Balla Zsófia: A harmadik történet
Van itt egy költő, egy nő, aki - lássatok csudát - nem akar, mi több, látványosan nem akar trendi lenni; aki nem űz velünk szójátékokat, aki nem bújik remegő szívvel az érdes irónia maszkja mögé, aki, úgy is mint költő, szereti nevén nevezni a dolgokat, s aki így, mondhatni, szeret hű lenni önmagához. Ironikus önreflexió helyett őszinte önhűség: vajon van-e, legalábbis napjaink megmondói szerint, valami, ami ennél jobban passé lenne? "A tárgy tekintetemtől gyarapodik. Szemem / egészíti ki. A figyelem, a kiemelés. A viszony. Az a / tény, hogy valami elemien fontosra emlékeztet. [...] Az én tárgyam az, amelyet meglátok. / Amelytől nem tudok szabadulni. Amelyből verset írok. Mint a / régiekkel a lovat, a serleget, a függőt, úgy temetik el / majd velem azt, amit láttam" - írja a kötet záródarabjában, a formailag feszes, zárt versek után következő egyetlen prózaversében, mely egyszerre búcsú és ars poetica. Különös, ugyanakkor helyénvaló, hogy éppen itt, az ars poetica-darabban fordul a prózavershez, mintegy "prózaivá", azaz természetessé téve költői stratégiáját, amelyre nincs jobb szó, mint a megemelés. A kötet egyik alfejezetcíme Az ünnep előérzete, s Ballánál minden vers születése egyben az ünnep előérzete, ígérete is. Az előérzet azonban vonatkozhat baljós dolgokra is, és itt rögtön beugrik a Dickinson-féle presentiment, mely költői világ oly nyilvánvalóan közel áll Balla Zsófia világához (amit a kötetben található Emily Dickinson című vers is megerősít). "Milyen kemény reteszt nyit, mint a vasfű, / később egy véletlen találkozás! / Az ész eldugott, hátsó traktusában / le-föl jár a cseléd remény" - ilyesmikre gondolok. Meg még Sylvia Plathra ("Ahogy tóra inni hajlik az éj, / úgy hűlt rám, mint a szenvedély / a magány. / Hideg bőre most felszakad. / Az égre szállok"), és úgy általában az amerikai költészetben jelen lévő, erős női vonalra. Ugyanakkor ott világlanak a kötetben a magyar költészeti hagyomány térképére rajzolt magánútjelzései is: József Attila, Pilinszky, Nemes-Nagy és mindenekfölött és -előtt, Petri (lásd az emlékének szentelt, tíz versből álló, Csöndfoltok című ciklust.). Talán meglepő, mert Balla hangja nem Petrié, de az őszintesége, a szelleme igen.
Visszatérő magánmotívumok rajzanak itt: hó, tél, fagy, sár, latyak, "sötét, freccsenő hajnal", "szuvas szelek", ha tavasz, akkor csakis az elioti kegyetlen, dermesztő; aztán meg medvék, erdők, ünnepek, születés, gyász, hallgatás, "derengő idő", "szomjas várakozás", múlt és emlékezés. De mindenekfölött itt van, súlyosan és hangsúlyosan A harmadik történet. A harmadik történet pedig nem más, mint "az ókori regék s a Biblia után" az egyetlen lehetséges történet, amiről Auschwitz után a művészet szólhat. "A botrány sík olaj - eláraszt és befen" - nem menekülhetünk előle, s ez a tudás ott van Balla minden sorában. "Szerelmed keserű só. Nincs szabadság a más testben" ám éppen ez a tudás az, ami felemel; ami nem fel-, de megment. S ez a tudás az, ami létjogosultságot ad a humornak is. Tudja ezt jól "a szép fegyverkovácsné", amikor is "elköszön a régi fiúktól". S így egyenlítődik ki e versekben a "sós könnyek súlya és a / kevés jó könnyűsége."
Bán Zsófia
Jelenkor Kiadó, Pécs, 2002
Nekrológ Január 19-én elhunyt Francoise Giroud. 1916-ban született török apától és orosz anyától Genfben. Apja ottomán újságot alapított, korán meghalt, ő pedig 14 évesen otthagyta az iskolát. Orvos helyett gyors- és gépíró lett, és 16 évesen már filmforgatásokon dolgozott írnokként. A háború alatt ellenálló volt, 1943-ban bebörtönözte a Gestapo.
A háború után az Elle magazinnál dolgozott. 1953-ban máig sikeres saját hetila-pot alapított, a L´expresst, amelynek 1974-ig főszerkesztője volt. Camus, Mal-raux, Sartre, Mauriac voltak a szerzői. Később nőügyi, majd kulturális miniszter lett. Közben vagy húsz könyvet írt, köztük női életrajzokat. Például a Jenny Marx, la femme de diable (Jenny Marx, az ördög felesége) címűt, Marx feleségének sanyarú sorsáról, aztán Alma Mahlerről (megjelent magyarul is), majd Wagner feleségéről és nemrégiben Lou Andreas Saloméról.
Saját önéletrajzát Arthur ou le le bonheur de vivre címen írta meg. Életét az újságírásnak és a nőkért folytatott küzdelemnek szentelte. Már 1957-ben női mellékletet indított Madame Express címen.
Az idén április 26.-május 23. között megrendezendő Médiawave Fesztivál speciális témája a Nő lesz. Ennek szellemében kérik fel a zsűritagokat, és hívják meg a fellépő művészeket.
A filmes zsűri Maia Morgenstein, Ladik Katalin, Enyedi Ildikó, Eszenyi Enikő, Maggie Ceung Man-juk, Agnes Varda, Franka Potente, Liv Ullmann, Audrey Tautou, Melina Merkouri, Susan Sontag, Polcz Alaine.
Láthatók lesznek váloga-tások női filmfesztiválok filmjeiből, valamint egy Leni Rifenstal-fotókiállítás és filmbemutató. A tervbe vett zenészek: Laurie Anderson, Nina Hagen, Meredith Monk, Eleni Mandell és a Zap Mama.
