Olimpiai nyitóünnepség: kereszténygyalázás vagy Dionüszosz ünnep?

  • narancs.hu
  • 2024. július 28.

Sport

Felháborító, provokáció, szánalmas, politikai hergelés, vallásgyalázás, vérlázító – fogalmaztak a megafonosok.

Enyhén szólva is kiverte a biztosítékot az olimpiai nyitóünnepség, azon belül is a köztévés kommentátorokat is megnémító drag queenes rész a kormánypropagandánál. A hétvégén több megafonos propagandista is megbotránkozva posztolt róla. Mint a Telex gyűjtéséből kiderül, az utolsó vacsora kiparodizálásának vélt részről így írtak a kormányközeli véleményvezérek:

  • „Durván gyalázták a kereszténységet is a megnyitón: Az utolsó vacsora drag queen paródiáját mutatták be… a szabadság, egyenlőség testvériség jegyében. Megbotránkoztató!” (Dér Stefi)
  • „Drag queenek, szivárványos propi, a keresztény értékek kifigurázása, meggyalázása. (…) Felháborító, hogy Az utolsó vacsora körberöhögésétől sem riadtak vissza az alkotók.” (Apáti Bence, aki egy másik posztban azt is hozzátette, a vallásgyalázás még Szodoma és Gomorra lakóit is zavarba hozná)
  • „Miért kell ezt? Ez nem művészet, hanem PROVOKÁCIÓ! Szánalmas!” (Ibolya Csenge)
  • „Az Olimpia megnyitóünnepségén viccesnek gondolták kifigurázni Az utolsó vacsorát. De mégis miért? A válasz egyszerű: ez nem művészet, ez politikai hergelés, a kereszténység szemenköpése.” (Trombitás Kristóf)

A Patrióta Európa Mozgalom szintén szentelt egy Facebook-posztot a kérdésnek: „Vérlázító! A Nyugat »értékei« egy képben megfogalmazva a Párizsi Olimpia nyitó »ünnepségéről«. Leonardo Da Vinci örökérvényű Utolsó vacsora című festményének a kifigurázásával – keresztény gyökereink megalázásával, értékrendünk, erkölcsi alapelveink megtagadásával...”

Az utolsó vacsora parodizálásának vélt jelenetet a katolikus egyház és szélsőjobboldali politikusok is kritizálták az elmúlt napokban. A 2024-es párizsi olimpia hivatalos X oldala szerint azonban nem is Da Vinci festményét szerették volna imitálni: a megnyitó estjén posztolt bejegyzésükben azt írják, „a görög Dionüszosz interpretációja tudatosítja bennünk az emberek közötti erőszak abszurditását”. A hivatalos oldal nem írt arról, hogy pontosan melyik festményt akarták utánozni, az X-en terjedő posztok szerint Az istenek ünnepe című festményről lehet szó.

A szervezők végül elnézést kértek a katolikus és más keresztény csoportoktól a tabló miatt, de a bocsánatkérésükben nem említik, hogy valóban Az utolsó vacsora ábrázolása lett volna a cél. Anne Descamps, az olimpia szóvivője azt nyilatkozta, egyértelmű, hogy nem állt szándékukban tiszteletlennek lenni egyetlen vallási csoporttal szemben sem, a nyitóünnepség a közösségekben lévő toleranciát próbálta ünnepelni. „Úgy gondoljuk, hogy ez az ambíció megvalósult. Ha az emberek megbántódtak, nagyon sajnáljuk”, idézi a The Guardian.

Thomas Jolly, a nyitóünnepség művészeti igazgatója szintén azt mondta, hogy nem állt szándékában a megbotránkoztatás. „A sokszínűségről akartunk beszélni. A sokszínűség azt jelenti, hogy együtt vagyunk. Szerettünk volna mindenkit bevonni, ilyen egyszerű” – nyilatkozta szombaton.

A megnyitóról Orbán Viktor is beszélt Tusványoson, a miniszterelnök higgadtságot javasolt. „Ne sértsük meg a franciákat akkor se, ha mi sértve éreztük magunkat attól, amit láttunk.” Már csak azért sem szeretné megsérteni a franciákat, mert még számos ponton lesznek a szövetségeseink, és Macron elnök közelebb áll a nemzeti gondolathoz szerinte, mint azt gondolnánk.

„Minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy megmutassa magát. Hát ezt láttuk.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.