Júniusban New York város egészségügyi hatósága hivatalos közleményben biztatott mindenkit a közös maszturbálásra, a szexchatre és a glory hole-ok kipróbálására. A kiadvánnyal a pandémia alatti szex kockázataira igyekeztek felhívni a figyelmet, miközben néhány hasznos tippel is ellátták a lakosságot: óva intettek például a zsúfolt szexpartiktól és édes hármasoktól, és persze a védőoltás fontosságát is hangsúlyozták. A legtöbb fantáziát azonban egyértelműen az oltással nem rendelkezőknek írt szekcióba fektették, itt javasolták például a „szexi Zoom-partikat”, a közös önkielégítést, illetve hogy „legyünk kreatívak”, és próbáljunk ki olyan extrémebb szexuális helyzeteket is, mint a fallal elválasztott együttlét, közismertebb nevén glory hole, ahol a felek között álló falfelületen csupán egy nyílás található, az izgalmat pedig épp az okozza, hogy a partnerek nem látják egymást.
A holland kormány tavaly májusban szintén beszállt a szexuális tanácsadásba, és külön irányelvben bátorította a szingli lakosságot fix szexpartner (ahogy fogalmaztak, sex buddy) rendszeresítésére, elismerve, hogy az egyedülállóknak is szükségük van az intimitásra. Ezzel szemben az Egyesült Királyságban a „szextilalomként” (sex ban) elhíresült intézkedés miatt háborodtak fel az emberek. Tavaly Boris Johnson kormánya a járvány legsúlyosabb heteiben megtiltotta, hogy nem egy háztartásban élő személyek beltérben találkozzanak, ezzel pedig sokak szerint ellehetetlenítette a különélő partnerek közti szexet.
Bár egyelőre nem egyértelmű, hogy a vírus képes-e a spermán vagy a hüvelyváladékon keresztül terjedni, a SARS-CoV-2-t kimutatták már fertőzött férfiak ondójából. Az biztos, hogy a nyálcseppekkel átadható a vírus, ráadásul a szexuális együttlét során létrejövő szoros fizikai kontaktus, illetve a szaporább, erőteljesebb légzéssel levegőbe kerülő vírusrészecskék nagy mennyisége is fokozza a fertőzés kockázatát. Mindezek alapján logikusnak tűnik, hogy a félelem a fizikai kontaktuson alapuló szexuális együttlétek csökkenéséhez vezet, ugyanakkor a pandémia alatt formálódó társadalmi és szociálpszichológiai jelenségek ennél sokkal komplexebb módon változtatják meg szexuális szokásainkat.
Már a pestisjárványok idejéből is származnak feljegyzések, amelyek beszámolnak a szexuális szokások változásáról: a járványok történetét kutató Kosztasz Ciamisz szerint például a pestis alatt sokan kifejezetten nehezen élték meg, hogy (a nagyobb tereken osztozkodó, tehetősebb családokban) teljesen elszeparálták őket partnerüktől. A pestis alatti szex izgalmas görbét rajzol ki: 1350 táján még szigorúan büntették a paráznaságot, mondván, a szex nagyban hozzájárul a betegség terjedéséhez. Ez az elképzelés a viktoriánus érában vált elterjedtté, ám a járvány leszálló ágában mégis látványos virágzásnak indult a prostitúció, és a kutatások szerint növekedett az incesztus előfordulása is. A történészek szerint a hirtelen jött szabadossággal a járvány legnehezebb hónapjai alatt felhalmozódott feszültségeket próbálták oldani az emberek.
A közelmúlt járványairól, például a SARS- és MERS-vírusok kapcsán persze sokkal több és részletesebb kutatás áll rendelkezésre. Ezekből tudjuk például, hogy a SARS-fertőzöttek körében jelentősen megugrott a szexuális diszfunkciók előfordulása, de csökkent szexuális izgalomról is beszámoltak a fertőzésen átesettek. Külön kutatásban vizsgálták a SARS-os egészségügyi dolgozókat, akik az erekciós zavarok és a korai ejakuláció előfordulásának növekedését, illetve az együttlét során jelentkező magasabb szorongásszintet tapasztaltak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
