"Te leszel Tom, én meg Jerry" - tisztázza a már jól ismert játék számára szimpatikus szerepleosztását a kissrác, aztán az idősebb fiúval elindulnak a lejtőn, a bójákat kerülgetve, kergetőzve. A helyszín a Testvér-hegy, már sötét van, jár a felvonó, a kivilágított műanyag pálya körül a büszke szülők, a pályán az oktatók figyelik a 4-10 éves porontyokat, ahogy különböző feladatokat végrehajtva, olykor korukhoz képest megdöbbentő ügyességgel sújtanak lefelé.
A síoktatás szereplői
többségükben gyerekek, és nagyon nem mindegy, hogyan közelítenek hozzájuk, hiszen abban mindenki egyetért, hogy a motiváltságon áll vagy bukik minden. "Egy gyereknek nehezen magyaráznám el, hogy ide vagy oda helyezze a súlypontját, ezért meg azért, viszont ha azt mondom, doboljon a kék bója felőli lábán, vagy nyújtsa ki a karját, tenyérrel előre, hogy 'megtoljuk a kamiont' - azt még élvezi is. A felnőttek nagy része szereti az okos magyarázatokat, de őszintén szólva sokuknál szintén a kamionos változat működik jobban" - meséli pár dombbal odébb Tóth Viktória, a Pasaréti Síiskola vezető oktatója.
A síoktatásipar nagyjából 15 éve létezik Magyarországon, az utóbbi két évben pedig első virágkorát éli. Az addigi pár partizániskola helyett mára sokszorosára nőtt a síoktató helyek száma. A többségében szeptembertől áprilisig üzemelő műanyag pályákon síelni és snowboardozni tanulhat az arra vállalkozó felnőtt és gyerek. A műanyag pályás gyakorlás már három hónapos tanfolyam után - ez 12-24 óra síelést jelent - alkalmassá tesz rá, hogy vígan száguldozzunk a kék (azaz a legegyszerűbb) pályákon. A hiedelemmel ellentétben az oktatás nem megfizethetetlen, bár még mindig nagyon drága. Egy egyéni óra 3000 Ft körül van, de csoportban, tanfolyamszerűen jóval olcsóbban ki lehet jönni: 13 óra egy húszasért máris jobban hangzik, 60-70 ezerért pedig szeptembertől áprilisig csúszkálhatunk. De mi ez egy laza családi síelés költségeivel összevetve! Az egyhetes síelés alatt a kezdő szintén 24 órát tölt a havon, azonban az európai színvonalú és árszabású bérletek és (pálya)szállások, valamint a fáradt tanulókat gőzgombóccal és wiener Schnitzellel kecsegtető hütték világában kicsit drágább mulatság a hóeke és az alapmozdulatok fortélyainak elsajátítása. A biztonságról nem is szólva. Egyre szélesebb körben terjed az igény, hogy ne csak a szuperül síelő, fitt nagybácsitól tanuljuk meg a sport alapjait. Ahogy Tóth Viktória fogalmaz: "az elsajátítás kezdeti lépései során felszedett tudás nagyon erősen rögzül, ha jó a minta, ha rossz. Aki csak ellesi valahonnan, akinek a haverja megmutatja, hogyan lehet menőn síelni, az kockáztatja, hogy később nehezen korrigálható hibákat szed fel. Ha viszont profi oktatótól tanulsz, akkor kevesebb fáradsággal eljuthatsz a használható tudásig, ráadásul megbízható alapokkal."
Mert a síoktató jó esetben nem csupán a hegyek ura, aki vitézül forgatja a síbotot. A képzett szakembereknek van egészségügyi, fizikai ismeretük a testről, ami alapján tudják, hogyan érdemes felépíteni egy mozdulatsort, és mitől károsodhat - akár hosszú távon - a szervezet. A Síoktatók Magyarországi Szövetsége egyetemekkel együttműködve ad képesítést egy gyakorlati és elméleti részből álló, egyéves OKJ-s képzés után, amely során nemcsak azt tanítják, hogyan kell helyesen síelni, hanem a diákok anatómiai, hó- és síeléstechnikai, illetve pedagógiai képzésben is részesülnek. A síelésben és annak oktatásában az elmúlt 10 évben paradigmaváltás következett be.
A carving technika bejövetelével és abszolút térhódításával (1998 óta nem is gyártanak mást) a síelés könnyebben elsajátíthatóvá vált. A régi típusú, látszólag párhuzamosan futó oldalakkal rendelkező lécekkel ellentétben a carvingok formája babapiskótához hasonló, így kisebb sugarú a képzeletbeli kör, amelyet a léc oldalának meghosszabbításával kapnánk. A kisebb rádiusz jelentősége és eredményessége abban rejlik, hogy ha oldalt döntjük, azaz éle felé fordítjuk a lécet, a kanyarodás automatikusan elindul, a hagyományos verzióval ellentétben, ahol faroltatásra van szükség a szlalomozáshoz, ami jelentős sebességvesztéshez vezet. Ezzel szemben a carving lécekkel hamarabb és könnyebben tanulunk meg kanyarodni.
Így az ajtó már a legkisebbek előtt is nyitva áll: hároméves kortól várják a gyerekeket, azelőtt az igazi síelés fizikailag ártalmas lehet. Fogarasi Orsolya, a Fogarasi Síiskola vezetője kis gyerekeknek több évre ajánlja az edzést, mivel a növésben lévő tanoncnak egy év elteltével már
egy másik testbe
kell ugyanazt a mozgáskoordinációt átültetni. "Ez a tudás egy év után kikopik. Két-három szezon után és az életkor előrehaladtával rögzül. Pár év után pedig már lehagyják a szüleiket." Tóth Viktória becslése szerint egy felnőtt tíz, egy gyerek tizenöt óra edzés után már készen áll a terepmunkára. Ez heti egy alkalommal számolva 2-3 hónap nekifutást jelent. A Fogarasi Síiskolában az első órán a síléccel ismerkednek: "A kezdő tanuló léccel az egyik lábán rollerezik, két síléccel topog, csoszog, párhuzamos síléccel lecsúszik pár métert, esetleg lépeget lefelé." Pasaréten hasonló a képlet: az első órán "léchez szoktatás", helyes tartás, az első csúszások, fékezés, aztán a liftezés elsajátítása, az első lesiklás, esetleg a kanyarodás technikájának felépítése. A műanyag pálya mindenki szerint nehezebb terep, mint természeti őse, épp ezért az itt szerzett tudás a havon még jobban kamatoztatható.
De ma már nem csupán a családi telelés vagy a sulis sítábor miatt zúzzák lelkesen ősztől tavaszig a műanyag pálya ördögei. Télen viszonylag nehezen hozzáférhető a rendszeres, szabadtéri testmozgás, amit a síedzések biztosítani tudnak. A gyerekek tehát kosár- vagy fociedzés helyett választják a síelést, sőt, újabban a felnőttek is rákaptak. A Fogarasi Síiskolában egy anyuka elmesélte, hogy három gyerekét nézegetve kedvet kapott, és beiratkozott. Fogarasi Orsolya szintén arról számolt be, hogy sok felnőtt jár hozzájuk, többnyire magánedzésre. Sőt, arról is hallottunk, hogy némely, jellemzően hímnemű egyed kifejezetten és kizárólag olyan időpontban kíván megjelenni a pályán, mikor edzőjén kívül teremtett lélek nem látja eséseit és esetlenségét. Ha pedig mindenki túlesett a kiképzésen, és összespórolták a megfelelő mennyiségű pénzt, a család végre beülhet a kocsiba, elsuhanhat valamelyik bonyolult nevű síparadicsomba, hogy visszatérve az anyukák hálásan duruzsolják az oktató fülébe: "a férjem nagyon meg volt elégedve a gyerek fejlődésével".
