Úgyis a németek – A foci-vb nyomorúságai

Sport

Gary Lineker mondása ismételten értelmet nyert, noha a németek 24 éve nem értek a csúcsra. Igazából nem is ez az alapigazság most a lényeg, hanem az, hogy ha gyenge a torna, akkor a végén Németország ünnepelhet.

Sokan az 1990-es vb-t tartják minden idők leggyengébb világbajnokságának – kevés volt a gól, a szerencsétlen párosítások miatt korán kihullottak focinagyhatalmak, a finálét pedig egy kamu tizenegyes döntötte el. Most is nagyjából hasonló volt a képlet, bár itt legalább a csoportfázisban láthattunk érdekes, gólgazdag meccseket, hogy aztán a nyolcaddöntőktől kezdve egyre jobban leüljön a színvonal. Rengeteg meccs ért véget 0-0-val, aminek az is lehet az egyik oka, hogy több edző bevezette a három belső védőt szerepeltető szisztémát, és hiába rohangáltak világklasszis csatárok a pályán, az ilyen betonfalakat ők sem tudták feltörni. A várva várt torna így aztán a támadófutball szerelmeseinek csalódást okozott, és sokan még az ehhez képest szinte csatárbarát catenacciót is visszasírták. Sokan nem nagyon bánják, hogy véget ért a világbajnokság, és noha majd mindenki epedve várja a következő Eb-t, illetve vb-t, azért nem árt, ha a nemzetközi futballszövetség egy-két fontos dolgon elgondolkozik.

Dilma Rousseff brazil elnök és Joseph Blatter

Dilma Rousseff brazil elnök és Joseph Blatter

Fotó: MTI/EPA

Szerda–szombat

Az, hogy a FIFA négy hónapra minden sporttevékenységtől, de még a klubedzésektől is eltiltotta Luis Suárezt, jól jelzi, hogy a szervezet még mindig az UEFA fölött áll, azt viszont mindenki tudja, hogy a klubfutball már jó ideje felülemelkedett a válogatottakon. Óriási pénzek áramlanak a klubokhoz, elsősorban természetesen Nyugat-Európában, de az egyre gazdagabb oroszországi egyesületek térnyerése is szembetűnő – egyéb, gyanús okok mellett ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a következő vb-t majd az oroszok rendezhetik. A világ élvonalában egy klubszezon manapság emberfeletti módon zsigerel ki egy játékost, és persze mondhatjuk, hogy ennyi pénzért köpjék is ki a belüket, de akkor nem kell csodálkozni, hogy a sztárok a világbajnokságon nem találják önmagukat. Ehhez nyilván az is hozzátartozik, hogy egy válogatott keret sokkal kevesebbet tud együtt készülni, de ez megint csak azért van, mert a klubkötelezettségek miatt a játékosok ritkán tudnak rendelkezésre állni. Manapság egy szezonban a bajnokság mellett ott vannak az otthoni kupaküzdelmek (több ország két ilyen sorozattal is rendelkezik), valamint a Bajnokok Ligája, illetve az Európa-liga. Ezen tények ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy több sztár el sem jutott a vb-re, a legnagyobbak meg nem igazán voltak csúcsformában: a vb-re minden bizonnyal sérülten kiutazó Cristiano Ronaldo halovány teljesítménye is ezzel magyarázható. Jelenleg minden jel arra mutat, hogy a korábbi tendenciák folytatódnak, és sok függ attól, hogy mennyire keménykezű ember veszi majd át a már régóta nemkívánatosnak számító Sepp Blatter helyét.

Tetszhalottak

Mert jól esik

Mert jól esik

Fotó: MTI/EPA

Ez a vb nemcsak azért lehetett rossz reklám a focinak, mert kevés volt a gól, és az atomvédekezés megölte a játékot, hanem mert a labdarúgók továbbra is mindent elkövetnek azért, hogy a bírót megtévesszék. Nincs még olyan sportág, ahol a játékosok ennyire szimulálnának. A klasszikus jelenetsor, amikor valaki ordítva a földre zuhan (például Arjen Robben, aki vízszintes helyzetben már-már több időt tölt el a pályán, mint függőlegesen), bejön az orvosi stáb, ápolják három percig, leviszik, majd a tetszhalott azonnal felpattan a hordágyról, és habzó szájjal ordít az oldalvonal mellől, hogy engedje már vissza a játékvezető. Ennek a kiküszöbölésére vetődött fel egy olyan javaslat a közelmúltban, miszerint azok a játékosok, akiknek az ápolása miatt megáll a játék, a „sérülést” követően öt percig nem jöhetnének vissza a pályára. Nagy valószínűséggel megritkulnának az álsérülések, de a FIFA-t ismerve egy ilyen szabály bevezetésére nagyon kicsi az esély.

Fújd meg a sípot

A fenti példa jól jelzi, hogy a focisták nem könnyítik meg a játékvezetők dolgát, de az utóbbiak enélkül is gyalázatos teljesítményt nyújtottak az idei vb-n. Egyrészt nem lenne szabad komolytalan színvonalú bajnokságokból bírókat toborozni ilyen eseményre, másrészt be kéne látni, hogy a játék tempója lehagyta a játékvezetőket. Statisztikák bizonyították, hogy a sporik évtizedek óta nem adtak ilyen kevés sárga, illetve piros lapot, és ezzel több válogatottat is igencsak hátrányosan érintettek. Az utolsó találkozókra is maradt az idegborzoló ítéletekből, például a bronzmeccsen, ahol az algériai bíró 11-est ítélt Robben műesésénél, mely a 16-oson kívül történt – ráadásul, ha következetes akart volna lenni, kiállíthatta volna az utolsó emberként szabálytalankodó Thiago Silvát. A második holland gól lesről indult, és még ezen kívül is voltak döbbenetes ítéletei. Az olasz Rizzoli aztán a döntőt már viszonylag tűrhetően vezette, egy esetet leszámítva, amikor is Manuel Neuer a legszebb schumacheri hagyományokat idézve tarolta le Gonzalo Higuaint. A bíró a német kapus javára ítélt szabadrúgást…

Ezek az óriási bakik mind-mind videobíróért kiáltanak, és a hírek szerint az egyre nagyobb nyomás alá kerülő Blatter is kezdi beadni a derekát. Ha mindez belátható időn belül megtörténik, akkor talán egy kicsit kiszorulnak a szimulálók, kevesebb lesz a vitatható ítélet, és ha netán ismételten beköszönt egy offenzívabb játékrendszer, akkor még egész jó kis vb-t láthatunk majd 2018-ban. Nyilván szigorúan csak kívülállóként: a korosztályos válogatottak üzbégek és gibraltáriak elleni szerencsétlenkedései, a klubcsapataink máltai egyesületek elleni vergődése nélkül is lehet tudni, hogy az oroszországi tornát is sajnos nélkülünk rendezik majd.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.