2-1-es végeredménnyel jutott tovább Anglia Hollandia ellen a 2024-es labdarúgó Európa-bajnokság elődöntőjében.
A két csapat kifejezetten eltérő előjellel érkezett az elődöntőbe, amit közvetlenül egy óriási vihar után rendeztek: Anglia gyakorlatilag nézhetetlen meccseket játszva verekedte el magát idáig úgy, hogy a legjobb 16 között perceken múlt, hogy nem küldte őket haza Szlovákia, a hollandok viszont egyre szebb és egyre izgalmasabb játékkal mentek a dortmundi stadionba. A kedd esti francia-spanyol meccs után emiatt ez is kicsit a futball lelkéről szólt, amin eldől, legyőzheti-e a fantázia a kockázatkerülést.
A jó iramban kezdődött meccsen gyorsan, már a hetedik percben megrúgták az első gólt: Xavi Simons 18 méterről az angol védőktől nem különösebben zavartatva lőtte hatalmas erővel a labdát a kapuba.
Az angolok gyorsan ritmust váltottak, Harry Kane majdnem akciógólt is rúgott, de azt még védte a holland kapus. Szemben a tizenegyessel, amit ugyanebből a lövésből ítéltek meg Angliának: Dumfries a csatár lábát találta el ugyanis szereléskor a labda helyett, a videóbírózást követően pedig a játékvezető megadta a tizenegyest. Ezt természetesen szintén Kane végezte el, aki pontosan és higgadtan gurított a jobb alsó sarokba.
Anglia szokásával ellentétben nem állt le azonnal az egyenlítés után, sőt: Phil Foden nagyon nagy cselsorozat után már a kapus mögé jutva közelről gurította volna be a labdát, Dumfries viszont jóvá tette szabálytalanságát, és a gólvonalról vágta ki, mindössze centiken múlt második angol gól.
Hollandia a huszonkilencedik percben talált magára, akkor a mindig, mindenhol és minden formában aktív Dumfries fejelt a felső lécre, hogy aztán az egész tornán talán első igazán jó meccsét játszó Foden is válaszoljon egy hatalmas kapufával a tizenhatoson kívülről, miután társai nagyon jól nyitották meg előtte a területet.
Az utolsó tíz percre lelassult a meccs a kezdeti nagy tempóhoz képest, de Anglia végig kifejezetten kreatív focit mutatott, ránézésre a hollandok várták igazán a félidőt, amihez elérkezve végül maradt az 1-1-es állás.
A második játékrész már nem indult akkora őrülettel, az első tíz percben tulajdonképpen semmi érdemleges nem történt, ami a végtelenül idegesítő Hajdú B. István kommentátornak lehetőséget adott az összes akár csak távolról is kapcsolódó statisztikai adat egyébként tök felesleges felsorolására. A labda főleg az angoloknál volt, akikre Gareth Southgate szövetségi kapitány bizonyára rászólt az öltözőben, hogy elég volt már ebből a focizgatásból, úgyhogy főleg középen és hátul adogattak, miközben a hollandok se kontrázni nem tudtak, se túl hosszan megtartani a labdát. Ehhez képest elég meglepő, hogy a félidő első komoly helyzete Hollandiáé volt: a 64. percben Virgil van Dijk szabadrúgásból kapta meg a labdát, csak az angol kapuson múlt, hogy nem szereztek másodszor is vezetést a narancssárga mezesek. A helyzet után feléledt Hollandia, de csak kis helyzetekig jutottak. Sokatmondó adat, hogy a második félidő első 28 percében Angliának nemhogy kaput eltaláló lövése nem volt, de semmiféle gólszerzési kísérlete. Ekkor Bukayo Saka speciel lőtt egy gólt egy szép kontrából, de lesről.
Amikor már nagyjából mindenki elkönyvelte a döntetlent, jött a már látott angol last minute csoda: a csereként beállt Ollie Watkins védővel a nyakán lőtte éles szögből a labdát a 91. percben a holland kapuba. A második félidőben semmit nem mutató Anglia ezzel 2-1-es vezetést szerzett, és bár a bíró hosszabbított valamennyit, a hollandok ezzel már nem tudtak mit kezdeni. Anglia így sorozatban a második Eb-döntőjébe jutott be szerda este, az idei Európa-bajnokságon először játszottak legalább egy félidőt tényleg jól. A vasárnap esti döntőben Spanyolországgal fognak megmérkőzni.
