A kerékpárboltokban viszont a gépeket (többnyire) rendesen összerakják, beállítják, és beszerezhetők a kiegészítők is. Lehet módosítani az eredeti felszerelésen, és ami nagyon fontos: az eladók általában szakszerűen segítenek a céljainknak és adottságainknak megfelelő darab kiválasztásában.
Ha kímélő tájbringázásra, bevállalósabb szakaszok nélküli erdei gurulásokra indulunk, akkor se vásároljunk olyan biciklit, amelyen műanyagból vannak a pedálok és a fékkarok. Ez utóbbi legyen két ujjal húzható, hogy a maradék hárommal biztosan tudjuk fogni a kormányt. Alapkövetelmény az ún. V-fék, ezeken belül szinte mindegyik jó. A nem pozicionált váltó (nem kattintásonként változtatható sebesség) és az acélfelni a használhatatlanságra utal (a legkisebb nedvességtől elillan a fékhatás), úgyhogy a műfajra nehezebb, acélvázas teleszkóp nélküli, 40-50 ezer forintból kihozható bringákat szoktak vásárolni.
Ralizáshoz hasonló terepbiciklizésre már alumíniumvázas, jóval könnyebb járművet érdemes beszerezni. A kerék felnije lehetőleg dupla falu legyen (nem látszik, meg kell kérdezni), mivel ezt jóval ritkábban kell centírozni. Ha úgynevzett A-Heades csapágyrendszerű kormányunk van, erősebb, tartósabb holmiba kapaszkodhatunk. Itt már sokkal fontosabb a váz geometriája, ami lényegében meghatározza a fordulékonyságot, az úttartást és a hegymeneti tulajdonságokat. A rövidebb váz például magasabb építésű lejtőre kényelmesebb, kevésbé terheli a csuklót, a hosszú és alacsonyabb viszont inkább mászásbarát, tehát vásárlás előtt nem árt céljainkról tájékoztatni az eladót.
A teleszkóp nem kényelmi, hanem biztonsági eszköz. Van belőle rugós (20-50 ezer Ft) és levegős, olajcsillapítással operáló (50 ezer feletti) változat. Ha ugyanis a kormányzott első kerék és a talaj útjai elválnak egymástól, jön a bukfenc. Egy teleszkóp nélküli használható cross-country gép 60-70 ezer forinttal indul, az első teleszkópos modellek a váz, a hajtómű, a váltó és fékrendszer színvonalától függően 100 ezernél kezdődnek.
A "senki kedvéért nem fékezek" típusú downhill bicikli ára 200 ezer forint alatt "komolytalan", de előfordulnak egymilliónál is drágábbak. Ezek a gépek teljes teleszkóposak, itt mindkét kerék rugózott felfüggesztésű (úgy tűnik, mintha a nyeregcső félbeszakadna). Nagyon gyorsak, de a rugalmas hátsórész és a nagyobb súly hátrány hegy- és síkmenetben.
A kerékpárboltokban eladott biciklik 95 százaléka terepviszonyokra, erdei csavargásra készült. Ezért talán némileg meglepő, hogy Magyarországon az 1996-os erdőtörvény értelmében erdőben kerekezni (az átvezető műutak, autók által is használható utak kivételével) csak a kerékpározásra külön kijelölt, 2 méternél szélesebb úton szabad. Azon a kék jelzésen, ahol a múlt héten megmásztuk a Kékest, elvileg nem. Mivel a törvény meghozatalakor egyetlen kilométer kijelölt erdei kerékpárút sem létezett, ez teljes tiltást jelentett. Azóta a kerékpáros-szervezetek bevonásával ha lassan is, de beindult az erdei kerékpárutak kijelölése, főleg a nemzeti parkok területén. A Mecsek útjai után az Aggteleki Nemzeti Parkban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Kőszegi-hegységben is szaporodtak a jelölések. A Bükki Nemzeti Park mintaszerűen élt jogával, 150 km út kijelölése mellett biciklit is bérbe adnak, sőt néhol kerékpáros természetőrök vigyázzák az erdőt. Túrák előtt érdemes a nemzeti parkok főhadiszállásain a bicikliutakat feltüntető térkép után érdeklődni. A legalizált utak elején és elágazásaiknál fatáblára festett piktogramok tájékoztatnak.
Persze nem mindenhol ilyen jó a helyzet: a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban (Pilis, Visegrádi-hegység, Börzsöny a legnagyobb montis helyek) csak 50 kilométer kijelölt út biciklizhető. A nemzeti park igazgatóhelyettese, Füri András megerősítette, hogy az erdőben csak a kijelölt utakon lehet kerékpározni, mivel a kerékpár technikai eszköz, és mint ilyen, árthat a természeti értékeknek, például fékezéskor károsítja a sziklagyepet. A védett területek értékesebb részeire vágyóknak azt ajánlja, hogy ezeket inkább gyalogosan keressék fel. Az erdészeti utakon viszont nyugodtan zötyöghetünk.
A törvényhozói szigor okán morfondírozva a Kerékpárral Közlekedők Országos Szövetségének elnöke, Balogh Sándor úgy vélekedett, hogy a tiltás akár hirtelen felindulásból is születhetett, mint a biciklisek 40 km/órás sebességkorlátozása, de valószínűbbnek tartja, hogy a jogszabályt erdei balesetek esetére jogi fogódzkodónak szánhatták, hiszen az illemkódex (lásd keretes anyagunkat) betartása mellett az erdei kerekezést egyáltalán nem tartja természetkárosító tevékenységnek.
A Budai-hegységben izzad és örvend az egyik legnagyobb hazai mountain bike-os populáció. A Budapesti Erdészet tájékoztatási főmunkatársa, Túri Zoltán szerint a biciklisek által favorizált területeken a tevékenység veszélyeztetheti az erdőfelújítást (a csemetéket), eróziót okoz. Ennek ellenére kötélnek állnak, ha versenyt akarnak rendezni, de várják a kerékpáros-szervezetek ostromló ötleteit a kerékpáros-folyosók mielőbbi kijelölésére. (A Budai-hegységben összesen egy kijelölt útszakasz van, az Ördög-árok mentén). Az ISM-hez már lehetett pályázni kerékpárút-kijelölés támogatására, remélhetőleg ez a jövőben is így lesz.
Túri figyelmeztetett, hogy a gyalogos turisták testi épsége is veszélybe kerülhet, utóbbiról számtalan bejelentést kapnak. A Magyar Mountain Bike Szövetség megbízott főtitkára, Dunai Imre 1993 óta tart ugyan konfliktusmentes edzéseket a terepen, de elismeri, hogy néhány deviáns hobbista azért akadhat, akiknek azt üzente, hogy "a gyalogosok és saját védelmünk érdekében be nem látott kanyarok előtt fékezzünk, és hallassunk mindenféle vijjogó hangot. Gyaloglók mellett csak lépésben haladjunk, a balesetekért a gyorsabban közlekedő kerékpáros felel."
Persze az erdőben a kutyákon kívül senki sem üldözi a bicikliseket. A természetőrök hatósági jogkörüknél fogva igazoltathatnának és bírságolhatnának is, a gyakorlatban azonban soha nem sistereg a jegyzőkönyv, ha valami nem tetszik nekik, néhány keresetlen szóval intézik el az ügyet. Ez igaz az ország legtöbb erdejére: honfitársaink ezrei tekerhetnek és fütyörészhetnek a törvényt nem ismerve, boldog tudatlanságban vagy rossz lelkiismerettel az erdőben. Ha ugyanis a biciklis nem tér le az útról, kímélően gurul, nem tördeli a cserjét, sem az erdész, sem a természetőr nem reccsen rá. Talán azért sem, mert az erdei ösvényről néhány biciklis nem nagyon tudja lehordani a talajtakarót, és az erdőközi nyiladékokat, melyeket buldózerek szántottak, vagy az erdészeti UAZ elképesztő túrásainak nyomvonalát sem teszi taccsra száz bicikli, ráadásul az erdők tulajdonosai a készletgazdálkodást kérik számon az erdészeken, nem pedig azt, hogy hány biciklistát fogtak el.
Linder Bálint
Biztos,
hogy megéri?
Amikor eláll a lélegzetünk egy hiperkönnyű karbonváz vagy egy titánsínes nyereg láttán, gondolkodjunk el azon, érdemes-e egy tíz dekával könnyebb alkatrészért tízszeres árat fizetni. A sebességfokozatok iránt túlérzékeny emberek jó, ha tudják: ha a hátsó hét sebességet nyolcra akarják növelni, az hátsóagy- és váltókarcserével, valamint kerékújrafűzéssel jár, és nem lesz könnyebb tekerni. Aki nyolcról kilencre akar jutni, azzal leheletnyi előnyhöz juthat, de számoljon vele, hogy gyengébb, vékonyabb (rövidebb életű) fogaskerekeket és láncot kap ajándékba. A sárban is hatékony tárcsafék (a bowdenes változat 50 ezer forintnál, a hidraulikus 100 ezernél kezdődik) felszerelése azzal jár, hogy a vázat és az agyakat is ki kell cserélni.
Egyéb tartozékok
Nagy kérdés, hogy befektessen-e az ember lábmarasztaló patentos pedálba (8-10 ezer Ft) és hozzá való cipőbe (13-15 ezer Ft), amelyek a régi klipszekkel szemben olyanok, mint a síkötés: bajban leoldanak, és nem a tűzoltóknak kell a biciklit eltávolítaniuk rólunk. Ami minden műfajnál muszáj, az a sisak (öt-hatezer Ft, a damillal állítható fejméretű, vagyis kölcsönadható 10-11 ezer). Akinek repült már a szemébe a lejtőn 40-nél döglégy, azt nem kell szemüvegre rábeszélni (2 ezer Ft-tól), ez a gallyak áskálódásai és a hideg szelek okozta könnyezés ellen is védelmet nyújt. Kormánymarkolatból a szivaccsal szemben a gumira szavazzunk, mert ez nem szakad le könnyen, és nem issza a vizet. A mountain bike-ozás minden formája sportos nyereg után kiált: ne rakassunk a gépre karosszék méretű, kényelmes ülést, mert ezek egyszerűen kivégzik a belső combot, inkább gondoljunk arra, hogy az erdőben úgysem vagyunk annyit nyeregben. A váltókarok esetében a markolatváltó (sebességet a markolat belső részének forgatásával váltunk) kontra Rapid fire (a markolat alatt pöcögtetünk) kérdésben nincs igazság: ma a bringák döntő többségét az utóbbi technikával szerelik. Tény, hogy a markolatváltóval gyorsabban lehet egyszerre több sebességet váltani, ezért a versenyzők jobban szeretik, de sokkal érzékenyebb szerkezet, könnyebben tönkremehet.
A mountain bike technikai sport, állandó az innováció, vagyis fennáll a veszélye annak, hogy valamely márka/technológia elcsavarja a fejünket, ami nem is lenne baj, feltéve, ha az anyagi fedezet is biztosított. A fejlődés azonban nem egyértelműen pozitív: sok biciklista szerint (boltban is elismerik) a piac mozgásban tartása végett a mostani alkatrészeket könnyebbre, jobban kezelhetőre, de rövidebb élettartamra tervezik, mint öt-hat évvel ezelőtt.
Kerékpárosok illemkódexe
A Pilisi Parkerdő ajánlásaiból és kerékpáros-szervezetek tanácsaiból:
- A kijelölt kerékpáros-útvonalról ne térj le, mert zavarhatod és károsíthatod az erdő élővilágát!
- A kijelölt erdei turistautakon (és a kerékpárosutakon) a gyalogos turistáké az elsőbbség. "vatosan haladj el mellettük, tarts megfelelő távolságot, különösen ügyelj a gyerekekre és az idősebbekre!
- Az erdőgazdasági utakon is a KRESZ szabályai szerint kell közlekedni.
- Közlekedj csendben, többet veszel észre az erdő életéből! De ha szükséges, a balesetek elkerülése érdekében csengess, vagy jelezz a hangoddal!
- Csak a kijelölt pihenőknél állj meg hosszabb időre! Elfogyasztott elemózsiád maradványait és a hulladékot vidd magaddal!
- Erdei bicikliversenyhez és táborozáshoz engedélyt kell kérni az erdő tulajdonosától.
