Ha valami emlékeztet ezen a világbajnokságon arra a merő csúfságra, amit úgy neveznek, magyar labdarúgás, az az osztrák válogatott, legalábbis ami az ötlettelenséget, a "csak ezt ússzuk meg élve" hozzáállást illeti. Azok a középpályán történő fantáziátlan megoldások, azok a sehova sem vezető támadgatások mind-mind a hazai versenyzőket juttatják eszünkbe, mégis van két rohadt fontos különbség: az egyik az erőnlét, a másik meg, hogy ezek a robotok nem roskadnak össze bekapott gól esetén, nem kezdenek el egymásra mutogatni, nem fogják a tésztára, a politikai helyzetre, az esti horrorfilmre, hanem tovább csinálják azt a lelketlen műbalhét, amiről azt hiszik, hogy labdarúgás. Eddig nekik volt igazuk, előbb Kamerun, most meg Chile ellen tudtak egyenlíteni jóval az utolsó utáni percekben, de egy pillantra se gondoljuk azt, több ez, mint mázli.

Ha valami emlékeztet ezen a világbajnokságon arra a merő csúfságra, amit úgy neveznek, magyar labdarúgás, az az osztrák válogatott, legalábbis ami az ötlettelenséget, a "csak ezt ússzuk meg élve" hozzáállást illeti. Azok a középpályán történő fantáziátlan megoldások, azok a sehova sem vezető támadgatások mind-mind a hazai versenyzőket juttatják eszünkbe, mégis van két rohadt fontos különbség: az egyik az erőnlét, a másik meg, hogy ezek a robotok nem roskadnak össze bekapott gól esetén, nem kezdenek el egymásra mutogatni, nem fogják a tésztára, a politikai helyzetre, az esti horrorfilmre, hanem tovább csinálják azt a lelketlen műbalhét, amiről azt hiszik, hogy labdarúgás. Eddig nekik volt igazuk, előbb Kamerun, most meg Chile ellen tudtak egyenlíteni jóval az utolsó utáni percekben, de egy pillantra se gondoljuk azt, több ez, mint mázli.

Ha az osztrák csapat ezeknek a potyapontoknak köszönhetően továbbjut (ami azért nem valószínű, mivel a harmadik fordulóban az olaszokkal játszanak), az még annál is szomorúbb dolog lenne, mint ha a norvégokkal történne ugyanez.

- legát -