Könyv: Szarva közt a tõgyit (Naomi Klein: NoLogo)

  • - borie -
  • 2005. február 10.

Szex

"Az antiglobalizációs mozgalom bibliája" - írta róla a New York Times. Mi érjük be annyival, hogy márka- és fogyasztásellenes alapmû, amely a globalizáció (meg az antiglobalizáció) kiterjedt köreibõl a multinacionális vállalatok ellen intéz támadást. Történetileg végigköveti a márkaépítés elnevezésû jelenséget, ami az eladási és reklámstratégiák különösen agresszív, tenyérbemászó módszere; nem éri be azzal, hogy - gyakorlati és képes értelemben - eluralja a közteret, de még személyes terünkbe, sõt az intim szférába is befurakodik.

Naomi Klein részletekbe menõen dokumentálja a nagyvállalatok gátlástalan, nemegyszer emberiségellenes mûködését, a Távol-Keleten 20 centes órábérért, napi 12-16 órában dolgoztatott munkásoktól a nyugati gyárbezárásokon át a "fogyasztásra kényszerítésig", amikor a reklámok, a divat- és márkaõrület hatása erejükön felüli vásárlásokba hajszolja például a munka nélküli szülõket, a gettók fiataljait. A kanadai szerzõ saját szemével gyõzõdött meg arról, milyen körülmények között dolgoznak a harmadik világ ún. szabadkereskedelmi övezeteiben, de felkereste a nyugati akcionizmus fészkeit vagy azokat az amerikai kisvárosokat, egyetemeket is, ahol közösen léptek fel az érdekeiket, a szabadságukat fenyegetõ vállalati cápák ellen. Nem hallgat az idõnként célt tévesztett, vandalizmusba torkollt tiltakozásokról sem, pedig az akciók efféle félre-siklása szinte természetes: nehéz olyan ellenséggel harcolni, akinek nincsen arca. Vagy, ahogyan az elõszót író Tamás Gáspár Miklós fogalmaz: "Nincs lelke, amellyel hihetne. A tõkés vállalat anarchista leviatán: anarchistaként viselkedik a piacon, de, szemben az anarchistával, nem személy." Beverheted a McDonald's kirakatát, tortát dobhatsz Bill Gates képébe, de az olyan, mintha szarva közt a tõgyit kapnád el.

Némi túlzással így jár Naomi Klein is. Kipécéz néhány multit - maga is elismeri, hogy választása önkényes -, amelyek leginkább szem elõtt vannak Észak-Amerikában. Egyesek már hozzánk is igencsak befészkeltek, mint a Nike, a két nagy kólás, a Shell meg a Disney; mások még csak Londonig nyomultak, mint a Starbucks üzletlánc ("kávéház" McDonald's stílusban; az olaszokért tûzbe tenném a kezem, de jó eséllyel Párizsba, Bécsbe, sõt ma már Pestre sem tudná betenni a lábát); a cenzúrától sem visszariadó Wal-Mart áruházlánc, na meg a ruhagyártók, hiszen a varrás mindig is rabszolgamunka volt. A felsorolás nem teljes, de akárhány vállalatot leplez is le, még mindig csak egy facsoportot jár körül egy irdatlan rengetegben. Talajszinten. Mert nem követi minden ágát-bogát, és nem ás le a gyökerekig. Egy árva szó sem esik a nemzetközi pénzvilágról, ami, ha lehet, még inkább hatalmi tényezõ, mint a multik. Csak szõrmentén érinti az írott sajtót, még annyira sem a televíziót, a mozi- és zeneipart, a lobbikat, a nemzetgazdaságot, egyáltalán a politikát. Módszere szigorúan empirikus, de megfelelõ számú szemléletes példát ad ahhoz, hogy belássuk: mitõl van válságban az a liberális demokrácia, aminél ez idáig nem volt még jobb társadalmi berendezkedés. A multinacionális vállalat nemzetgazdasági érdekre (éles verseny a külföldi cégekkel) hivatkozva aláássa a szabadpiacot, kijátssza, fellazítja a terjeszkedését korlátozni hivatott tröszt- és monopóliumellenes törvényeket, közben a harmadik világba költözteti a gyárakat; a szegény országokban ugyancsak nemzetgazdasági érdekre hivatkozva (munkahelyteremtés, technológiai fejlesztés) megint csak törvényen kívülre, kivételezett helyzetbe játssza magát. Az eredmény az anyaországban munkanélküliség, a szerzõdéses, minimálbéres, juttatásokat, létbiztonságot nem adó ún. "McJobok" szaporodása, leszakadó rétegek, a jóléti állam lebontása; a gyarmatokon a XIX. századra emlékeztetõ ki-zsákmányolás éhbérekkel, gyerekmunkával, fegyveres erõvel letört sztrájkokkal (kezdhetünk megint Marx-Engelst olvasni), és a nagy technológiai ugrás helyett hosszú távra eltorzult gazdaság. Na meg a korrupt, elnyomó rezsimek bebetonozása, mert a multikon kívül ezek profitálnak még ebbõl a rendszerbõl. A globális gazdaság égisze alatt pedig egyre nõ a szakadék észak és dél, szegény és gazdag között.

A NoLogo jelentõs, felrázó könyv, de félõ, hogy csak azok olvassák majd, akik már amúgy is fel vannak rázva. Azt terveztem, hogy elolvastatom a gyerekeimmel (vérlázító az a fölény és megvetés, amivel egy kamasz azt mondja valamire: "no name cucc"), de errõl le kellett tennem. 460 száraz, humortalan oldalon rághatjuk át magunkat, mintha a szerzõ úgy gondolná, hogy a nemes célokért szenvedni kell. A finánctõke meg a kizsákmányolás ellen persze nem lehet viccekkel harcolni, de Klein fõ célpontjaival - a márkák ostoba logoival és reklámjaival - szemben nagyon is hatásos fegyver a humor. A terjedelem ellenére pedig nem olyan szerteágazó a téma, hogy ne lehetett volna feszesebbre fogni a helyenként túlírt szöveget.

A magyar változat csak fokozza kínjainkat. Az áll a kötetben, hogy Vágvölgyi B. András fordítása alapján szerkesztette Merényi Ágnes. Nem tudni, hogy ez mit takar, mindenesetre a fordítást további két szakmai lektor bírálta fölül, és ez meg is látszik rajta. Úgy nyúltak bele a szövegbe, hogy kicseréltek egyes szavakat, kifejezéseket, de nem igazították hozzá a környezetet, így a könyv tele van szörnyszülött mondatokkal. (Egyetlen példa, találomra: "1999. június 18-án valós formát öntöttek ezek a virtuális kapcsolatok, amikor több csoport együttesen tartották meg második nagy globális utcabálját." 423. o.)

Nem tudom, hogy a márkakritika szakma-e, én inkább arra hajlok, hogy ezt a könyvet egy civil írta civileknek. Könyvet kiadni viszont szakma, és mindenképpen üdvös lett volna gatyába rázni a szöveget, kivált egy ilyen borsos árú kötet esetében. A tudatos fogyasztó, aki negyedórákat képes gyalogolni a szelektív szemetével és magának gyárt arckrémet, talán fel sem venné, hogy megint egy jó ügy, amiért szívni kell, de idehaza mi még a fogyasztás hedonista szakaszában vagyunk.

- borie -

AMF - Tudatos Vásárlók Egyesülete, Budapest 2004, 460 oldal, 3950 forint

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.