Majdnem csoda (Debrecen-Bordeaux 3-1)

  • Keresztury Tibor
  • 2001. október 4.

Sport

mert mikor már végképp, mindörökre feladná az ember, mindig jön valami aprócska biztató mozzanat, egy halovány reménysugár, amibe végtelen szkepszissel, mégis felgyorsuló szívveréssel belekapaszkodik, "eljátszik a gondolattal, hogy hátha majd ezúttal, csak most, egyetlenegy ízben, kivételesen" - hogy aztán a valóság ménkű nagy, göcsörtös bunkója itt, a felszálló ág kezdetén sújtson le rá. "Nem lesz ennek soha vége. Annyi fontosabb dolog van a földön: nem kell ezt minekünk közvetíteni" - fejeztem be azt a cikket (A szokásos forgatókönyv, Élet és Irodalom, 2001. szeptember 28.), hogy most készséggel visszavonjam ezt a zárómondatot.
mert mikor már végképp, mindörökre feladná az ember, mindig jön valami aprócska biztató mozzanat, egy halovány reménysugár, amibe végtelen szkepszissel, mégis felgyorsuló szívveréssel belekapaszkodik, "eljátszik a gondolattal, hogy hátha majd ezúttal, csak most, egyetlenegy ízben, kivételesen" - hogy aztán a valóság ménkű nagy, göcsörtös bunkója itt, a felszálló ág kezdetén sújtson le rá. "Nem lesz ennek soha vége. Annyi fontosabb dolog van a földön: nem kell ezt minekünk közvetíteni" - fejeztem be azt a cikket (A szokásos forgatókönyv, Élet és Irodalom, 2001. szeptember 28.), hogy most készséggel visszavonjam ezt a zárómondatot.Mindig ez a pesszimizmus, ez a negatív hozzáállás, ez a javíthatatlan destrukció, mindig csak ez a károgás - korholom most tehát magam: ha valami jó történik, verem kutyakorbáccsal a hátamat, olyankor is szólni kell, paraszt. Szólok. Önkritikát gyakorolok. Kétségkívül veszítettünk volna ugyanis, ha a debreceni visszavágót nem közvetíti a televízió: aki ezt nem látja, úgysem hiszi el. Hiszen, ugye, akárhonnan nézem, nehezen cáfolható, hogy megalázó leckét kapott a Nagyerdőn ez a roppant matt francia sztárcsapat, amely, teszem hozzá, már odahaza sem mutatott az égvilágon semmi különöset, ott is a Loki verte meg magát annyira. A visszavágón történteket különösképp felértékeli, hogy ha a Bordeaux-t - úgy gondolom, megalapozottan - a nemzetközi negyedvonalba sorolom, akkor meg se tudom számolni, hányadik vonalba tartozó névtelen kiscsapat oktatta ki arra nézvést a múlt csütörtökön, hogy a szív, a becsület úgy egyáltalán, s azon belül ebben az idehaza totálisan rangját vesztett sportágban hol kezdődik, mit jelent.

Mert erről szólt ez a történet - dehogy arról, hogy most akkor a magyar futballban bármi is változott, vagy hogy ezután a DVSC a hazai bajnokságban ne kaphatna bárhol bárkitől bármelyik hétvégén egy ötöst; ettől a meccstől még nyugodtan lehetnek majd kiesési gondjai. Ámde ha valaki, hát én jól tudom, mit jelent eleve vesztes pozícióból teljesíteni; mi kell ahhoz, hogy az éppen soros, aktuális 1-5 után legyen kedve az embernek egyáltalán felkelni az ágyból - nem hogy játszani. Ilyenkor már tényleg nincs más, csak amit az a vigasztalhatatlanul alvó ember ordítozott a vonaton a Reményfutam című munka 145. oldalán - ez lehet az egyetlen szempont, ami szóba jöhet:

az önbecsülés

Egyetlen debreceni játékos sem hitte el vagy gondolhatta azt komolyan, amikor az Oláh Gábor utca zöld gyepére kifutott, hogy a franciákat itt ma az UEFA-kupából az előzmények után kiverhetik, ám attól, ahogy nekik mentek, önkéntelenül eljött az a pillanat, amikor pár pillanat erejéig akár ez is felmerülhetett. Ez pedig nagyon nagy dolog. Menni előre, teljesen reménytelenül, menni úgy, hogy biztosan tudom azt, végeredményben nem győzhetek, menni annak tudatában, hogy ki vagyok már régen esve, menni, csak mert úgy érzem, hogy magam miatt menni kell. Hogy ne kelljen utána lehajtott fejjel sunnyognom a Piac utcai díszburkolaton.

A 3-1-es eredményben ezt a lelki alkatot, a gyepen elvégzett pszichés munkát ünnepelte a meccs után Debrecen. Hogy erőszakot tett itt magán a szokásos észjárás, hozzáállás, gondolkodás, beállítódás nyilvános körülmények között, látványosan. Hogy ki lett iktatva, fel lett most függesztve az olyannyira ismert magyar futballista-mentalitás, hogy ez a tizenegy ember itt egy este erejéig más alapokra helyezkedett. Kivételes módon azt gondolta: attól, hogy odakint súlyosan elcseszte, még nem ért véget ez a sztori: tartozik. Legfőképpen önmagának, de annak a sok szerencsétlennek is, akinek egyébként annyi bosszúságot okoz hétről hétre, folyamatosan. És ebben az egészben tényleg az a kevésbé lényeges, hogy mindettől Dugarryék arcára fagyott a fölényes flegma, az a sokat sejtető, beszédes félmosoly, amellyel kiszálltak a repülőből, s kikocogtak gurigázni, azt kérdezvén, minek kellett ide jönni, túl vagyunk már rajtuk, kik ezek. Ennél sokkal fontosabb, hogy le lett győzve egy mérkőzés idejére az az alkat és habitus, ami miatt teljes joggal lett a megvetés tárgya tokkal és vonóval az egész mai magyar labdarúgás. Ez a számító, torz, alibiző mentalitás, ez az egész hazug, sumák, megtévesztő ügymenet, mely arra van berendezkedve, hogy minden szereplője úgy tegyen, mintha végezné a dolgát, mintha menne, pedig nem. Hogy úgy látszódjon, mintha ez az egész lenne, pedig nincs.

Így bír ünnep lenni egy végül is sima kiesés, így lesz egy előre tudott, várható kudarcnak személyre szóló, pozitív üzenete. Vittem ki az ezt követő vasárnapi bajnokira hivatalból a gyereket, s egész úton nyaggatott, hogy siessünk már, mert ha a többiek előbb odaérnek, lestoppolják Bajzát Peti bácsit, s akkor neki mást kell majd a kezdőkörbe kézenfogva kivezetnie. Kivezeted legközelebb, dörrentem rá a dugóban, de most akarta, a Bordeaux-meccs után, mikor ő volt a legjobb, most akarta mindenféleképp - máskor, mondta, jó lesz neki Vadicska is, vagy bárki más. Mint a hülye, nyomtam a dudát.

Keresztury Tibor

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.