Ha Norvégiában azt mondja egy kisfiú, "olimpiai bajnok akarok lenni", általában a téli olimpiára gondol, lévén a skandináv ország sportolói több mint kétszer annyi érmet szereztek a téli, mint a nyári játékokon: 303-at a 144-el szemben. Úszásban eddig mindössze kettő sikerült - egy ezüst és egy bronz -, mindkettő Pekingben.
Alexander Dale Oen tehát sporttörténelmet írt, amikor 2008-ban ezüstérmes lett 100 mellen; ráadásul tavaly megszerezte első világbajnoki címét is. Feltűnése előtt az úszás mint versenysport gyakorlatilag nem létezett Norvégiában.
Gyurta Dániel riválisaként jól ismertük, az utóbbi években szinte bérelt helye volt valamelyik mellúszószám dobogóján. De tavaly már drukkoltunk is neki: amikor három nappal a 77 áldozatot követelő, az egész világot megrázó norvégiai mészárlás után belépett a sanghaji medencetérbe, és a melegítőjén lévő norvég zászlót mutatta a kamerának, majd rajtkőre állt, látszott rajta, hogy olyan pluszerő hajtja, amivel azon a napon senki nem tudja felvenni a versenyt. Uralta a teljes távot, és a célba érkezés után is minden mozdulatában benne volt, hogy ez most egyáltalán nem róla szólt. "Ma sokkal inkább a szívemből úsztam, mint technikából" - mondta a verseny végén, három nappal Anders Behring Breivik ámokfutása után.
A férfiak mellúszómezőnye tele van klasszisokkal, minél rövidebb a táv, annál nagyobb lutri, ki csap elsőként a célba. Ennek ellenére mondhatjuk: Londonban, 100 méteren Dale Oen lett volna a favorit. Még úgy is, hogy felkészülését vállsérülés nehezítette. Jó formában érezte magát, és néhány nappal a halála előtt is optimistán nyilatkozott.
A norvég úszóválogatott négy hetet töltött a flagstaffi magaslati edzőtáborban. Mivel csak két nap volt hátra, hétfőn már könnyített edzéssel készültek a hazaútra. Napközben golfozással ellensúlyozták a vizes edzések monotonitását. Semmilyen jel nem utalt a tragédia közelségére. Dale Oen tizedszer volt itt, szinte hazajárt az arizonai kisvárosba - élsportolóknak a felkészülés szerves része a magaslati edzés. Az 1500-3000 méteren végzett edzésmunka növeli a hemoglobinszintet, a vérmennyiséget, a vörösvérsejtek számát, a vitálkapacitást, javítja a tüdő és izomzat vérellátottságát. A teljesítőképesség normál légnyomáson átmenetileg javul, mert az erőkifejtés feltételei kedvezőbbek.
Az idei felkészülési ciklusban Dale Oen a magyar úszóválogatott által is rendszeresen látogatott Sierra Nevadában is töltött néhány hetet, ritkább levegőjű magasságban, így elég nyilvánvaló, hogy a körülmények nem játszottak szerepet a halálában. A boncolás és a halál pontos okának feltárása még mindig tart, várhatóan nyolc hét múlva kaphatunk valaminő választ az ilyen esetekben oly sokszor elhangzó "miért?" kérdésre.
Arra a nagyon fájdalmas "miértre", amit négy éve, 24 nappal a pekingi olimpia előtt egész Magyarország ismételgetett, amikor Kolonics Györgyöt veszítettük el.
Az edzések intenzitása a nagy versenyek közeledtével nő. Az erőnléti, állóképességet javító alapozó munka befejeződik, és megkezdődnek a magas pulzusszámon zajló, gyorsító edzések. Van-e összefüggés a felkészülés utolsó szakasza és a hirtelen szívhalál között? Állhat-e a túledzettség vagy az élsportolók életét befolyásoló más tényező a halálesetek mögött?
A szív- és érrendszeri megbetegedések a világon az első számú haláloknak számítanak, évente több mint hétmillióan halnak meg ilyen típusú betegségekben, Magyarországon naponta hetvenen. Mégis érthetetlen, elfogadhatatlan, megmagyarázhatatlan, amikor egy látszólag egészséges, energiával teli sportoló összeesik és meghal.
Bármi derül ki két hónap múlva, a vizsgálatok befejeztével, egészen biztos, hogy az olimpia legszomorúbb eredményhirdetése a 100 méteres férfimellúszásé lesz.
