Femina vs. Renova: Nő egy csapat!

  • Para-Kovács Imre
  • 2001. március 22.

Sport

Az UEFA szerint a labdarúgás a legdinamikusabban fejlődő női csapatsport, és ezt az MLSZ sem láthatja másként, mivel a felhívás szinte azonnal reagált: egyetértéséről biztosította a nemzetközi szövetséget. Ennyit tesz, ha egy országnak labdarúgásbarát kormánya van, a sport és a miniszter a homlokára csap, és dőlni kezd a lé.
Az UEFA szerint a labdarúgás a legdinamikusabban fejlődő női csapatsport, és ezt az MLSZ sem láthatja másként, mivel a felhívás szinte azonnal reagált: egyetértéséről biztosította a nemzetközi szövetséget. Ennyit tesz, ha egy országnak labdarúgásbarát kormánya van, a sport és a miniszter a homlokára csap, és dőlni kezd a lé.

Kihagyhatatlan ziccernek tűnt, hogy elmenjek egy mérkőzésre, bár nem kenyerem a tapasztalat- és ténygyűjtés, a következtetések levonásáról nem is beszélve, de a szombati nap oly lágyan, nem beszélve a fák között játszadozó szellőről, hogy felragasztottam a pótborostát és a műmellszőrzetet, és kimentem az Építők pályára, hogy megnézzem a két éllovas, a Femina és a Renova összecsapását.

A meccs előtti pillanatokban odasomfordáltam a kispadhoz, és megkérdeztem az ott ülőket, hogy kik játszanak, amivel egyrészt beloptam magam a szívükbe, másrészt tökéletesen hülyének mutatkoztam, ami nálam régóta szerves része az általános stratégiának. A Magyar Narancs név elhangzása után csak kicsin múlott, hogy nem hánytak le azonnal, és pontosan sikerült átéreznem, milyen lehet fideszes ügynöknek lenni a nép között. Nos, a Magyar Narancsnak semmi köze a Fideszhez, de az ennek elmagyarázásához választott, kizárólag vegyesbolti eladóknak tartogatott búgó hanggal megint melléfogtam, mert könyökkel torkonkérdeztek, meglehetősen megtépázva amúgy is legendás önbecsülésemet.

Az otthoni pályán elért egygólos vereség ledolgozása nem tűnt lehetetlennek, de a Feminán mégis érződött valami belenyugvással kevert tavaszi fáradtság, ami ritkán vezet jóra, pedig a Femina kispadja mellett egy élő legenda állt, Kiss László, kinek nevét a norvég szülők együtt emlegetik Halványsárga Erikkel, ha egy különösen bonyolult nevelési feladatot készülnek megoldani. A kispad egyébként ezen a pályán valóban kis padot jelent, a vezetőedző és a gyúró állva kénytelenek nézni a meccset, pedig cserejátékosból elég visszafogott a felhozatal.

Az első félidő

nem hoz vérre menő játékot, bontakozgatnak a támadások, aztán elhalnak a középpályán. A megmozdulásokban mindkét oldalon felfedezhető néhány figyelemre méltó momentum, egy-egy labdakezelés, csel vagy az a dolog, amit akkor csinálnak a labdarúgók, amikor haladni akarnak a labdával. A közönség nincs formában, a néha-néha felharsanó Hajrá Femina! kiáltásokat csak egyszer színesíti egy Se meleg, se nélküled! biztatás a bírói karnak címezve. Az utolsó percben mégis betalál a Renova, 0-2 az összesítésben, ami tulajdonképpen mindegy, mert a továbbjutáshoz úgyis kettőt kellett volna rúgni, ami így is elég, de a lányok nem hiszik ezt el igazán, hiába mondja Kiss László, látszik rajtuk, hogy fejben elengedték a meccset.

A vezetőedző szerint a női csapatok felkészítése egészen más képességeket követel meg, lévén itt elsősorban a lélekről szó, a technika másodlagos, ha nincs meg a személyes bizalom, kötődés, apakép, elfogadottság, akkor a taktikai utasítás úgy száll el a szélben, mint ökörnyál light a Csepel-sziget fölött.

Idény előtti a forma, de ez a Renovára is vonatkozik. A játékosok abszolút amatőrök, azaz nem sportállásokban lébecolnak, mint a hőskorban, hanem valóban bejárnak dolgozni, így aztán az edzések délutánra tolódnak, és ez még akkor is hátrány, ha nem kifejezetten esztergályosok és kubikosok alkotják a csapatot.

A második félidő

jobban indul, a Femina rövidesen egyenlít, és ez felpörgeti a mérkőzést, összerázódik a csapat, hosszú percekig úgy tűnik, hogy képesek lesznek bevinni a másodikat, egész helyre támadásokat vezetnek, de a Renova kitűnően védekezik, és egyre inkább visszatér a fásultság, lassan beáll az eredeti leosztás: tilitoli, aztán futás haza.

A Femina kapusának egészen kiváló megmozdulásai vannak, igaz, ehhez az is kell, hogy a Renova irányítson. Még sohasem néztem focit a kispad mellől, de szórakoztató. Visszafogott utasítások, barátságos beszélgetések bíró és játékos között, erős uzsonnajelleg, aztán a Renova bepakol még egyet. Nincs kimondott nemzeti gyász, de a Femina játékosainak Minarik Edét idéző orrlógatása szomorúsággal tölti el a tudósító szívét, úgyhogy a lefújás után diszkréten a sörözőbe vonulok, hogy ott várjam meg a mestert és a nyilatkozni hajlandó lányokat.

A Gösser 250 forint,

a környezet barátságos, a főként rokonokból és vőlegényekből álló szurkológárda elkerüli a kocsmát, úgyhogy gyakorlatilag egyedül iszom, majd a mérkőzés elemzésébe fogunk Kiss Lászlóval, aki tavaly vette át a csapat irányítását. A szíveken ment el a dolog, ebben egyetértünk, aztán rátérünk az általános helyzetértékelésre, miszerint a Femina 6 ponttal vezeti a bajnokságot, így aztán bekerülhet az idén először rendezett női BEK-be, ezzel is öregbítve országunk hírnevét, hogy lezárjam végre ezt a szánalmas mondatot, és rátérjek a "csapat a következő feladatra összpontosít" jellegű baromságra, de előtte kénytelen vagyok megemlíteni, hogy az Építők Hotel mosdója osztrák szinten is tiszta, nem beszélve az infravörös érzékelőkkel megoldott öblítésig, ami számtalan apró lehetőséget biztosít a kreatív hugyozás tökéletes kivitelezésére, úgy is mint elengedett kézzel, sasszézva, illetve homlokkal támaszkodva, majd lefordulva.

Visszatérve az asztalhoz már csak az edző és a fél üveg Gösser fogad, nem a szavak ideje ez, a vereség feldolgozásához még a nőknek is idő kell, hogy ezzel az alig burkolt hímsoviniszta megjegyzéssel hátráljak le a témáról, bár nem véglegesen, mert jövő szombaton a hazai pályán Verőcét fogadja a Femina, és ígéretet tettem, hogy jelenlétemmel nyomatékosítom a papírforma szerint egyesélyes meccset.

Para-Kovács Imre

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.