Roland Garros: Djokovic 23-szoros Grand Slam-bajnok és újra világelső

  • narancs.hu
  • 2023. június 11.

Sport

Novak Djokovic nyerte meg a férfi egyes küzdelmeit a francia nyílt teniszbajnokságon, mivel a vasárnapi döntőben három játszmában legyőzte a norvég Casper Ruudot.

A 36 éves szerb klasszis egyértelmű favoritként várta a párizsi finálét, miután 2016-ban és 2021-ben már ünnepelhetett a Philippe Chatrier Stadionban. Tizenkét esztendővel fiatalabb riválisa ugyanakkor csak egy döntőt tudott felmutatni, melyet tavaly simán elvesztett a 14. elsőségét begyűjtő - és idén csípősérülés miatt hiányzó - Rafael Nadal ellen – írja összefoglalójában az MTI.

Djokovic mellett szólt az is, hogy eddigi négy összecsapásukon rendre megverte a skandináv teniszezőt. Kétszer a római salakon, kétszer pedig a torinói ATP-világbajnokságon találkoztak, és Ruud eddig még szettet sem tudott hozni kettejük párharcában.

Az első játszmában egy-egy elveszített adogatójáték mellett jutottak el a rövidítésig, ott viszont a szerb sztár hengerelt,

és 1 óra 23 perc alatt előnybe került. A második szett elején Ruud megint bukta saját szervajátékát, és rutinos riválisa ezt végigvitte a játszmán, így két és negyedóra után már 2-0-ra vezetett.

A záró szettben 5:5-ig mindkét fél viszonylag simán hozta szervagémét, ám ekkor Djokovic semmire vette el Ruud adogatását, és a végén lezárta a 3 óra 13 perc percig tartó meccset.    

Djokovic 23. GS-serlege és egyben pályafutása 94. trófeája, a Muskétások Kupája mellé 2,3 millió eurót (863 millió forint) kapott. Egyben hétfőtől visszaveszi a világranglista első helyét a spanyol Carlos Alcaraztól.

Ami a teljes tenisztörténelmet illeti, a nőknél Serena Williams ugyancsak 23 GS-serleggel vonult vissza, az örökrangsort pedig az ausztrál Margaret Court vezeti 24 diadallal.

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.