Kihagyhatatlan ziccernek tűnt, hogy elmenjek egy mérkőzésre, bár nem kenyerem a tapasztalat- és ténygyűjtés, a következtetések levonásáról nem is beszélve, de a szombati nap oly lágyan, nem beszélve a fák között játszadozó szellőről, hogy felragasztottam a pótborostát és a műmellszőrzetet, és kimentem az Építők pályára, hogy megnézzem a két éllovas, a Femina és a Renova összecsapását.
A meccs előtti pillanatokban odasomfordáltam a kispadhoz, és megkérdeztem az ott ülőket, hogy kik játszanak, amivel egyrészt beloptam magam a szívükbe, másrészt tökéletesen hülyének mutatkoztam, ami nálam régóta szerves része az általános stratégiának. A Magyar Narancs név elhangzása után csak kicsin múlott, hogy nem hánytak le azonnal, és pontosan sikerült átéreznem, milyen lehet fideszes ügynöknek lenni a nép között. Nos, a Magyar Narancsnak semmi köze a Fideszhez, de az ennek elmagyarázásához választott, kizárólag vegyesbolti eladóknak tartogatott búgó hanggal megint melléfogtam, mert könyökkel torkonkérdeztek, meglehetősen megtépázva amúgy is legendás önbecsülésemet.
Az otthoni pályán elért egygólos vereség ledolgozása nem tűnt lehetetlennek, de a Feminán mégis érződött valami belenyugvással kevert tavaszi fáradtság, ami ritkán vezet jóra, pedig a Femina kispadja mellett egy élő legenda állt, Kiss László, kinek nevét a norvég szülők együtt emlegetik Halványsárga Erikkel, ha egy különösen bonyolult nevelési feladatot készülnek megoldani. A kispad egyébként ezen a pályán valóban kis padot jelent, a vezetőedző és a gyúró állva kénytelenek nézni a meccset, pedig cserejátékosból elég visszafogott a felhozatal.
Az első félidő
nem hoz vérre menő játékot, bontakozgatnak a támadások, aztán elhalnak a középpályán. A megmozdulásokban mindkét oldalon felfedezhető néhány figyelemre méltó momentum, egy-egy labdakezelés, csel vagy az a dolog, amit akkor csinálnak a labdarúgók, amikor haladni akarnak a labdával. A közönség nincs formában, a néha-néha felharsanó Hajrá Femina! kiáltásokat csak egyszer színesíti egy Se meleg, se nélküled! biztatás a bírói karnak címezve. Az utolsó percben mégis betalál a Renova, 0-2 az összesítésben, ami tulajdonképpen mindegy, mert a továbbjutáshoz úgyis kettőt kellett volna rúgni, ami így is elég, de a lányok nem hiszik ezt el igazán, hiába mondja Kiss László, látszik rajtuk, hogy fejben elengedték a meccset.
A vezetőedző szerint a női csapatok felkészítése egészen más képességeket követel meg, lévén itt elsősorban a lélekről szó, a technika másodlagos, ha nincs meg a személyes bizalom, kötődés, apakép, elfogadottság, akkor a taktikai utasítás úgy száll el a szélben, mint ökörnyál light a Csepel-sziget fölött.
Idény előtti a forma, de ez a Renovára is vonatkozik. A játékosok abszolút amatőrök, azaz nem sportállásokban lébecolnak, mint a hőskorban, hanem valóban bejárnak dolgozni, így aztán az edzések délutánra tolódnak, és ez még akkor is hátrány, ha nem kifejezetten esztergályosok és kubikosok alkotják a csapatot.
A második félidő
jobban indul, a Femina rövidesen egyenlít, és ez felpörgeti a mérkőzést, összerázódik a csapat, hosszú percekig úgy tűnik, hogy képesek lesznek bevinni a másodikat, egész helyre támadásokat vezetnek, de a Renova kitűnően védekezik, és egyre inkább visszatér a fásultság, lassan beáll az eredeti leosztás: tilitoli, aztán futás haza.
A Femina kapusának egészen kiváló megmozdulásai vannak, igaz, ehhez az is kell, hogy a Renova irányítson. Még sohasem néztem focit a kispad mellől, de szórakoztató. Visszafogott utasítások, barátságos beszélgetések bíró és játékos között, erős uzsonnajelleg, aztán a Renova bepakol még egyet. Nincs kimondott nemzeti gyász, de a Femina játékosainak Minarik Edét idéző orrlógatása szomorúsággal tölti el a tudósító szívét, úgyhogy a lefújás után diszkréten a sörözőbe vonulok, hogy ott várjam meg a mestert és a nyilatkozni hajlandó lányokat.
A Gösser 250 forint,
a környezet barátságos, a főként rokonokból és vőlegényekből álló szurkológárda elkerüli a kocsmát, úgyhogy gyakorlatilag egyedül iszom, majd a mérkőzés elemzésébe fogunk Kiss Lászlóval, aki tavaly vette át a csapat irányítását. A szíveken ment el a dolog, ebben egyetértünk, aztán rátérünk az általános helyzetértékelésre, miszerint a Femina 6 ponttal vezeti a bajnokságot, így aztán bekerülhet az idén először rendezett női BEK-be, ezzel is öregbítve országunk hírnevét, hogy lezárjam végre ezt a szánalmas mondatot, és rátérjek a "csapat a következő feladatra összpontosít" jellegű baromságra, de előtte kénytelen vagyok megemlíteni, hogy az Építők Hotel mosdója osztrák szinten is tiszta, nem beszélve az infravörös érzékelőkkel megoldott öblítésig, ami számtalan apró lehetőséget biztosít a kreatív hugyozás tökéletes kivitelezésére, úgy is mint elengedett kézzel, sasszézva, illetve homlokkal támaszkodva, majd lefordulva.
Visszatérve az asztalhoz már csak az edző és a fél üveg Gösser fogad, nem a szavak ideje ez, a vereség feldolgozásához még a nőknek is idő kell, hogy ezzel az alig burkolt hímsoviniszta megjegyzéssel hátráljak le a témáról, bár nem véglegesen, mert jövő szombaton a hazai pályán Verőcét fogadja a Femina, és ígéretet tettem, hogy jelenlétemmel nyomatékosítom a papírforma szerint egyesélyes meccset.
Para-Kovács Imre
