HEGYMENET melléklet - Természetjárás és ideológia

„Védte őket a lángszavú párt”

  • - legát -
  • 2015. november 15.

Sport

A hatvanas évek elején a túravezetőknek nemcsak az erdők-hegyek szépségére kellett gondolniuk, hanem az ifjúság nevelésére is.

A kiránduló kommunisták legendája 1956 után szökkent szárba, amikor a rendszert új hősökkel próbálták népszerűsíteni. Ekkortól a munkaversenyek nagymenői helyett valódi mártírok, fiatalon elhunyt kommunisták váltak hivatalos példaképpé. Különösen az újonnan megalakult ifjúsági szervezet, a Kommunista Ifjúsági Szövetség propagandájában, illetve a még fiatalabbak, a gyerekek körében.

„Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet, / Kúszik az erdei út. / Átszeli bújva, újra meg újra / Körben a völgykoszorút, / Ott a mélyben a völgykoszorút. // KIMSZ-esek vágtak hajdan e tájnak, / Élükön Ságvári járt. / Hősies tettre, harcra nevelte / Őket a lángszavú párt, / Védte őket a lángszavú párt.” Az 1959-ben megjelent 111 dal úttörőknek című daloskönyvben jelent meg először Szabó Ferenc–Kapuvári Béla Csillebérc című műve. A drámai hangvételű úttörővasutas-nóta a kiránduló illegális kommunisták emlékét zengi, és arra figyelmeztet, hogy a természetjárás sem csak felhőtlen móka és kacagás. De nem csak a mártírok emléke miatt! A hivatalos és nem hivatalos csatornákon a hatvanas évek elejéig az járta, hogy az ellenforradalmárok az erdőkben, hegyekben bujkálnak és rosszban sántikálnak. Ha megnézzük az 1957–1962 közötti rendőrségi híradásokat, szinte bizonyos, hogy ha egy bűnözőt valahol a természetben fogtak el, akkor előkerült az ellenforradalmi szervezkedés (vagy legalább a disszidálás) vádja is. Persze senki nem várta el az ifjúkommunistáktól, pláne az úttörőktől, hogy túráik során ellenforradalmárokat leplezzenek le. A hősi elődökre viszont kötelező volt emlékezni. Az iskolákban, a munkahelyeken, a sportversenyeken s a kirándulások alkalmával is.

 

Nevelni, nevelni, nevelni

„Az ellenforradalom után a KISZ vezetői felismerték a természetjárás közösségformáló jelentőségét, és igen határozott propagandát indítottak a természetjárás népszerűsítése érdekében. Rövid idő alatt az ifjúság széles tömegei csatlakoztak a mozgalomhoz” – írta 1962-ben a Turista című lap, a „közösségformálás” pedig azt jelentette, hogy még a természetjárásban is az lett a legfontosabb, hogy szervezett formában és felügyelet alatt történjen. Ám nem akarták ugyanazt a hibát sem elkövetni, amit a KISZ elődszervezete, a Dolgozók Ifjúsági Szövetsége, amely „a rétegpolitikát elhanyagolta, a mozgalmi munkája elszürkült, az ifjúság számára idegen lett”, és ezért egy sor olyan dolgot kezdeményeztek, amelyeknél az ideológiai nevelés helyébe a „fiatalok természetes versengési vágya” lépett. Az építőtáboroktól kezdve a történelmi vetélkedőkön át a mindenféle sportversenyekig, sőt a világ legbékésebb foglalatosságának tűnő természetjárás esetében is az volt lényeg, hogy „a fiatalságban élő küzdőszellem levezetésére kitűnő lehetőségeket nyújtsanak” – hogy egy túravezető-pedagógus 1963-as olvasói levelét idézzük. Ezzel nem is lett volna baj, ám amikor ugyanitt azt olvashatjuk, hogy „nevelési szempontból a gyerekek megfigyelése értékes adatokat nyújthat a pedagógusnak, s hozzájárulhat az ifjúsági természetjárás célja, a szocialista ember formálásához”, eléggé világosan látszik, hogy mire ment ki a játék.

A természetjárás iránti kezdeti érdektelenséget pár év alatt azzal sikerült leküzdeni, hogy az államkassza – akárcsak a tömegsport esetében – hatalmas pénzekkel kezdte támogatni a kirándulómozgalmat. Akik szervezett formában járták az erdőt, azoknak szó szerint fillérekbe került az utazás, a táborozás, az étkezés, ami még úgy is igen vonzó lehetett, ha olykor végig kellett hallgatni valamiféle agitprop műsort. Merthogy eleinte arra gondoltak a KISZ főnökei egyet fizet, kettőt kap alapon, hogy a kirándulásokkal egyúttal ideológiai útmutatást is adhatnak. 1963-ban Knausz Mihály, a természetjárók Győr-Sopron megyei főtitkára már úgy nyilatkozott, hogy „az üzemi fiatalság és a felnövő paraszti generáció előtt már nem annyira idegen a természetjárás”, ami szerinte elsősorban „az üzemi agitációnak, a kedvcsináló film- és diafilmvetítéseknek köszönhető”, miközben csak mellékesen jegyzi meg, hogy a kirándulásaikra különvonatokkal szállították a résztvevőket – valószínűleg jelképes összegért.

Knausz azzal jött, hogy „szórakoztatva készítjük fel a kirándulókat, túrázókat az előttük álló út szépségeinek, tanulságainak, történé­seinek befogadására”, ám hogy ez pontosan mit jelentett, arról nem esik szó. Nyilván ugyanazt érthette alatta, amit Pest megyei kollégája részletezett ugyanekkor a Turista hasábjain. Kahotek Mihályné ugyanis örömmel számolt be arról, hogy az „Ismerd meg megyédet mozgalom” egy ún. kultúrtörténeti túrasorozattal gazdagszik, azokra a helyekre, „amelyek az illegális évek alatt találkozóhelyeik voltak a Párt tagjainak, ahol nem egy elvtárs nevelődött és nevelt az illegalitás éveiben”. Kahotekné elmondta azt is, hogy „ezeken a helyeken műsorral egybekötött ünnepség is lesz, melyen a hely munkásmozgalmi, történelmi szerepét ismertetjük”.

Nem tudjuk, hogy ez a program (meg a többi sok) mekkora sikert aratott, volt-e egyáltalán, akit komolyan érdekelt, de abban egészen biztosak lehetünk, hogy legkevésbé ennek köszönhetően sikerült a Kádár-korszakban valódi tömegmozgalommá szélesíteni az erdei turizmust. Bár igaz, hogy a következő 25 évben is mindig volt valami vörös köd a természetjárás körül, „Lenin-túra”, „Felszabadulási pontgyűjtés” és hasonlók, de az már az 1960-as évek végére világossá vált, hogy akik kitalálták, azok se gondolták olyan véresen komolyan, hogy az erdei túrák a „szocialista ember formálásához” járulnának hozzá.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.