Így változtatta meg a koronavírus a szexuális életünket

Elmaradt a babyboom

Szex

A félelem megöli a libidót, a távolságtartás azonban kifejezetten kreatív szexuális helyzeteket szülhet. Számos kutatás bizonyítja, hogy a koronavírus-járvány alaposan átformálta szexuális szokásainkat, de az kérdéses, hogy mennyire lehetnek tartósak ezek a változások.

Júniusban New York város egészségügyi hatósága hivatalos közleményben biztatott mindenkit a közös maszturbálásra, a szexchatre és a glory hole-ok kipróbálására. A kiadvánnyal a pandémia alatti szex kockázataira igyekeztek felhívni a figyelmet, miközben néhány hasznos tippel is ellátták a lakosságot: óva intettek például a zsúfolt szexpartiktól és édes hárma­soktól, és persze a védőoltás fontosságát is hangsúlyozták. A legtöbb fantáziát azonban egyértelműen az oltással nem rendelkezőknek írt szekcióba fektették, itt javasolták például a „szexi Zoom-partikat”, a közös önkielégítést, illetve hogy „legyünk kreatívak”, és próbáljunk ki olyan extrémebb szexuális helyzeteket is, mint a fallal elválasztott együttlét, közismertebb nevén glory hole, ahol a felek között álló falfelületen csupán egy nyílás található, az izgalmat pedig épp az okozza, hogy a partnerek nem látják egymást.

A holland kormány tavaly májusban szintén beszállt a szexuális tanácsadásba, és külön irányelvben bátorította a szingli lakosságot fix szexpartner (ahogy fogalmaztak, sex buddy) rendszeresítésére, elismerve, hogy az egyedül­állóknak is szükségük van az intimitásra. Ezzel szemben az Egyesült Királyságban a „szextilalomként” (sex ban) elhíresült intézkedés miatt háborodtak fel az emberek. Tavaly Boris Johnson kormánya a járvány legsúlyosabb heteiben megtiltotta, hogy nem egy háztartásban élő személyek beltérben találkozzanak, ezzel pedig sokak szerint ellehetetlenítette a különélő partnerek közti szexet.

Bár egyelőre nem egyértelmű, hogy a vírus képes-e a spermán vagy a hüvelyváladékon keresztül terjedni, a SARS-CoV-2-t kimutatták már fertőzött férfiak ondójából. Az biztos, hogy a nyálcseppekkel átadható a vírus, rá­adásul a szexuális együttlét során létrejövő szoros fizikai kontaktus, illetve a szaporább, erőteljesebb légzéssel levegőbe kerülő vírusrészecskék nagy mennyisége is fokozza a fertőzés kockázatát. Mindezek alapján logikusnak tűnik, hogy a félelem a fizikai kontaktuson alapuló szexuális együttlétek csökkenéséhez vezet, ugyanakkor a pandémia alatt formálódó társadalmi és szociálpszichológiai jelenségek ennél sokkal komplexebb módon változtatják meg szexuális szokásainkat.

Már a pestisjárványok idejéből is származnak feljegyzések, amelyek beszámolnak a szexuális szokások változásáról: a járványok történetét kutató Kosztasz Ciamisz szerint például a pestis alatt sokan kifejezetten nehezen élték meg, hogy (a nagyobb tereken osztozkodó, tehetősebb családokban) teljesen elszeparálták őket partnerüktől. A pestis alatti szex izgalmas görbét rajzol ki: 1350 táján még szigorúan büntették a paráznaságot, mondván, a szex nagyban hozzájárul a betegség terjedéséhez. Ez az elképzelés a viktoriánus érában vált elterjedtté, ám a járvány leszálló ágában mégis látványos virágzásnak indult a prostitúció, és a kutatások szerint növekedett az incesztus előfordulása is. A történészek szerint a hirtelen jött szabadossággal a járvány legnehezebb hónapjai alatt felhalmozódott feszültségeket próbálták oldani az emberek.

A közelmúlt járványairól, például a SARS- és MERS-vírusok kapcsán persze sokkal több és részletesebb kutatás áll rendelkezésre. Ezekből tudjuk például, hogy a SARS-fertőzöttek körében jelentősen megugrott a szexuális diszfunkciók előfordulása, de csökkent szexuális izgalomról is beszámoltak a fertőzésen átesettek. Külön kutatásban vizsgálták a SARS-os egészségügyi dolgozókat, akik az erekciós zavarok és a korai ejakuláció előfordulásának növekedését, illetve az együttlét során jelentkező magasabb szorongásszintet tapasztaltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.