"Amikor a tanúk padján leszel, kibaszottul szétszedünk téged. Úgy fogsz feltűnni, mint egy kibaszott idióta" - 2011 júniusában fenyegette így egykori csapattársát Lance Armstrong, az ellene tanúskodni készülő Tyler Hamiltont. Pedig Hamilton sem kispályás: a US Postalban négy éven át Armstrong segítője, 2004-ben az athéni olimpián időfutam-aranyérmes volt - mely címétől doppingvétség miatt utólag megfosztották. Armstrong másokkal is keményen bánt. Mindenkivel, aki leleplezhette volna.
"Zsarnok voltam, eluralkodott rajtam a nyerési vágy, és ha valaki részéről támadást észleltem, ha megvádoltak valamivel, egyből visszatámadtam, és hazugsággal vádoltam őket. Szépen lassan elveszítettem önmagamat. Hazugságból hazugságba keveredtem, egyszerűen már nem tudtam irányítani a dolgokat, és ez kihatott az életem minden területére" - beszélt maga is erről Oprah Winfrey műsorában, a múlt pénteken és szombaton leadott kétrészes interjújában. Emma O'Reilly, Armstrong maszszőze, aki korábban anyagot szállított neki, 2003-ban megpróbálta feltárni a folyamatot, de Armstrong - most már tudjuk - szokásos agresszivitásával megszégyenítette, megfenyegette, kurvának nevezte és rágalmazásért feljelentette őt. "Emma egyike volt azoknak, akiket elgázoltunk. Csúnyán viselkedtem vele, és ez nagyon bánt. Védekezésképpen támadtam őt, mert a rendszerünket veszély fenyegette" - nyilatkozta Oprah-nak.
Ám ez a kép - a hihetetlen módszerességgel szervezett csalás képe, és a bajnoké, aki mindeközben terrorizálja a társait - korántsem csak most, ebből az interjúból kerekedik ki. Az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége (USADA) 2011-ben kezdeményezett vizsgálatot ellene, amit Armstrong és ügyvédei hiába próbáltak változatos jogi eszközökkel megakadályozni. Az USADA 2012 nyarán fejezte be a munkáját, melyben - szinte kizárólag tanúvallomásokra hagyatkozva - megállapította, hogy Armstrong 1996 óta rendszeresen használta a legkülönfélébb tiltott anyagokat. Nevezett és a többi érintett bíróság előtt próbálták kétségbe vonni az USADA hatáskörét. Három nappal azután, hogy e kísérletük kudarcot vallott, az USADA minden bajnoki címétől megfosztotta Armstrongot, és örökre eltiltotta a részvételtől az általa felügyelt sporteseményeken. Armstrong ekkor még egy polgári peres eljárásban megtámadhatta volna a jelentést: amikor ezt nem tette meg, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA), a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is elfogadta a verdiktet. Az USADA pedig október elején nyilvánosságra hozta az összesen ezeroldalas dokumentumot.
Melyből mellbevágó kép bontakozik ki.
"Vacogtunk, míg a hűvös vér visszatért a testünkbe"
A profi kerékpársportban a versenyzők mindig is igénybe vettek teljesítményfokozókat. Az első doppingbotrány 1924-ben tört ki, amikor az előző évi győztes Henri Pélissier a Le Petit Parisien hírlapírójának elmondta, hogy többek között sztrichnint, kokaint, kloroformot és aszpirint is segítségül hívtak az embertelen körülmények legyűrésére. Másfél évtizeddel később a hadi célokra kifejlesztett, a katonák éberségét, fáradtsággal szembeni ellenálló képességét fokozó "La Bomba" nevű készítmény volt a sláger. A kor nagy bajnoka, Fausto Coppi kijelentette: "Csak akkor használom, ha feltétlenül szükséges. Vagyis szinte mindig." 1976-ban a brit Tom Simpson a Tour de France egyik hegyi szakaszán két kilométerrel a cél előtt eldőlt. A csapatautóból kiszálló segítők le akarták beszélni a folytatásról, ám ő visszaszállt a nyeregbe. Néhány száz méterrel később holtan esett össze. Szervezetében amfetaminszármazékot és alkoholt, szállodai szobájában további gyógyszereket is találtak. Elsősorban a verseny közben fellépő fájdalmakat kívánta tompítani. Az elmúlt másfél évtizedben nem akadt olyan nagy kerékpárosverseny, amelyen a végső győztes (de inkább dobogós) legalább egyszer ne bukott volna le. Volt olyan Tour de France, amelyen az első hét helyezettet kellett utólag kizárni. "A kétszáz fős mezőnyben talán ha öten nem használtak tiltott szereket - mondta Armstrong Oprah Winfreynek. - A doppingolás napi rutinná vált. Mintha a bicikli kerekeit fújták volna fel, mintha a kulacsba vizet töltenénk."
De most már látjuk azt is, hogy Armstrong nem egy volt a sok doppingoló kerekes között - noha az interjúban épp ebben keresett volna felmentést magának. Csapatán, a US Postalon belül ő irányította az egész folyamatot. Armstrongot a világ a kerékpárossport valaha élt legnagyobb bajnokának tudta - ám ahogy egyre sikeresebb és gazdagabb lett, úgy változott a személyisége zsarnokivá. Valóságos keresztapa lett - mindent ő mozgatott, mindenkinek az ő parancsai szerint kellett cselekednie. Christian Vande Velde, az egykori csapattárs az USADA-jelentésben beszámol egy 2000-es esetről, amikor a US Postalnál raportra hívták: "Armstrong nemtetszésének adott hangot, amiért nem tartottam magam egészen szigorúan ahhoz a doppingprogramhoz, amelyet dr. Ferrari adott ki számunkra. Betűről betűre követned kell az utasításokat, mondta Armstrong, és semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy ha a csapatnál akarok maradni, akkor ez az egyetlen út. Megalázó és kiszolgáltatott helyzet volt."
Ugyancsak Vande Velde számol be arról, hogy Johan Bruyneel, a csapat vezetője és dr. Luis García del Moral a 1999-2003-as periódusban együtt dolgozták ki a US Postal egész csapatára kiterjedő doppingprogramot. Armstrong egykori csapattársa nyers, agresszív és folyton siető emberként jellemzi az orvost, majd hozzáteszi: "Ha del Moral szaladt be a szobába, gyorsan egy tűt találtál a karodban." Tyler Hamilton pedig így vallott a 2000-es Tour de France-ról: "Az egész procedúra kevesebb mint 30 percet igényel. Kevin Livingston és én egy szobában kaptuk az infúziót, míg Lance a szomszédos szobában kapta meg az övét, melynek közös ajtaja volt a miénkkel. A vérátömlesztés közben Lance látható volt a mi szobánkból. Dr. del Moral ide-oda járkált a szobák között, ellenőrizve az infúziók haladását. A transzfúziós tasakok képkereteknek szolgáló szögön lógtak, vagy a falhoz voltak ragasztva, mi pedig az ágyban vacogtunk, míg a hűvös vér visszatért a testünkbe." Hamilton arról is beszél, hogy a kerékpárosok tesztoszteront is kaptak egy olívaolaj-alapú készítményből, amit a szájukba kellett fújni.
Ugyancsak az USADA-jelentésből sejthetjük, milyen keveset tehettek a hivatalos doppingellenőrök.
"Armstrong, Christian Vande Velde, Jonathan Vaughters kerékpárosok és orvosuk, dr. Pedro Celaya 1998-ban, a világbajnokság idején egy helyen szálltak meg. Szobáik egy közös részre nyíltak. Az egyik reggel a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) által küldött doppingellenőr jelent meg Armstrongék szálláshelyén. Amint a közös helyiségben megkezdte a vizsgálathoz szükséges eszközök előkészítését, dr. Celaya az esőkabátja alá rejtve, az UCI-ellenőr mellett elhaladva Armstrong hálószobájába csempészett egy liter sóoldatot. Celaya bezárta az ajtót, és beadta Armstrongnak a sóoldatot, hogy csökkentse hematokritszintjét anélkül, hogy erre felhívta volna az UCI-ellenőr figyelmét. Vaughters visszaemlékezése szerint ő és dr. Celaya később jót nevettek azon, hogy a doktor tulajdonképpen az ellenőr orra előtt csempészte be és adta be Armstrongnak a sóoldatot."
Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője szerint ez az eljárás néhány perccel a doppingvizsgálat előtt csakis akkor fedheti el eredményesen a tiltott szer (jelen esetben az EPO) használatát, ha a sóoldatot ugyanabba a vénába adják, ahonnan majd az ellenőr is mintát vesz. Az ellenőr pedig azért nem jelentette, hogy friss szúrásnyomot talált a sportoló karjában, mert ekkor - 1998-at írtunk - ezt semmiféle szabályzat nem tiltotta. (Ma már ilyen esetben be kellene mutatni azt az engedélyt, amely igazolja, hogy szükséges volt a beavatkozás.) Mi nem vagyunk hatóság - hívja fel a figyelmünket dr. Tiszeker. Az ellenőrnek a mintavételen kívül semmi egyébre nincs jogosítványa.
Az esetleírások, az egybevágó vallomások elképesztő üzemszerűséget mutatnak. Ám az óvatosság, a szállodai szobákban, lefüggönyzött lakókocsikban végrehajtott beavatkozások hideg profizmusa ellenére sorban dőltek ki a bábuk. Előbb-utóbb mindenki lebukott. Mindenki, csak Armstrong nem. Érinthetetlennek tűnt. És ártatlannak.
Hogyan úszhatta meg?
Azt ugyanis, hogy Lance Armstrong valaha tiltott szereket használt volna, a mai napig egyetlen, hivatalosan megerősített pozitív minta nem támasztja alá. Aminek az egyik oka az lehetett, hogy falaztak neki: például a sportág, a nemzetközi szövetség vezetői, akik igencsak sok pénzt kerestek Armstrong tündöklésén. Egy - állítólagos - pozitív doppingtesztje után, amit - állítólag - sikerült eltussolni, nagy öszszeget utalt át az UCI számára. A műsorban elismerte a 100 ezer dolláros megbízást, ám a csalást nem. Armstrong másik titka a hihetetlenül kifinomult doppingolási módszerekben rejlik. "Sokan kihullottak, amíg kikísérletezték a legjobb metódust" - jegyzi meg Tiszeker. Nagy valószínűséggel segítették őt a doppinglaborokból kapott bizalmas információk is. Sok esetben tudhatta, mikor kap ellenőrzést. És ami legalább ennyire fontos, tisztában lehettek azzal is, hol vizsgálják a leadott mintát. Ez korántsem mindegy. A kölni labor például negyvenszer hatékonyabban mutat ki bizonyos anyagokat, mint mondjuk a párizsi, de ez más szereknél fordítva is igaz.
Amikor nanogrammok dönthetik el, hogy valaki bűnös-e vagy sem, ennek hihetetlenül nagy a jelentősége. Dr. Ferrari neve sokszor feltűnik a jelentésekben. ' volt az, akinek svájci bankszámlájára Armstrong több mint félmillió dollárt utalt át - az USADA erről tranzakciós dokumentumokat is bemutatott. A versenyeket egy lepattant lakókocsival járó, amúgy dúsgazdag doktor az általa levett minták precíz analizálása után állította össze a doppingprogramot. Csak egy példa: a téli, felkészülési időszakban a kerekesek tiltott izomerő-növelő szert, például klenbutanort kaphatnak. Az orvos kiszámolja a felezési időt, és csak akkor veszi le a versenyző vérét, amikor a tiltott szer származékai már olyan kevéssé vannak jelen, hogy azt a legtöbb doppinglabor nem tudja kimutatni. A Tour hegyi szakasza előtt a kerékpáros visszakapja a télen levett vért, másnap kiválóan teljesít. Tudunk olyan esetről, amikor egy Tour-győztes úgy bukott le, hogy nem az eredeti célállomásnak hitt párizsi, hanem a kölni labor vizsgálta a mintáját.
Az USADA több e-mailt is elfogott, amelyekből kiderül, hogy Armstrong kötelezően megküldött tartózkodási jelentése eltért az orvossal egyeztetett valóságos beosztástól: a bajnok a kritikus napokban úgy tűnhetett el, hogy biztos lehetett abban, nem fogják keresni. A kerékpárossportnak elemi érdeke volt, hogy a "csúcsragadozó" érintetlen maradjon.
Bűn és bűnhődés
Ha bármely sportoló vét a WADA szabályai ellen, akkor a szervezet a sportolói tevékenységtől ideiglenesen vagy véglegesen eltilthatja: e viszonyokat a versenyző és a versenyző közti magánjogi szerződések szabályozzák. A tiltott szerek használatának nincs büntetőjogi következménye. Ám Armstrongnak mégis marad félnivalója.
Az amerikai szövetségi ügyészség 2010-ben vizsgálatot indított Armstrong ellen, mégpedig az egykori csapattárs, Floyd Landis vallomása alapján. Az eljárás azt próbálta bizonyítani, hogy a doppingolással a kerékpáros az amerikai kormány terhére követett el csalást. Ez azért tűnt ígéretes lehetőségnek, mert a US Postal, az amerikai posta csapata (az ottani Postás SE) állami pénzekből is gazdálkodott. Ha Armstrongék ebből a pénzből tiltott szerekre, orvosokra, szállítókra, eszközökre is költöttek, akkor megállhat a vád - csakhogy ezt a nyomozást 2012 februárjában leállították. Erre mindmáig nincs magyarázat - és az igazságügyi minisztérium továbbra is állítja, hogy a US Postalnál az adófizetők pénzéből finanszírozták a doppingolást. Továbbá a tanúvallomások, a lefoglalt számlakivonatok, a lefülelt levelezések, pénzügyi összefoglalók alapján bebizonyosodhat az is, hogy Armstrong nem csupán önmaga doppingolásáért felel, de annak maffiaszerű szervezéséért, irányításáért is. Ha sikerül bizonyítani, hogy másokat is bevont, rábeszélt, kényszerített a doppingolásra, továbbá dílerként is kivette részét a folyamatból, akkor most bármilyen együttműködő, súlyos börtönbüntetés is várhat rá.
A banánhéj mégis egy 2005-ös találkozón tett nyilatkozata lehet. Ekkor ugyanis egy Jeff Tillotson nevű ügyvédnek sikerült eskü alatt tett vallomást kicsikarnia Armstrongból. Az ügy előzménye, hogy egy dallasi biztosító ötmillió dolláros prémiumot ajánlott fel a kerékpárosnak arra az esetre, ha 2004-ben megnyeri a hatodik Tour de France versenyét. Ez be is következett, ám a doppinggyanú miatt a biztosító nem volt hajlandó kifizetni az összeget. Armstrong cinizmusát, pénzéhségét és saját sérthetetlenségébe vetett hitét mindennél jobban bizonyítja, hogy hallgatás és belenyugvás helyett be akarta perelni a céget. Ezt követően került sor egy olyan - bíróságon kívüli - megbeszélésre, amelyen Armstrong eskü alatt nyilatkozott. A megbeszélés így indult:
"Tillotson: Megértette, hogy annak ellenére, hogy az ügyvédjeinek a konferenciatermében ülünk, ugyanolyan vallomást tesz, mintha a bíróságon lenne? Érti ezt?
Armstrong: Világos.
Tillotson: A hamis eskünek a mostani meghallgatás során is ugyanolyan büntetőjogi következménye van, mint a bírósági eljárás során.
Armstrong: Természetesen."
Ezt követően a kerékpáros többször elmondja, hogy nem használt tiltott szereket, és ilyen irányú nyilatkozatot soha sehol nem tett. Ma már tudjuk: hazudott. Kovács Tamás Gábor amerikai-magyar ügyvéd hangsúlyozza, hogy az amerikai jogban hamis eskünek nevezett tényállás súlyos következményekkel, akár börtönbüntetéssel is járhat. A megismert anyagok alapján a jogász úgy véli, fennáll ez a lehetőség.
Egyéb következmények
Az USADA-jelentés napvilágra kerülésének napjáról a kerékpáros azt mondta, hogy "a veszteségeket tekintve az egy hetvenötmillió dolláros nap volt". Magánvagyona több százmillió dollár, ám ha a korábban őt és csapatait szponzoráló cégek meg a versenyszervezők pert akasztanak a nyakába, visszakövetelve a támogatásokat és a pénzdíjakat, akkor pillanatokon belül elveszítheti mindenét. Szponzorai már tavaly (például a Nike vagy az Oakley) felmondták milliós szerződéseiket; és pert fontolgat ellene a Sunday Times is, amelytől korábban Armstrong egymillió dollárt kaszált - azért, mert úgymond megrágalmazták avval, hogy doppingolt. Armstrong rákellenes alapítványának a bevételi forrásai is vészesen elapadtak. Sokak szerint a televíziós nyilvánosságot is egyfajta kármentésként vállalta Armstrong.
S hogy mi következik mindebből a nemzetközi kerékpársportra? Egyes vélemények szerint Armstrong beismerését nyugodtan nevezhetjük a szakág abszolút nulla pontjának, ami után semmi sem mehet majd úgy, ahogy eddig. Igen, minden bizonnyal változik, szigorodik néhány előírás. Ám naivság lenne azt hinni, hogy eltűnik a dopping. "Lehet dopping nélkül teljesíteni a Tourt?" - kérdezte Winfrey. "Lehetetlen" - válaszolta Armstrong. Kiugró sztárok, öldöklő küzdelmek nélkül azonban az embereket kevésbé érdekli a verseny. Ifj. Knézy Jenő - jelenleg az MTVA sportriportere - meséli, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor még Armstrong és Ullrich csatázott, a legnehezebbnek ígérkező hegyen, a 18 km-es szakaszon egymillió ember gyűlt össze. Kinek lesz bátorsága ahhoz, hogy ennek a tömegnek csak a felét elhullajtsa? Mondjuk a napi adag megfelezésével. A szakemberek véleménye ugyanis megegyezik abban, hogy a nagy körversenyeken legfeljebb 80-120 kilométeres etapokat kellene kijelölni, és akkor volna esély rá, hogy azt akár tiltott teljesítményfokozók nélkül is legyűrhessék az indulók.
A sportág vezetői egyelőre hallgatnak. Még tavaly októberben egymás sarkára taposva távolították maguktól az addigi hőst. "Nincs helye a kerékpározásban. Megérdemli a felejtést" - nyilatkozta Pat McQuaid, az UCI elnöke, aki "rosszul lett" az USADA-jelentés olvastán. Az Armstrong nevéhez köthető "fekete évekről" beszélt Christian Prudhomme, a Tour versenyigazgatója is. De továbbra is, a televíziós vallomás után is marad a kérdés: kinek lenne jó a "felejtés"? És vajon Armstrong borít-e? Elárulja-e a kapcsolatait, megosztja-e a közvéleménnyel és a nyomozókkal segítőinek, informátorainak, patrónusainak névsorát, akik nélkül a "sportág történetének legkifinomultabb csalássorozatát" lehetetlen lett volna elkövetni? Ha a lebukott bajnok tovább teríti a felelősséget, talán következhet némi megtisztulás. Bár az is lehet, hogy - akár az alvilágban - ez sem hozna mást, mint a terep újrafelosztását.
*
Az interjú egyetlen pontján látszott rajta halvány elérzékenyülés, amikor a fiáról beszélt. Aki az iskolában a társai támadásaitól megvédte őt. Armstrong magángépen repült a felvételre, és ugyanígy távozott. Az interjúra trénerek, ügyvédek kísérték, a stábban olyan szakemberek is helyet kaptak, akik Bill Clintont is felkészítették, mielőtt a Monika Lewinsky-incidensről a televízió nyilvánossága előtt beszélnie kellett. Segítőkkel volt tehát körbevéve itt is. Vízhordókkal, ahogyan a pályán.
