Hosszú Katinka lemaradt az olimpiáról: mindig az út a fontos, nem a végcél

  • narancs.hu
  • 2024. június 25.

Sport

A háromszoros olimpiai bajnok úszónak már nem maradt esélye kijutni Párizsba.

„Lehet, hogy klisének hangzik, de mindig az út a fontos, nem a végcél”

– Facebook-posztban reagált Hosszú Katinka arra, hogy már biztosan lemarad az idei párizsi olimpiáról.

A háromszoros olimpiai bajnok magyar úszónőnek nem sikerült megúsznia 200 méter vegyesen a párizsi induláshoz előírt olimpiai szintet a római Sette Colli (Hét Domb) elnevezésű nemzetközi versenyen vasárnap, és nem lesz több lehetősége teljesíteni a szintidőt.

„Azt hiszem ezt én már nyugodt szívvel mondhatom, hiszen az úszásban már minden lehetséges cél sikerült, és mindig a folyamat adja a boldogságot, nem a siker… Nekünk egy nagyon boldog évünk van” – írta Hosszú. A 35 éves úszónak valószínűleg  ez volt az utolsó lehetősége a karrierje során, hogy olimpián versenyezhessen.

A háromszoros olimpiai bajnok vasárnap 200 méter vegyesen próbálkozott a párizsi indulási jog megszerzésével, de a döntőben elért 2:18.41 perces ideje nagyon elmaradt az elvárt szinttől (2:11.47 perc).

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.