A Kitzbühelbe, Martinske Holébe, St. Moritzba, Cortina d'Ampezzóba síelni, snowboardozni tartó magyar polgár ritkán vág a távnak húszéves Victoria tükörradiálokon futó, csapvízzel feltöltött hűtőjű, rapszodikus indulási hajlamot mutató, egy keréken fékező ezerkettes Zsiguli kombival. De mindig akadnak tapasztalatlanok, kis pénzű fantaszták, chopoki félpanziót ajándékba kapók, akik megpróbálják az odajutást - bármivel. Tanácsok mindenkinek.
Autófelkészítés
A magashegyekben működik az infrastruktúra, arrafelé általában biztonsággal lehet közlekedni jó téli gumikkal. De a Vateráról vett, három milliméteres profilmélységű Wynstar M+S nem ilyen. A modern téli gumi nagyjából kilenc milliméteres mélységgel kezd újkorában, s a különleges tapadást biztosító, úgynevezett mikrolamellás kialakítása valahol négy, négy és fél milliméter alá kopva hatástalanná válik. Akad a gumin kívül is ellenőrizendő tétel. A fékek egyenletesen fogjanak, a futómű ne húzzon semerre, mert a csúszós út durván felnagyít minden hibát. Mínuszokat jól bíró fagyálló legyen a hűtőben, ablakmosó folyadék a tartályban. Előbbinek elmulasztása fagyban motorcseréhez vezet, utóbbié nem okoz kárt, de aki próbált már öszszesározott szélvédővel száz kilométereket autózni, tudja, hogy a spriccrendszer karbantartása nem vicc. Cseréljük ki a nyári napon megrepedezett, csíkosan takarító ablaktörlő gumit is.
Ha a magyarországi mínusz háromban köhögve, bizonytalanul indul a motor, akkor két nappal később, Passo Pordoi valamelyik parkolójában, a hajnali húszfokos hidegben egyáltalán nem fog. Indulási gyanúval vigyük az autót szerelőhöz. Tipp az éjszakai parkoláshoz: lehetőleg ne húzzuk be a kéziféket, mert reggelre befagyhat, és a világ összes Zippója nem olvasztja ki nekünk. Muszáj ellenőrizni a folyadékszinteket is, ami a motorházfedél felnyitása után bárkinek kivitelezhető, akinek legalább egy keze és ugyanennyi szeme van. Fékfolyadék, olaj, hűtővíz, szervofolyadék, benne van a kezelési könyvben, mit, hol kell nézni.
Fontos mindig fél fölött tartani a tankot. Ez alatt az üzemanyag-ellátó rendszer befagyhat (mert kevés víz mindig akad a tartályban). Emelkedőn, kettesben húzatva, megrakottan a normális érték másfél-kétszeresét is fogyasztja az autó, ezzel is számoljunk. És ha belecsúszunk az árokba, s csak a motor járatása ment meg a fagyhaláltól, nem szívderítő, ha kifogy a benzin.
Vezetéstechnika
Havon mindent csak finoman. Jól mutatnak a ralitudósításokban a denevérreflexű, a kormányt robotszerű precizitással rángató, három pedálon négy lábbal szteppelő pilóták, de esélyünk sincs leutánozni őket. A hó, a jég - ellenség. Elinduláskor érzéssel engedjük fel a kuplungpedált, csak leheljük a gázt, úgy van a legtöbb esélyünk az autó megmozdítására. Ha elakadunk, a kerékpörgetés sosem segít, a füstölő gumi nem olvasztja át magát a jégen. Hintáztassunk inkább: rövid, finom lökés előre egyesben, gyors váltás hátramenetbe, rövid, finom lökés, majd megint egyes - mindezt legalább tucatszor. Salsatáncosok előnyben.
Amennyire reménytelen az elindulás, ugyanolyan esetleges ilyenkor a kanyarodás, fékezés is. A kormányt finoman, lassan tekerjük, soha ne darabosan, a középső pedált is érzőn cirógassuk, különösen, ha nincs a kocsiban blokkolásgátló. Egyébként az ABS nem állít meg hamarabb, csak arra jó, hogy padlóig taposott fékkel is tudjunk kormányozni. Tudjuk meg, hogy vajon az első, avagy a hátsó két kerekét hajtja-e autónk. Netán mindet? A megcsúszó elsőkerék-hajtásos autó szinte biztosan az orrával kifelé, egyenesen akarja folytatni útját kanyarban. Ilyenkor a kormányt finoman irányban (nem vadul betekerve!) vegyük el a gázt, össze fogja szedni magát. Ha hátsókerék-hajtású autó indul ki orral a fordulóból, a gázelvétel nem segít, inkább nagyon óvatosan cirógassuk a féket. De a hátsókerék-hajtásosnak kitörhet a hátulja is, ilyenkor nyomjuk ki a kuplungot - lám, máris visszatalált az ívre. Az összkerékhajtásos autó sokkal biztosabban visz, józan tempóban nemigen csúszunk meg vele. Ne ringasson azonban senkit hamis biztonságba az összkerékhajtás, mert az is csak négy kerékkel fékez, akárcsak az említett Zsiguli. Száguldozni tehát butaság. Még egy tanács: csúszós úton a tempomat (sebességtartó elektronika) sokszor megőrül, hagyjuk kikapcsolva.
Az autó mindig ott köt ki, ahová a vezetője néz. Woody Allen pocsék télireszort-sofőr lenne, hiszen az Annie Hallban így morfondírozik a szembejövő autók reflektorát bámulva - "Nincs néha olyan érzése, hogy be kéne hajtani a két fényszóró közé?" Érdemesebb messze előrefelé a saját sávunkat nézni, még ha a kocsi ficánkol, fa felé tart is, mert az ember öntudatlanul arra tekeri a kormányt, amerre bámul. Próbálják ki egyszer valami kátyúval.
Mit pakoljunk?
Indulás előtt a leglazábbak is bedobnak egy pakk Red Bullt a csomagtartóba, mert az ördög az autobahnon sem alszik, csak mi. Érdemes ennél színesebbre venni a készletet. Alapvető téli cuccok legyenek nálunk: zárolajzó (mert a távirányító mindig a legrosszabbkor dobja be a törülközőt), zseblámpa, jégvakaró, láthatósági mellény (ez kötelező is). Ennyit a napi rutinról.
A legújabb autókkal is előfordul, hogy elromlanak, márpedig egy harmadrangú, néptelen osztrák úton, Holle anyói havazásban hajunkra kenhetjük a garanciát, az assistance szolgálatot. Hasznosabb ilyenkor a színes kendő az antennán, elemes rádió, bicska, meggyújtható jelzőfény, fogó, csavarhúzó, szigetelőszalag, tartalék biztosíték, Duct Tape (speciális ragasztószalag - a szerk.), kis zsák homok, ásó. És persze egy jól feltöltött mobiltelefon, amiből, ha egyedül megyünk, érdemes tartalékot is vinni.
Készüljünk többórás rostokolásra, nem árt, ha van némi ivóvíz, rágcsálnivaló a kocsiban. Aki gyógyszert szed, ne hagyja otthon a napi adagot - a szívinfarktus felemelő ugyan az ötztali Alpokban, de ettől még kellemetlen. A vastag, durva takaró kötelező kellék - melegen tart, ha nem indítható a motor; a kocsi kereke alá lehet tenni, ha elkapar a jégen; van mire feküdni, ha be kell mászni alá. Könnyítsük meg a segítségünkre siető dolgát azzal, hogy bekészítünk jó vastag bikakábelt, masszív vonókötelet. Elvégre egyáltalán nem biztos, hogy a helyi erőnél lesz ilyen.
Ha hóviharban akadunk el, maradjunk az autóban. Így könnyebben megtalálnak bennünket, melegebb van odabent, s míg az autó belsejében nehéz eltévedni, a behavazott tájban annál könnyebb, gondoljanak Jack London Nagy kalandom északon című regényére. Éjszaka hagyjunk bekapcsolva egy belső lámpát, így észrevehetők leszünk. Nem kell aggódni, a jó akkut nem meríti le az 5-10 wattos izzó. Amennyiben járatjuk a motort, lépjünk néha a gázra, ilyenkor megfordul a rendszerben a hűtővíz, ismét meleget fújnak a rostélyok. Nota bene: alapjáraton a dízelmotor óránként 0,2-1,5, a benzinmotor 0,4-3 litert fogyaszt. Ellenőrizzük, hogy a kipufogót nem dugaszolta-e el hó, jég, földtorlasz. Ha igen, jobb esetben csak a motor áll le, rosszabb esetben meghalunk szén-monoxid-mérgezésben.
Az egy utolsó, fontos tétel: a hátországban legyen valaki, aki tudja, hova indultunk, mikorra kellene odaérnünk. Csak hogy feltűnjön, ha hiányzunk.
A lánc, ami szabaddá tesz
A téli túrák legdurvább kínzóeszköze a hólánc, és nem ússzuk meg, hogy magunkkal vigyük, mert egyes hágókra fel sem engednek nélküle. Csak akkor tehető fel és csak akkor nem szakad el használatban, ha passzol a kerék méretéhez. Meg kell nézni, pontosan mekkora a gumi (szám jelzi az oldalán, ami így néz ki: 195/55 R15), majd ahhoz venni megfelelőt.
Iszonyatos szívás feltenni a hóláncot. Le kell térdelni a kocsi mellé a latyakos földre, majd a koszos kereket vágytól izzó szeretőként átölelnünk, hiszen a lánc felhelyezése, összeakasztása nem sokban különbözik attól, amit az ember az első szobára menős randin művel a melltartó kikapcsolásakor, csak fordítva. Legalább az autó vállát nem kell közben forrón csókolgatnunk. Léteznek ugyan könnyen felszerelhetőnek hirdetett láncok, keretek, de ezek borzasztó drágák, illetve egyáltalán nem működnek. Előbbi kategóriába tartozik az a szerkezet, melyhez állandóra fel kell szerelnünk egy tárcsát a felni közepére, s a láncot a helyszínen ebbe akasztgatjuk be. Az olcsóbb, ráfordítós, rugós keretek, kampók viszont nem kapaszkodnak meg jól a csúszóson, elfordulnak a gumi körül. Vegyük a hagyományost.
Ha igazán mostoha az útviszony, az aznapi síelésünk, az esti szauna, rosszabb esetben a snapszkóstolónk múlhat azon, hogy volt-e lánc az autón. Fontos: hóláncot már nem lehet feltenni, ha elakadt az autó. Akkor szereljük fel, amikor a havas, takarítatlan szakasz elkezdődik. És hogy tönkre ne tegyük a láncot, az utat, a kocsi karosszériáját (mert az aszfalton kínzott lánc elszakad, s szaggatja a lemezeket), szigorúan le kell szerelnünk, amikor ismét pucolt útszakaszra érünk. Undorító meló, de egymilliószor jobb, mint éjjel tízkor a Messiást várni a szakadékban. Erre gondoljunk, mielőtt káromkodni kezdenénk.
