Magyar Narancs: Mióta létezik curling Magyarországon?
Belleli Lajos: Már 1920-ban a városi műjégpályán volt curlingverseny. A 80-as években jött létre a Magyar Curling Szövetség, és voltak már magyar játékosok is. Azóta persze nagyon sokat fejlődött a sportág, főleg technikailag. A népszerűsége leginkább az olimpiának köszönhető, 1988 óta szerepel a téli játékok programjában. A mostani magyar válogatott nagyjából a tavalyi szezon végén állt össze.
MN: Hogyan lehet szabályozni a kő sebességét és irányát?
BL: A kő iránya nagyon jól látszik, amikor elindul. A sebességéért pedig a söprő játékosok felelnek. A kő onnantól kezdve, hogy elengeded, lassul. Ezt a lassulást el lehet nyújtani azzal, hogy felmelegítjük előtte a jég felszínét képező fagyott kis vízcseppeket, így a vizesebb felületen tovább tud csúszni. Ez a söprés. A kő a saját forgómozgása szerint haladna egy irányba, de mivel jobban csúszik alatta a felület, így torzul ez az irány. Amikor elengeded, jellemzően kifelé indul el a pályáról, ha még abban a fázisban söpröd, akkor tovább tud kifelé haladni, később fog elindulni befelé. Amikor már elindul befelé, akkor viszont el lehet nyújtani azt az ívet, amit leír. Ezen finom kis mozgások szabályozása a játék lényege.
Fotó: Galló Rita
MN: Van előre felépített taktika, vagy mindig az adott kőállás határozza meg a következő dobást?
BL: Bizonyos szint után van egy olyan taktikai érettség, amivel szorítod az ellenfelet bizonyos zónákba. Kicsit, mint a sakkban, ahol néha átadsz helyeket, pozíciókat, azért, hogy a másik oldalon hatékonyabban támadhass. Van egy stratégia, ami köré felépíted a játékodat. A csapatokat általában a szerint lehet jellemezni, hogy támadó vagy védekező játékot játszanak. A védekező játék nem túl látványos, ott folyamatosan próbálják kiütni az ellenfél kövét. Ezt játszani és nézni is elég unalmas. Vannak csapatok, akik a technikai képzettségük és a habitusuk folytán sokkal látványosabb, összetettebb taktika szerint játszanak. Ez veszélyesebb, mert még egy gyengébb csapat ellen is könnyebb veszíteni. Mi inkább offenzíven szeretünk játszani. Nekünk is van egy sémánk, ami szerint elkezdjük a mérkőzést. Ez majdnem minden csapatnak hasonló. Az első feladat mindig felmérni a jeget; kifelé vagy befelé fordul-e nagyobbat. Minden egyes mérkőzésen más a jég. Mindig alakulhatnak ki ösvények, amin többet játszanak, vagy van valami hiba a jégen. Ezeket muszáj minél hamarabb felismerni. Ez az, ami egyáltalán nem látszik a tévében, de még a nézőtérről sem. Ezt érezni kell és azonnal, határozottan kell rá reagálni, mert ilyeneken elmehet egy mérkőzés.
MN: Melyik a játék legnehezebben elsajátítható része?
BL: Talán jól elengedni a követ. Az a pillanat, amikor forgatod és elengeded azt a 19 kg-os gránitot, nagyon nehéz, miközben ez egy egyáltalán nem látványos, alig-alig észrevehető mozzanat kívülről.
MN: A jégen való mozgás sem tűnik túl egyszerűnek.
BL: A curlinget speciális cipőben űzik, az egyik talpán egy csúszós felület van, általában teflon műanyagból. Legalább négyszer annyira csúszik, mint egy korcsolya. Sőt, a jég is jobban csúszik, mint a korcsolyapályák jege. A csúszáshoz egy olyan testtartás szükséges, amelyben a testsúly a csúszófelület felett van, tehát nem fékezi magát a játékos. Egyetlen mozdulattal át lehet csúszni a pálya egyik végéből a másikba.
MN: Mennyire vannak itt papírforma-eredmények, mekkora ingadozás van a formában egy-egy csapatnál?
BL: Akár 30 százalékos különbségek lehetnek a teljesítményekben. Öt napig mindennap játszunk, egy mérkőzés 3 óra hidegben. Aki űzött már téli sportot, tudja, hogy teljesen más 3 óra egy meleg teremben vagy egy hidegben. Aki nem annyira felkészült, annak a végére kezd el hanyatlani a teljesítménye. A motiváció és a mentális felkészültség is nagyon meglátszik a verseny vége felé. Vannak csapatok, akiket mindenki le akar győzni és mindenki jobban játszik ellenük. Mi is jobb csapatok ellen tudunk jól játszani.
MN: Milyen tulajdonságok kellenek, hogy valakiből jó játékos legyen?
BL: Elég egy átlagos mentális és fizikális felkészültség. Az kell, mint minden máshoz, amiben az ember kimagasló teljesítményt szeretne elérni: alázat, elhivatottság és türelem a gyakorláshoz, hiszen itt attól lesz jó egy dobás, hogy azt mennyire gyakorolták be. Ha megvan a technikai felkészültség, akkor a mentális állapoton múlik, hogy egy verseny hogyan sikerül. Itt mindig változnak a figurák. Nagyon sokrétű, hogy mit kell csinálni egy meccsen. Nem olyan, mint az úszás, ahol minden versenyen ugyanazt a távot ússza le a versenyző, csak épp más medencében. Itt a tapasztalaton nagyon sok múlik, hisz sokkal hamarabb megtanulod felismerni a jeget, az ellenfelet és a köveket, ha van már versenyrutinod. Emellett azért jó, ha a skipnek jó a taktikai érzéke.
MN: Amikor te kezdted, még nem volt curlingedző Magyarországon.
BL: A csapat tagjai 6-7 éve tudnak versenyszerűen curlingezni. Heti három edzésünk van, amiből kettő csapatedzés és egy egyéni. Van olyan játékos, akinek több egyéni edzése van a pozíciója miatt. A harmadik és negyedik embernek nagyon kicsi a hibázási lehetősége, hisz sokkal nehezebb korrigálni őket, így ott még nagyobb szerepe van a gyakorlásnak. Az állóképességi edzéseket minden játékos egyénileg oldja meg. Ez persze önmagában nem lenne elég, hisz szükség van képzett edzőkre, versenyrendszerre és versenyrutinra is. Ez az elmúlt 4-5 év termése. És most jött össze az a csapat, amely egyénenként is nagyon erős. A külföldi csapatoknál több edző dolgozik a játékosokkal. Nálunk a női és a férfiválogatottnak is egy-egy edzője van, illetve a lányoknak lesz az Európa-bajnokságon egy kinti edzőjük, mert az ő edzőjük a férficsapat játékosa. Ahhoz, hogy profi játékosok ellen profi módon tudj kiállni, már vásárolni kell a szaktudást. Nekünk egy Csehországban élő dán edzőnk van, aki rendes fizetést kap azért, hogy felkészít minket, eljön velünk a versenyekre. Most már a Testnevelési Egyetemen is van edzőképzés, amihez a Curling Világszövetség adja a szakmai hátteret, ők küldik az oktatókat, így lesznek magyar edzők is a sportágban.
MN: Neked honnan jött a szerelem?
BL: 2001-2002 körül kapcsolgattam a tévét, és az Eurosporton curling ment. Elkezdtem nézni, de egyáltalán nem értettem, mi történik a képernyőn. Aztán szépen lassan megértettem és megtetszett, főleg a stratégiai oldala. Ezek után felhívott egy barátom, hogy Ausztriában a Magyar Köztársaság Kupán kipróbálhatom a curlinget. Megnyugtatott, hogy mindenki amatőr lesz, pont annyira jártasak a sportágban, mint mi. Az aktív, nyugodt versenyzés fogott meg benne igazán. Itt nem úgy kell legyőznöd az ellenfeledet, hogy magad alá gyűröd, hanem okosabbnak és ügyesebbnek kell lenni nála, mindenfajta fizikai kontaktus nélkül.
Miszerint csúszókőA curlinget két négyfős csapat játssza. Mindkét csapat nyolc-nyolc követ csúsztathat a 45,5 méter hosszú jégpályán egy kijelölt kör alakú mezőbe, ezt nevezik háznak. Az a csapat nyer, amelynek kövei a legközelebb kerülnek a ház középpontjához. Egy mérkőzés tíz endből áll. Egy endben minden játékos kétszer csúsztathatja el a 19 kg-os gránitkorongot. A négy csapattagnak általában kötött helye van a lökések sorában, ezek elnevezése utal arra, mikor kell következniük (1st, 2nd, 3rd, skip - a befejező csapattag általában a csapatkapitány). A kő útját az épp nem lökő versenyzők egyengetik vicces kis söprűjük segedelmével. Az első és máig egyetlen magyarországi curlingpályát 2005-ben nyitották meg Kamaraerdőn. Tíz év sem kellett a magyar válogatottnak, hogy felküzdje magát a legjobbak közé. |
Az Eb-t december 7. és 15. között rendezik Stockholmban, s az Eurosport közvetíti.
