Spanyolország lassan induló, de a végére nagyon izgalmassá vált meccsen 2-1-re verte Angliát a foci-Eb döntőjében, ezzel
a futballtörténelem során negyedszer lett a kontinens legjobbja.
Stílusosabban nem is záródhatott volna a 2024-es németország labdarúgói Európa-bajnokság: a vasárnap este Berlinben rendezett döntőben a torna nagy részében (konkrétan egy félidőt leszámítva) nehezen nézhető focit produkáló Anglia játszott az sportesztétikailag legjobb élményt nyújtó Spanyolországgal. Anglia az 1966-os – finoman szólva is vitatott góllal – megnyert világbajnokság óta nem szerzett trófeát, Spanyolországnak pedig azt kellett megmutatnia, sikerül-e túlnőnie a generációk futballélményeit meghatározó tiki-taka korszakon, ami egy világbajnoki és két Európa-bajnoki győzelmet hozott a 2010-es évek fordulója idején az országnak.
A meccs üdítően kezdődött, hiszen a szokás szerint borzasztó zenéstáncos meccs előtti ceremóniához képest a falon száradó festéket is szórakoztatóbb lett volna nézni, de ezt leszámítva is jól járatták a labdát a kissé passzívan kezdő angolok ellen a piros mezesek. Túl nagy kockázatot egyik válogatott sem vállalt az első 15 percben; addig a spanyoloknak volt két nem túl veszélyes helyzete, aztán Anglia is észrevetette magát Kylie Walker szögletre mentett beadásával.
Talán ígéretes is lehetett volna tehát a felvezetés, de mint kiderült, a tapogatózás csak valami egész mást vezetett fel: igazi gólveszélyt az első fél óra sem hozott, talán az angol Mainoo juthatott volna nagyon közel a találathoz, ha sikerül átvennie egy labdát a spanyol tizenhatoson belül, de azt végül kirúgta a teljes Eb-mezőny legszebb frizurájával rendelkező Cucurella. További izgalmakat főleg a szabálytalanságok hoztak. Kane és Olmo is kapott egy-egy kevéssé jól sikerült megmozdulásért sárga lapot.
A szünetre nagyjából hivatalossá vált, hogy tipikus döntőmeccsről beszélünk, ahol egyszerűen túl nagy volt a tét annál, hogy 0-0-nál bárki valami nagyon váratlant merjen húzni: a labda szinte csak a spanyoloknál volt, de sokat elmond a játékról, hogy ők is inkább hátra passzoltak olyan helyzetekben, amiket az előző meccseken még simán elvittek a kapuig. Ehhez persze kellett a szokás szerint nagyon pontosan és fegyelmezetten védekező angol csapat is, akik a 46. percben Phil Foden révén lőttek először kapura, Unai Simónnak ekkor sem volt szüksége túl nagy bravúrra.
Egész máshogy kezdődött a második félidő: a 47. percben a torna egyik nagy felfedezettjének mondható Williams a másik nagy felfedezett, a szombat óta már 17 éves Lamine Yamal passzából szerezte a spanyolok vezető gólját.
Anglia minden kieséses meccsén hátrányba került ezen az Eb-n, de mintha nem szoktak volna hozzá ehhez, hiszen Olmo két perccel később óriási helyzetbe került megintcsak a bal oldalról, és ha pontosabban céloz, akár el is dönthette volna a meccset.
Mivel Anglia vesztésre állt a döntőben, akár arra is számíthatott az egyszeri néző, hogy felpörgetik a meccset, de ezt megakadályozta a maga módján szintén biztonsági fociba menekülő spanyol csapat. Viszont a labdatartásra épülő focijukból így is kihoztak két nagy helyzetet: előbb a szokás szerint nagyszerűen játszó Yamal ugratta ki Moratát, aki már a kapuson is átpörgette a labdát, de mentettek a védők, majd Williams kísérletezett távolról.
Anglia a 60. perc körül talált magára: nemcsak náluk volt a labda, de Jude Bellingham végre igazi helyzetet is fel tudott mutatni, amikor ballal két méterrel lőtt a kapu mellé egy remek csel után. Már-már angol fölény alakult volna ki, amikor egy kontrából Yamal egy cselsorozat után kényszerítette nagy védésre Pickfordot.
Az, hogy a spanyolok minden helyzetüket elszórakozták, a várt eredményt hozta: a csereként mindössze pár perccel korábban beállt Cole Palmer egy középről hátra tett labdából passzolt a bal alsó sarokba a 73. percben. Palmer rövid időn belül másodszorra tett csodát, hiszen a hollandok elleni elődöntőn ő adta – szintén csereként – a győztes gól előtti passzt, illetve Anglia így már a negyedik kieséses meccsén is hátrányból tudott egyenlíteni.
A spanyolok a bekapott gól után kicsit összezavarodtak, de a 81. percben már megint a kapu elé nyomták az angolokat. Egy szép kombináció után Yamal lőhetett ballal, de Pickford bravúrral védett. A rendes játékidő vége előtt tíz perccel igazából csak az egyik csapat akart győzelmet szerezni, ami a 87. percben meg is hozta a boldogságot a spanyoloknak: Cucurella balról élesen adott passzára Oyarzabal érkezett, és teljesen megérdemelten szerezte meg másodszor is a vezetést Spanyolországnak.
Follow The main Account: @SIRDLV
— € (@DrabLanky) July 14, 2024
Follow The main Account: @SIRDLV pic.twitter.com/vY7IG5oAEQ
Ám Anglia nem adta fel. A 89. percben egy szöglet után háromszor is csak nagyon kicsin múlt az egyenlítés, a helyzetsorozat végén Olmo a gólvonalról mentett fejjel, előtte Unai Simónnak volt szüksége bravúrra. A bíró négy percet hosszabbított, és annak ellenére sem engedte tovább a meccset, hogy a ráadásból legalább egy percet állt a játék.
Ennek ellenére panaszra nincs ok, mert összességében Spanyolország teljesen megérdemelten nyerte az Európa-bajnokságot, és a döntőben is jobban játszott.
