I. Body Building Európa-bajnokság: Vödör és tanga

  • Para-Kovács Imre
  • 2001. március 15.

Sport

Végül is nem mertem megkérdezni azt, ami mindig is izgatott ebben a sportban: hogyan törlik ki a seggüket a badibilderek? De számtalan egyéb dologra választ kaptam ezen a szombat estén.
Végül is nem mertem megkérdezni azt, ami mindig is izgatott ebben a sportban: hogyan törlik ki a seggüket a badibilderek? De számtalan egyéb dologra választ kaptam ezen a szombat estén.

Csak csatlakozni tudok Kállai Ildikó frappírozott észrevételéhez a rendezvény logójáról, Flexről, miszerint "mint férfi, nekem túl erős, de mint sportembert - csodálom", hiszen tényleg így vagyunk ezzel, csak bámuljuk, mire képesek ezek a férfiak és nők, hogy izmosabbak és még izmosabbak legyenek, miközben azt is el kell viselniük, hogy a bemutatókon, viadalokon festékszóróval lelakkozzák őket.

A testépítés, mint minden értelmetlen, de nagyon fárasztó elfoglaltság, engem lenyűgöz. Emberek napról napra, óráról órára súlyokat emelgetnek, hogy még nagyobb súlyokat tudjanak felemelni, majd, ha eljön a verseny ideje, felmenjenek a színpadra, és megfeszítsék izmaikat. Mind- eközben a misztifikált egészség jegyében totálisan egészségtelen dolgokat esznek vödörből (mert azért azt ne próbálja nekem senki beadni, hogy valaki úgy néz, ki, mint egy vakolatlan portásfülke, és közben csak legális termékeket fogyaszt).

A bajnokságra egyébként kitelepült az összes táplálékforgalmazó, -készítő és csomagoló cég, az alagsori büfésoron olyan kiegészítőkkel lehetett találkozni, hogy még King Kong nyálelválasztása is fokozódott volna, ha történetesen ellátogat a rendezvényre, de mivel nem tette, csak én ácsorogtam a pultok előtt, és azon morfondíroztam, vajon mi késztetheti a tápálékkiegészítő-gyárosokat arra, hogy kizárólag vödörben forgalmazzák termékeiket. A válasz nem jött, úgyhogy csak merengtem egy 7 kg-os Giant Mega Mass 4000 doboz felett (csokoládé ízesítéssel), és próbáltam elképzelni, ahogy közvetlenül ébredés után rávetem magam a tartályra, hogy egy kőműveskanállal arcomba tegyem a délelőtti adagot.

A versengés

viszonylag egyszerű keretek

között zajlik: a versenyzőt felszólítják a dobogóra, majd sorban megmondják neki, hogy melyik végtagjának melyik részére kíváncsiak, ő pedig megfeszíti azt, és közben mosolyogni próbál. Természetes és oldott mosoly (ifj. Hegedűs Lóránt a rabbiképző gólyabálján), a közönség meg tombol. A közönség egyébként felkészült és szak- értő, a magyar versenyző gyakorlatánál például üvöltve fordítják az angolul elhangzó utasításokat, a magyar versenyző pedig alig észlelhető fáziskéséssel, de nagy odaadással feszít.

A kerengőn nagyon szép lányok kerengenek, oldalukon a testépítés különböző fázisaiban leledző barátaikkal, és egy-egy saláta erejéig megállnak a büfé előtt, ahol egy szomorú büfés ácsorog, és fásultan adja ki a kisüveges Stellát 550 forintért, ami még a Kongresszusi Központ vendéglátó-ipari egységének legendás árképzése ismeretében is meglehetősen mellbevágó, főleg mert állva kell fogyasztani, egy asztalra könyökölve.

A szünetben divatbemutatót tekinthet meg a közönség, és mint az egész verseny, ez is

professzionálisan szervezett,

lendületes munka. Ha alapesetnek elfogadjuk a testépítés szükségességét, el kell fogadnunk azt is, hogy ez az Európa-bajnokság nagyszerűen menedzselt, gördülékeny és igazi felnőtt előadás volt, bárhol a világon megállta volna a helyét, és ebben most nincs semmi irónia.

Más kérdés, hogy mire van szükség, de én mindenesetre nem irigylem ezektől az emberektől a darázsderekú menedzserasszisztenseket, mert ha belegondolok abba, hogy vastagbélig bevágó rózsaszínű tangában kellene pózolnom egy tök ismeretlen országban ezért, akkor maradok a tyúkmellemnél és a káros szokásaimnál.

Az üzletág azonban nélkülem is kiválóan virágzik, mindenből van újabb, hatékonyabb és trendibb. Nehezen tudom elképzelni, hogy a periódusos rendszerből ki lehetne választani olyan kombinációt, ami nem lelhető fel a tömegnövelő, szálkásító vagy izomfejlesztő anyagok listáján, bár arra azért kíváncsi lennék, mit szólna a háziorvosom egy olyan szerhez, aminek az "elfogyasztása után a sejttérfogat-növelő hatás következtében igen gyorsan tapasztalható erőnövekedés, pumpáltságérzés és az izomzat feszesebbé és keményebbé válása" tapasztalható, valamint dextrózból, kreatin-monohidrátból, L-glutaminból, taurinból, citromsavból, természetazonos aromából és természetes színezékből áll,

ráadásul narancsíze van

Én egy kicsit aggódom a versenyzők egészségéért, mert még sohasem láttam nyugdíjas testépítőt, de egy ismerősöm megnyugtatott, hogy van ilyen is, csak nehéz velük találkozni. Rögtön el is képzeltem egy testépítő senior kupát, ahol csak hatvan év felettiek indulhatnak, de aztán inkább nem gondoltam tovább.

A táplálékkiegészítők mellett lehet vásárolni ruhákat, ami teljesen természetes, de azt például nem fogtam fel, hogy miért ékelődik be egy húsipari cég a fitneszbutikok közé, és ha már főszponzori státusa a jelenlétet megköveteli, akkor miért rakja tele a pultját erősen barnuló parizerfalatkákkal. Én például úgy vagyok vele, hogy ha barnuló parizerfalatkákkal akarnak reklámozni egy terméket, akkor nem rohan meg a vágy, hogy azonnal vegyek belőle másfél rudat, hanem inkább megjegyzem a nevét, és még véletlenül sem veszek belőle soha többé. De lehet, hogy mások másképp vannak ezzel.

Az Európa-bajnokságról kifelé jövet örömmel tapasztaltam, hogy a rendezvény komoly tömegeket vonzott, a Kongresszusi Központ környékén elvétve sem lehetett parkolóhelyet találni, és az autókból arra a következtetésre jutottam, hogy ez a sport nem elsősorban az alsó középosztály kedvtelése. Valószínűleg soha többé nem fogok testépítőversenyre menni, mégis óvakodnék tőle, hogy önöket is erre próbáljam rávenni, hiszen mind kulturális, mind szociológiai szempontból felszabadító és megindító élményben volt részem: láttam annak az egyenesnek az egyik végét, aminek a másik végén nem Tamás Gáspár Miklós található.

Para-Kovács Imre

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.