NER-foci a szomszédos országokban

Egy pénzből valók

Sport

A szomszédos országok egyes fociklubjait a magyar kormány bőségesen támogatja az adófizetők pénzéből. E sportnyomulás szakmai és gazdasági haszna erősen kétséges, viszont mesterségesen szíthatja a kölcsönös ellenszenvet a helyi közösségekben.

„Beérnek a Kárpát-medencei futballbefektetések” – harsogta június 8-án büszkén a 2022-ben hárommilliárd forintért államosított Nemzeti Sport, az az újság, amelyet Orbán Viktor vasalva kap meg reggelente a feleségétől. A címlapon a dunaszerdahelyi DAC épp teltházas stadionja látható, az ajánló pedig büszkén hirdeti, hogy az NB I.-ben jól teljesítő csapatok, a Fradi, a Kecskemét, a Debrecen és a ZTE mellett a romániai Sepsi, a szerbiai Topolya, a szlovákiai DAC és a horvátországi Eszék is indulhat a nyáron induló európai selejtezőkben. A lap külhoni magyar kötődésű klubokként írja le ezeket.

A Topolya, a DAC és a Sepsi fontosabb szerb, szlovák és román bajnoki vagy kupamérkőzéseit az érdeklődők rendszeresen élőben követhetik a magyar közmédia sportcsatornáján is lelkesen szurkoló hazai kommentátorokkal és szakértőkkel, a Nemzeti Sport pedig hétről hétre kiemelten foglalkozik az NK Osijek eredményeivel; ez az az eszéki horvát klub, amelynek Mészáros Lőrinc az első számú támogatója.

E klubokról szólva gyakran elhangzik a „futballbefektetés” kifejezés, ami elvileg arra utal, hogy valamiféle üzleti vagy sportszakmai háttere van a határon túli nyomulásnak. Üzleti az lenne például, ha az Európába jutott érintett román, szerb stb. klubok elkezdenék termelni a pénzt a magyar államnak és a magyar befektetőknek; sportszakmai „háttér” meg az lenne, ha a magyar futball, végső soron pedig a magyar válogatott is profitálna mindebből. De hát egyik állítás sem felelne meg a valóságnak. Pénzt az államnak nyilván nem termel, ráadásul ezek a klubok a kereteikben és stábjaikban elvétve alkalmaznak ottani magyarokat, és főleg a bajnokságnak megfelelő ország játékosai és edzői élvezik a román, szerb stb. versenytársaiknál amúgy ritkán látott luxuskörülményeket.

A dunaszerdahelyi DAC hagyományosan a felvidéki magyarság népszerű csapata, az otthoni meccseken 6 ezres átlagnézőszámmal. Sepsiszentgyörgyön és Topolyán viszont majdhogynem a nulláról építettek fel különösebb futballhagyományokkal nem rendelkező klubokat pár év alatt. Topolyán ebben a szezonban 2 ezer néző volt átlagosan meccsenként, Sepsiszentgyörgyön 3 ezer, és ezek a nézők túlnyomó többségben biztosan romániai és szerbiai magyarok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.