Becslések szerint évente csaknem 100 ezer tonna ólom kerül az Európai Unió területén a szűkebb és tágabb (természeti) környezetünkbe. Ennek 79 százaléka a sportlövészetből, 14 százaléka a vadászatból, 7 százaléka pedig a horgászatból származik. Az EU szakhatóságai régóta dolgoznak környezetünk legalább részleges ólommentesítésén, ugyanis ez a nehézfém (és számos vegyülete) már kis koncentrációban is igen mérgező (lásd keretes írásunkat), hatását pedig úgy az ember, mint más gerincesek is megérzik. A madarak különösen érzékenyek az ólomra, de az ólomsöréttel elejtett vadak húsának elfogyasztása sem kockázatmentes – ezt a vadászok érdekképviseletei erősen vitatják.
Az Európai Bizottság már tavaly augusztusban utasítást adott a helsinki székhelyű Európai Vegyianyag-ügynökségnek (ECHA), hogy dolgozzon ki ajánlásokat a környezetet károsító és az ólomszennyező források kivezetéséről. Mivel a fenti adatokkal számolva a következő húsz év alatt körülbelül 1,9 millió tonna ólom kerülhetne a környezetbe, az ECHA igencsak megszigorítaná, sőt már rövid távon is tiltaná a legtöbb ólomforrás használatát, ami a sportlövészetet érintő korlátozások mellett leginkább a horgászoknak és vadászoknak okozna fejtörést.
A szervezet ötéves átmeneti időszak leteltével az ólomlövedékek értékesítésének és használatának teljes tilalmát indítványozza. Részleges kivételt a sportlövészet jelentene; ennek speciális helyzetét az ólom lőszer kötelező használatát előíró olimpiai szabályok miatt kénytelenek figyelembe venni, de csak akkor, ha a sportcélú lőtereken (lövedékcsapdák közbeiktatásával) lehetőség lesz a kilőtt lőszerek összegyűjtésére. Ebben az esetben azért felvetődik, hogy a sokasodó kutatási eredmények tükrében talán a nemzetközi sportszövetségeknek és az olimpiai mozgalomnak, jelesül a NOB-nak is lépnie kéne, hiszen elavult és minden szempontból kockázatos technológiát preferálnak, ráadásul a szabályaik aligha írhatják felül például az uniós környezetvédelmi és egészségügyi irányelveket.
A sportlövészet mellett az ECHA javaslatai leginkább a vadászokat érintenék, elvégre az egyik legfontosabb javaslat az ólomsörét öt év utáni betiltása, s mellette a kis kaliberű lövedékek esetében ugyancsak ötéves, nagy kaliberű lövedékek esetében 18 hónapos átmeneti időszakot jelöltek ki. Ez alól a tervezet megint csak olyan lőterek esetében fogalmaz meg kivételt, amelyek rendelkeznek golyófogóval, vagyis ahol a természetbe jutó ólom mennyisége minimalizálható. De nem járnának jobban a horgászok sem, esetükben a horgászati célokra értékesített és használt ólomsúlyok teljes betiltása a cél (azaz nem lehetne ilyesféle ólomdarabokat kapni a horgászboltokban, de az otthon öntött ólmot sem használhatnák). Ha a súly 50 gramm alatti tömegű, hároméves, ha a súly 50 gramm feletti, ötéves átmeneti időszakkal számolnak. Az ólommentesítés kiterjedne a sűrűn lakott (így horgászati, vadászati célokra ritkán használt) övezetekre, ahol azonnali hatállyal tiltanák be az ólom mosogatócsövek, meg úgy általában az ólomalapú szerelvények használatát (lásd korábbi cikkünket: Ólomcső egyenlő méreg, sőt halál?, Magyar Narancs, 2019. június 29.). Nem terjedne ki a szabályozás az ólom lőszerek katonai és rendőrségi célú bevetésére, sőt, az ólom lőszer beltéri felhasználására sem.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
