), azt viszont nagyon elszomorítónak tartja, hogy sokan a mai napig egyfajta perverziónak tekintik, ha egy nő bokszolni jár.
"Megvívjuk a magunk meccseit minden társaságban, ha kiderül, hogy bokszolni járunk - állítja a női ligáról. - Sokan azt is feltételezik, hogy verjük a pasinkat, illetve hogy rémesen agresszívan lépünk fel minden esetben. Pedig hidd el, én is csak egy gyenge nő vagyok!"
