Ha csak egy sportcikket olvasol ma, ez legyen: bemutatjuk a világ legőrültebb sportágát

  • Maros András
  • 2019. május 9.

Sport

Több tiszteletet a lábujjaknak! – követelhetnénk teljes joggal, különösen, hogy a sportágat egyelőre csak kevesen ismerik.

A szkandersport kistestvérét a közép-angliai Peak District Nemzeti Park területén fekvő, százötvenvalahány lakost számláló faluban, Wettonban, a Ye Olde Royal Oak Inn nevű kocsmában találta ki négy törzsvendég, még a hetvenes évek közepén.

Egyik este azon búslakodtak, hogy Angliának túl kevés a világbajnok sportolója, ami egyáltalán nincs rendjén, úgy érezték, tenniük kell valamit, hogy javuljon a helyzet. Itták a söröket, törték a fejüket, végül a lábujjszkander tűnt a legjobb ötletnek.

Lett vb is

Szabálykönyvet írtak, szereztek egy trófeát, és azon melegében lerendezték az első hivatalos lábujjszkander-világbajnokságot, amelyet – minő meglepetés – a kitalálók egyike, Mick Dawson nyert meg.

Dawson úr a második vb-n is győzedelmeskedett, triplázni azonban már nem tudott, mert a kocsmába tévedt egy arrafelé nyaraló kanadai turista, és csúnyán elvette tőle – és így Angliától – a címet. A sértődött rendezők azzal a lendülettel be is szüntették a világbajnokságot.

Csak körömgomba ne legyen!

Csak körömgomba ne legyen!

 

A verseny újjáélesztésére közel két évtizedet kellett várni. A Ye Olde Royal Oak Inn aktuális tulajdonosa a raktárban rábukkant a régi szabálykönyvre, lefújta róla a port, és újra meghirdette a vb-t, bízva benne, hogy az esemény ismét a kocsmára irányítja a környékbeliek (erősen lankadó) figyelmét.

És bár a lábujjszkander globális áttörése egyelőre várat magára, a világbajnokságot azóta is minden nyáron megrendezik. A rendezvény közben kinőtte a helyszínét, átköltözött egy másik falu, a közeli Fenny Bentley kocsmájába, a Bentley Brook Innbe. Itt kényelmesen elfér a férfi és női szám mintegy 30-30 indulója, plusz családtagok, szurkolók, érdeklődők.

Olimpiai sportágaknak szánják

A kilencvenes évek végén kérvényt nyújtottak be a lábujjszkander olimpiai sportágak közé való felvételéért – legalább bemutatósport hadd legyen! –, de nem jött össze. Pedig nagy öröm lenne lábujjszkanderezőket látni olimpiai megnyitókon, ahogy nemzeti színű egyenruhában, úszók, atléták közé ékelődve vonulnak, és csókokat dobálnak a világ felé.

A lábujjszkander-világbajnokság nyílt, bárki nevezhet a helyszínen. Első lépésként be kell mutatni a két lábfejet anatómiai és higiéniai átvizsgálásra; ha a lábujjak épnek, szépnek és nem utolsósorban gombamentesnek találtatnak, máris oda lehet fáradni a két térfélre osztott, négyzet alakú küzdőtérhez – amely egy hatalmas, emberi talpat ábrázoló lapon helyezkedik el.

A pálya két, nagyjából egy-egy lábfej magasságú oldalsó fallal rendelkezik (ezek fontos szerepéről mindjárt lesz szó). A két versenyző leül egymással szemben, felhelyezi csupasz lábfejét a küzdőtérre, a játékvezető összeakasztja a nagylábujjukat, úgy, hogy a játékosok sarka lent marad a saját térfelükön. Amikor a sportolók jelzik, hogy készen állnak, és a bíró is úgy látja, hogy nincs akadálya a kezdésnek (szép, szabályos a lábujjkulcs), a játékvezető elkiáltja magát, „Toes away!”, és a versenyzők megkezdik a küzdelmet.

A menet addig tart, míg egyikük a másik lábfejkülsőjét hozzá nem érinti a pálya oldalsó falához (tehát erre szolgál az oldalsó fal). Ez a „Toe down” szituáció, azaz vége az első menetnek. Jobb lábbal kezdenek, aztán bal, két győztes menetig tart a küzdelem, azaz ha 1:1-re állnak, jön a döntő csata. A küzdelemben éppen részt nem vevő lábat a levegőben kell tartani, a fenéknek viszont végig érintkeznie kell a talajjal. Ha az ellenfél kibírhatatlan fájdalmat okoz, a lábujjszkanderező „Toe much!” kiáltással feladhatja a küzdelmet.

Csak néha röhögi el magát

A bajnokságot nyílt kieséses rendszerben – és a „toe” (lábujj) szócskában rejlő szóvicclehetőségek maximális kihasználása mellett – bonyolítják le. A férfimezőny egyeduralkodója, a brit Alan „Nasty” Nash idén a tizenhatodik vb-győzelmére készül. Két éve a Doc Toe Scholl művésznéven induló versenyzőt nyomta le a döntőben, tavaly a saját nevén versenyző Ben Woodroffe-ot. Hatalmas, erős nagylábujján kívül Nasty egy másik hatékony fegyvert is be szokott vetni: a megfélemlítést. Beleordít a feléje forduló arcokba, kamerákba (és csak néha röhögi el magát).

Alan „Nasty” Nash, a világbajnok

Alan „Nasty” Nash, a világbajnok

 

 

Pankrátori viselkedése elsőre furán hat a vidéki angliai táj csöndes, barátságos közegében, főleg úgy, hogy vetélytársainak zöme azt vallja, nem az erő, hanem a jó stratégia és az ügyesség számít ebben a sportban. Nasty erről egészen másként vélekedik. Egyik nyilatkozatában elárulta, mi az ő saját „stratégiája”: már az első fordulóban fájdalmat akar okozni a vele szemben ülőnek, mert az a későbbi ellenfelek hozzáállására is kihat.

Van sérülés bőven, törött lábujjak, bokaficamok, de a gerincnek sem tesz jót ez a lehetetlen póz meg az oldalirányú terhelés. Sérülés szempontjából Nasty számára alighanem az 1997-es bajnokság volt a legemlékezetesebb: az elődöntőben négy lábujja ficamodott ki, de miután ezeket szépen, sorban visszapattintotta, megnyerte a partit, aztán a döntőt is.

Ami a női számot illeti, ott talán a 2017-es vb szolgáltatta a legnagyobb érdekességet, de szerencsére nem sérülés miatt, hanem a döntő párosítása volt furcsa. A végső világbajnok, Rebecca Beech az édesanyját győzte le a fináléban.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!