Halbarát horgászat: fogd meg és engedd el!

Gombóc a torokban

Sport

Gyarapodik a legnagyobb halak kifogása után azokat sebkezelés és fotózás után visszaengedő horgászok tábora. És egyre több az olyan halóriás, amely megtanulta, milyen érzés horogra akadni és megszabadulni. A most 45 kilós Púpos is évente egyszer-kétszer megmutatja magát.

Az Infinity Carp Team három nagypeterdi születésű férfi közös neve a horgásznyilvánosságban. Szabó János és Tóth Attila egy brigádban dolgozó napelemszerelők, Wágner Dávid asztalos. Kisgyerekkoruk óta összetartanak, az infinity – végtelenség – szóval a barátságukra akartak utalni. A carp a ponty angol neve. Együtt járnak horgászni, évente kétszer-háromszor a merenyei horgásztóra is, amely Szigetvártól 12, Nagypeterdtől 20 kilométerre van.

„Ezek egyhetes vagy hosszabb túrák, ez a május végi, június eleji foglalás 8 naposra jött ki, és nehezen indult, mert két napig szakadt az eső. A földút ilyenkor nehezen járható, és megfelelő helyet kellett találni a sátraknak, hogy ne vigyen el minket a víz” – meséli a Narancsnak Tóth Attila. „Rá szoktunk szánni két-három órát arra is, hogy megfelelő helyeket találjunk a vízben. Radart használunk, tapogatórudat. Megkeressük a gödröket, medertöréseket, megnézzük, hol iszapos, murvás, köves az aljzat, büdös-e az iszap, és ha igen, mennyire. A jónak talált helyeket LED-es világító bójával megjelöljük, hogy éjjel is jól láthatók legyenek. A halak étvágyának jót tett a hideg, esős idő, mert már másnap két 20 kiló fölötti pontyot is fogtunk.”

A napsütéssel kevesebb lett a kapás, ezért másféle bojlival próbálkoztak. Dávid botja „szerdán elsült”, 26 pluszos ponty akadt horogra. Aztán csönd lett, jöttek időnként a 14–15 kilósak. „Csütörtökön délután ötkor, kicsit szeles, meleg időben ejtős kapást láttunk rajta – folytatja Attila –, nem vettük komolyan, kisebb amurra vagy kis pontyra gondoltunk, de ahogy Dávid felemelte a botot, érezte, hogy ez más, mint az eddigiek. Azonnal elkezdte kérni a zsinórt a hal, jó 20–25 métert el is ment jobbra, a nádas felé. Ilyenkor megkönnyíti az ember a dolgát, ha csónakba ül.”

Dávid és Attila belépett a csónakba, elindult a hal irányába; ez a fárasztás. Ilyenkor előfordul, hogy a horgon vergődő zsákmány még ereje teljében följön a felszínre. Dávid pontya is fordult egyet. Farokuszonyának mérete láttán megdöbbentek, aztán egy következő fordulónál a feje is látszott, a szeme mellett a kis kitüremkedéssel, amelyről a nevét kapta. A fárasztás vége az, amikor a kimerült halat merítőszákkal kiemelik.

Attila alámerített a pontynak, de nem emelte ki a vízből. „Nem akartuk, hogy megsérüljön – magyarázza –, így, a szákkal a vízben tartva vittük a part felé, aztán mindhárman bementünk hozzá, a vízbe, vittük a halbölcsőt és a mérlegelőt is. Amikor elkezdtük emelni a mérleget és a harminc kilón mindjárt átugrott, biztossá vált, hogy Európa egyik legnagyobb pontyát fogtuk meg, a Púpost. 45,13 kilósnak mértük. Gyönyörű, egészséges. Minden pikkelye megvan, a jobb melluszonyánál van egy pici, régi sérülés, de teljesen be van gyógyulva, nem heges. A szája sincs széttépkedve. 4-es horgot használunk, alulról akadt, és nagyon picinek látszott a szájában. Jöttek még horgásztársak, csináltak rólunk képeket, hogy mind rajta legyünk, végig a vízben. A méreteit a fotókon nem lehet igazán érzékelni, hiába látszik, hogy végigérte a halbölcsőt. Csak akkor gyöngülsz el, amikor élőben látod, hogy a háta olyan vastag, mint egy ember dereka, és micsoda feje van. Hihetetlen érzés volt találkozni vele, mindenkinek kívánom ezt az élményt! Dávid engedte el, hiszen ő fogta.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.