"Megragadott és erõsen tartott a vízben. Megmentett. Amikor a szárazföldre sodródtunk, lefektetett a homokba és megerõszakolt. Üvöltöttem, kértem, hogy ne bántson. Átfogta a nyakamat. Azt mondta, nyugodtan megölhetne, úgysem tudná meg senki" - meséli az a 18 éves Srí Lanka-i tinédzserlány, akit december 26-án, közvetlenül a cunami hullámainak érkezése után megmentõje erõszakolt meg. A neve és lakhelye el-hallgatását kérõ fiatal történeté-rõl a CNN számolt be. Az áldozat egyetlen életben maradt rokona, a nõvére abban reménykedik, hogy húgát mielõbb férjhez tudja adni, ugyanis falujukban a megerõszakolt nõket kitaszítja a közösség. És legalább annyira megvetik õket, mint az erõszaktevõket.
"Csak ráztam a fejem, és minden erõmmel próbáltam eltaszítani magamtól" - olvasható a Times hasábjain Nellum, a tizenhét éves colombói lány története, akin saját, hatvankét éves nagyapja tett erõszakot a szökõár után - a biztonságosnak egyáltalán nem mondható menekülttáborok egyikében. Bár nagy port vert fel a túlélõ nõket és gyermekeket ért nemi erõszakhullám és a pedofilok felbukkanása a katasztrófa sújtotta térségben, mégis kevés konkrét eset vált ismertté. "Egyedi nemi erõszakról, tömeges megerõszakolásokról, molesztálásról, a nõket és lányokat ért fizikai visszaélésekrõl értesültünk, fõként az ellenõrizetlen mentési helyzetek során, valamint akkor, amikor a túlélõ nõk ideiglenes búvóhelyeken tartózkodtak" - fogalmazott az a sajtóközlemény, amelyet egy öt szervezetet tömörítõ Srí Lanka-i nõi jogvédõ csoport adott ki. A feltárt esetek azonban ritkák, az erõszak okait pedig nem könnyû megérteni.
Hadiállapot
Yifat Susskind, a New York-i székhelyû MADRE nemzetközi nõjogi szervezet igazgatója a cunamitérség erõszakhullámait a háborús helyzetekhez hasonlítja. "Az erõszak az efféle válsághelyzetekben felerõsödik. A családtagok megfogyatkoznak, nincs, aki megvédje a túlélõket, és a bûnüldözõ szervek is kevésbé képesek betölteni rendfenntartó szerepüket" - nyilatkozta a Women's eNews internetes portálnak. A cunami közel kétszázezer embert gyilkolt meg, özvegyeket, árvákat, járványokat, éhínséget hagyott maga után, lerombolta az infrastruktúrát, és felszámolta a családi gazdaságokat is. Éppen úgy pusztított, mint a háború. "Ha egy társadalmat ilyen mértékû csapás ér, a háborús helyzetekhez hasonlóan rendszerint megnõ az erõszakos cselekmények, a rablások és fosztogatások száma " - fogalmaz Tálas Péter biztonságpolitikai szakértõ. Ráadásul a cunami sújtotta térségben a természeti katasztrófa a faji és etnikai konfliktusokat is felerõsítheti. Srí Lankát pedig az elmúlt húsz évben a tamilok és a szingalézek közti etnikai háború jellemezte, melynek - a cunami elõtt is - szerves része volt a nemi erõszak.
A nemi erõszak olyan fegyver,
melyet a háborús idõkben gyakran alkalmaznak (lásd a jugoszláv háborút). Igaz, nem létezik kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a "modern hadviselésben" tudatosan tervezett csapásként alkalmaznák. A katonai stratégák egyenesen tiltják, arra hivatkozva, hogy "nemkívánatos eredményt ér el" a haditerv sikerében. Ennek ellenére számos esetben regisztráltak olyan erõszakos cselekményeket, amelyek arra utalnak, hogy a hadseregek szisztematikusan és elõre eltervezve vetették be fegyverként a nemi erõszakot. 1971-ben például - mindössze kilenc hónap leforgása alatt - kétszázezer bengáli nõn tettek erõszakot pakisztáni katonák. A Vörös Hadsereg Berlin "felszabadítása" után százezer nõn követte el ezt a borzalmat. Legalábbis a hatósági bejelentések szerint - de a szám valójában elérhette az egymilliót is. Japán ezzel szemben a második világháborút megelõzõ idõszakban, a koreai és kínai területszerzõ háború során úgy oldotta meg a "problémát", hogy katonái erõszakos nemi aktusait elkerülendõ kiépítette hírhedt "komfortnõ"-hálózatát. A modern rabszolganõk bevetésének elsõdleges célja a katonák "hangulatjavítása" volt, az úgynevezett rekreációs szex biztosítása által. Az elsõ komfort-állomás 1932-ben létesült. Az elkövetkezõ években pedig a hadsereg több száz ezer, a bekebelezett területeken élõ japán, koreai és kínai nõt importált a katonái számára.
Megalázó megalázottak
A háborús nemi erõszakkal kapcsolatban létezõ szociokulturális teóriák egyetértenek abban, hogy a tömeges szexuális agresszió nem tekinthetõ véletlenszerû, egyéni akciók sorozatának. Funkcionális szerepet lát el: a kollektív érdekeket szolgálja. A katonát nem a szexuális vágy hajtja az erõszak felé. A wartime nemi abúzus a hatalomról, a gyõzelemrõl, a szadista erõszakról és a stratégiáról szól - nem a szexrõl. A nemi erõszak agresszív, megalázó aktus, ezt a legegyszerûbb katona is tudja. Hogy miért használja mégis? Talán, mert így akar eggyé válni az erõszakkal. Ahogy Alexandra Stiglmayer 1994-ben megjelent, a bosznia-hercegovinai tömeges nemi erõszak eseteit magyarázó, Mass Rape címû tanulmánykötetében írja: "A katona azért erõszakolja meg a nõt, mert az ellenség nõje, sõt maga az ellenség, akit meg kell alázni és meg kell semmisíteni. Azért erõszakol, mert a nõi test megszerzése az ellenséges területek egy darabjának a meghódítását jelenti. De azért is, mert a nemi erõszakkal másra ruházhatja azt a megaláztatást, amelyet a háború miatt õ maga szenvedett el. Azért erõszakol, hogy feldolgozza a félelmeit."
"Úgy teszik magukévá a nõt, gyereket, vagyis a gyenge, védekezni nem tudó másikat, mint a cunami õket" - mondja Ritter Andrea, a tûsarok.org pszichológusa a témában indult fórumon.
A délszláv háborúban megerõszakolt nõk vallomásai azt mutatják: a katonák nem szexet kerestek náluk: "Örömüket lelték abban, hogy megbüntethettek minket... A szerbek egyre csak azt kérdezték: miért nem vagytok terhesek? Azt akarták, hogy gyerekünk legyen, aki megbélyegez minket életünk végéig." A Center for Reproductive Law and Policy nevû civil szervezet által 1996-ban rögzített vallomás jól rímel a háborús nemi erõszak okainak feminista teóriájára, amely a hatalom fogalmát ülteti át a háborús miliõbe. A bioszociális teóriák azonban amellett, hogy elismerik a szociokulturális okokat, azt állítják: a tömeges nemi erõszakot nagyrészt genetikus okok vezérlik. A háborús helyzetekben a nemi agresszió ezek szerint elkerülhetetlen: a férfiak normál-esetben elnyomott szexuális ag-ressziója a háborús káosz során visszafojtott gõzként tör elõ. Randy Thornhill biológus és Craig Palmer antropológus nevéhez fûzõdik az az elmélet, mely szerint a férfiak a skorpiólegyekhez, orangutánokhoz és egynémely kacsafajtához hasonlóan olyan helyzetfüggõ biológiai alkalmazkodási képességgel rendelkeznek, amely az úgynevezett cost-benefit szituációkban kifejezetten a nemi erõszakra készteti õket. Ugyanakkor a 2000-ben megjelent A Natural Rape címû tanulmányukban azt is kifejtik: meg-lehet, hogy a nemi erõszak egy nonadaptív "mellékterméke" az elfogadott szexuális tevékenységnek. A természeti katasztrófa mindennek tükrében egy vesztett háború metaforájaként értékelhetõ.
Bármikor, bárhol indultak harcba a férfiak a történelem során, gyakran okoskodtak úgy, ahogy az Iliász vén Nesztórja, aki a görög katonákat az alábbi tanáccsal látta el: ne siessetek haza, amíg nem feküdtetek egy trójai felesége mellé.
Lánczi-Munk
ENSZ
A cunami amellett, hogy a becslések szerint háromszázezer emberéletet követelt, több száz ezer nõi túlélõt hagyott maga után. Szeretteik halála, az egészségügyi problémák és az alapvetõ higiéniai hiányosságok mellett a cunami sújtotta térségbõl származó híradások szerint egyre több a nõket és gyerekeket érõ erõszak és szexuális zaklatás. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértõ szerint minden válsághelyzetben - legyen az háború vagy természeti katasztrófa következménye - a nõk és a gyerekek speciális kezelést igényelnek. Az ENSZ már 2000-ben hozott erre vonatkozó határozatot, majd 2002 októberében Kofi Annan fõtitkár Nõk, béke és biztonság címmel a Biztonsági Tanács elnöki határozataként kiadott közleményével újra megerõsítette a négy évvel azelõtti rendelkezést. "A tanács üdvözli az Egyesült Nemzetek tagországai, a civil szervezetek és más releváns csoportok erõfeszítéseit, amelyekkel a nõk biztonsághoz és békéhez való egyenlõ jogát támogatják" - fogalmaz a közlemény, amely amellett, hogy felhívja a figyelmet a békemûveletekben, fõként a válságok utókezelésében a nõk és gyerekek hangsúlyos szerepére, kiemeli annak a jelentõségét is, hogy a mûveletek során - a legmagasabb válságmenedzsmenti szintektõl az önkéntesek szintjéig - növelni kell a nõi foglalkoz-tatottak számát. Bár a határozatot eredetileg háborús helyzetek alkalmazására fogalmazták meg, a természeti katasztrófákat követõ válsághelyzetekben - így a cunami sújtotta térségben - is használatos.
